Ha létrejön a béke Ukrajnában, Vlagyimir Putyin legkeményvonalasabb támogatói haragjával nézhet szembe. Az orosz elnök és propagandistái már sokakat meggyőztek Oroszországban arról, hogy egzisztenciális harc folyik az Egyesült Államokkal. Viszont most enyhüléssel kell szembesülniük az amerikai–orosz kapcsolatokban.
A Trump-kormányzat Moszkva felé történt drámai fordulata után Oroszország befolyásos ultranacionalistái igyekeznek értelmet látni abban, hogy ezentúl a legádázabb ellenség hirtelen csaknem szövetséges lett.
Az Ukrajna teljes körű megszállása óta eltelt három évben az orosz társadalomban sokan, különösen a háborúban aktívan részt vevők őszintén elhiszik a Vlagyimir Putyin elnök és az orosz nacionalisták által terjesztett ideológiai narratívát, miszerint országuk egzisztenciális háborút vív az Egyesült Államok által vezetett „kollektív Nyugattal”.
A háború óriási nyilvánosságot biztosított az orosz, úgynevezett „Z közösségnek” – a háborút támogató önkénteseknek, katonai bloggereknek és ultranacionalistáknak, akik Ukrajna teljes leigázását akarják. A The Washington Post által megkérdezettek közül sokan azt mondták, hogy nem fogadnának el egy békerendezést, ha az nem járna Volodimir Zelenszkij ukrán elnök eltávolításával és egy kijevi hatalomváltással.
A „turbópatrióták” fontos szerepet játszottak a konfliktusban. Sokan a fronton harcoltak, és jutalmul megnövekedett a társadalmi státuszuk. A Kreml évtizedeken át a potenciális ellenzék illékony forrásának tekintette ezeket az ultranacionalista figurákat, akiket a kormányzat a véres, őrlő háború szükségességéről szóló üzenetének előmozdítására használt fel. Ugyanakkor Putyin és kormánya döntéseivel is néha kritikusak, és néhányukkal le is számoltak, amikor túl messzire mentek.
Vlagyimir Pasztuhov, a University College London orosz politológusa a Telegramon nemrégiben közzétett bejegyzésében arról írt, hogy az orosz ultranacionalista táboron belüli törések egy esetleges békeszerződés miatt fellángolhatnak, és megkérdőjelezhetik Putyin legitimitását.
A putyinizmus ideológiája (...) instabil izotóp, amely az első adandó alkalommal elemi részecskéire bomlik. Feltételezhető, hogy ha az alku valóban létrejön, az ilyen konfliktusok háromszoros erővel fognak fellángolni, és komoly kihívást jelentenek majd a rendszer stabilitása szemtontjából
– írta Putyin érzékelhető fordulatáról, amely a nacionalizmustól a washingtoni „ölelés” felé mozdult el.
A Z közösség és az orosz ultranacionalisták az elmúlt hetekben különösen kritikusan viszonyultak ahhoz az euforikus oroszországi reakcióhoz, amelyet Trump látszólag Moszkva-barátabb megközelítése váltott ki – és még inkább, amióta ezen a héten szóba került egy lehetséges tűzszünet is.
Katonai bloggerek és befolyásos nacionalisták az esetleges tűzszünetet olyan kísérletnek nevezik, amely „ellopja a győzelmet Oroszországtól” – írta Szergej Markov Kreml-barát politikai elemző.
Miért is kellene örülnünk?
– kérdezte Zahar Prilepin nacionalista író a Telegramon, miután Oroszországban széles körben örömöt váltott ki Volodimir Zelenszkij és Donald Trump amerikai elnök ovális irodai konfrontációja.
Az számít, hogy mennyire harcképesek az ukrán fegyveres erők, hogyan áll az orosz ortodox egyház Ukrajnában, és kinek a katonái járnak Kijevben, Odesszában, Harkovban, Kramatorszkban és Herszonban, amelyek alkotmányunk szerint Oroszország részei
– fogalmazott.
Dmitrij Rogozin nacionalista politikus, aki jelenleg az „elcsatolt” dél-ukrajnai Zaporizzsja régió szenátora, és korábban Oroszországot képviselte a NATO-ban, azt mondta, hogy a Trumpot ünneplők
vagy ostobák, vagy a külföldi titkosszolgálatok ügynökei.
Állítása szerint Amerika csak arra törekszik, hogy ellopja az orosz erőforrásokat.
Az orosz ortodox közösségen belül is érezhető volt a nyugtalanság, amely gyorsan elkezdte támogatni a Kreml narratíváját, miszerint az invázió a dekadens és sátáni Nyugat elleni „civilizációs” és „spirituális” háború része. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatok javulása miatti kezdeti lelkesedés gyorsan átváltott aggodalomba.
„Borisz Korcsevnyikov, a Szpaz, a fő orosz állami műsorszolgáltató vallási csatornájának házigazdája a múlt héten azt írta a Telegramon, hogy az amerikaiak számára ez csupán egy alku. Számunkra ez a háború áldozat Oroszország jövőjéért.”
Utalva arra, hogy
a javasolt alku magától a sátántól származik.
Korcsevnyikov így folytatta: „undorítónak találom az »alku« szót, amely megszépíti az orosz áldozatvállalást és hadseregünk becsületét”. A posztot széles körben megosztották ortodox aktivisták és az orosz patriarchátushoz kapcsolódó csatornák.
A zűrzavar különösen élesen érezhető a fronton, ahol sok orosz katona úgy véli, hogy nem egyszerűen az ukránok ellen harcolnak, hanem a NATO és az Egyesült Államok ellen, mivel saját bőrükön tapasztalták az Ukrajnának szállított amerikai fegyverek pusztító hatását.
„Az egész egy teljes 180 fokos fordulatot vett” – mondta egy volt Wagner-zsoldos, aki tavaly elvesztette a lábát a harcban. „De ez mind politika. Senki sem akar egy erős Oroszországot, különösen Amerika nem, ezt ne feledjék.”
(Boríítókép: Vlagyimir Putyin 2025. március 20-án Moszkvában. Fotó: Mikhail Metzel / Sputnik / Kremlin Pool Photo / AP)