Lehet-e különbség az emberi életek értéke között, mit jelent az arányosság a háborúban? Hogyan kalkulálható a váltságdíj? A civil ártatlan? Ilyen kérdéseket feszeget Izrael és a háború etikájáról tartott előadásán dr. Elliott Malamet kanadai–izraeli professzor, aki március 24. és 31. között tart sorozatot Budapesten a Milton Friedman Egyetem Ashkenazium tanszékén. A professzort az előadás kapcsán az újabb gázai hadműveletekről, a háború folytatásáról és az izraeli társadalom lelkiállapotáról is kérdeztük.
A háborúk hadászati kérdéseinél talán csak etikai, erkölcsi vonatkozásai jelentenek súlyosabb dilemmát. Izraeli háborúk esetén ez hatványozottan igaz, hiszen a Zsidó Állam identitásának alappillére a zsidó vallás etikai kódexe, a héber Biblia. Dr. Elliott Malamet kanadai professzor szerint a túszokért fizetett váltságdíj vagy a háborús válaszcsapás arányosságának kérdése már az ókorban is foglalkoztatta a zsidóságot, de a modernitás és a cionizmus megváltoztatta a játékszabályokat.
A történelem nagy részében ugyanis a zsidóság teljesen kiszolgáltatott volt, nem rendelkezett hadsereggel, ezért a szuverenitás megjelenése kétélű karddá vált a 20. században. Izrael állam megszületésével a zsidók képessé váltak az önvédelemre, de ezzel együtt jártak az olyan erkölcsi dilemmák is, hogy például hány embert szabad megölni a célok eléréséért, hogyan juthatunk információkhoz az ellenség oldalán lévő lakosságról, mi a definíciónk az ártatlanságra.
Dr. Malamet a jelenlegi háborús helyzet kapcsán elmondta, rendszeresen felmerül a kérdés az izraeli társadalomban, mi a célja a jelenlegi háborúnak: az, hogy visszaszerezzük a túszainkat, vagy valami más hatalmi, politikai cél áll a háttérben. Nagyon nehéz erre pontos választ adni, mert nincsenek közvetlen információk a tényleges történésekről, nem látjuk például, mi zajlik a zárt ajtók mögött, amikor Izrael és a Hamász tárgyal egymással, csak a végeredményt közlik velünk, hogy nem tudtak megegyezni. Ezért csak értelmezések állnak egymással szemben, attól függően, hogy ki milyen ideológiai irányzathoz tartozik akár a jobb, akár a baloldalon.
Arra a kérdésre, hogy mit mond a zsidó etika a túszok visszaszerzéséről, Elliott Malamet elmondta, itt az a fő dilemma, hogy az elmúlt 20 év tapasztalata azt mutatta, hogy a palesztin foglyok kiengedése sokkal több ember halálához vezetett.
De ha ennél a számításnál maradunk, akkor senkit sem szabadna szabadon engedni, mert nagyobb lesz a kár, mintha az összes túszt megölik. Ugyanakkor egy ország nem hozhat csupán mennyiségi döntéseket, létezik erkölcsi kötelesség a saját testvéreinkkel szemben még akkor is, ha tudjuk, hogy akiket kiengedünk a börtönből, sok esetben elkötelezték magukat amellett, hogy kárt okozzanak Izrael államnak
– jelentette ki a professzor. Ugyanakkor a professzor felvetette, talán másképp is lehet erről a kérdésről gondolkodni, ha nem a jövőbeli következményektől félve hozunk döntést, hanem csak a jelenben meglévő lehetőségekre koncentrálunk, és visszaszerezzük a túszokat. De hozzátette, ennek mérlegelése is mindig prioritás és ideológia kérdése.
Elliott Malamet a jelenleg is zajló gázai hadműveletek és a túszok kiszabadítása kapcsán elmondta, szerinte patthelyzet alakult ki Izraelben, az izraeli hadsereg eddig nagyjából 15-20 ezer Hamász terroristát ölt meg, és még valószínűleg 20-30 ezer van közülük életben. Az utánpótlásuk szinte mindig megújul, és nem hisz abban, hogy teljesen el lehet őket pusztítani.
És ezt úgy mondom, hogy én támogattam a háborút, és tudom, hogy a valódi entitás mindezek mögött Irán. De egy ponton túl nem világos, mit lehet még elérni a háború folytatásával. A Hamász esetében nem lehet remélni a teljes győzelmet, mert az emberveszteség számukra nem jelent semmit. Az sem zavarná őket, ha egymillió palesztin halna meg, sőt még örülnének is annak, hogy jobban tudják a helyzetet propagandacélokra fordítani
– mondta Malamet, hozzátéve: aszimmetrikus értékek esetén az egyik fél mindig hátrányban van. Az izraeli oldalnak számítanak az emberéletek, a Hamásznak nem. És ezt a hátrányt nem lehet leküzdeni. „Kezdettől fogva világos volt, hogy túszokat fognak ejteni, a polgáraikat élő pajzsként fogják használni, és hogy nem akarnak majd engedni. Tehát két választásunk van, vagy el kell fogadni a játékszabályaikat, és vonakodva véget kell vetnünk a háborúnak, hogy visszakapjuk az embereinket, vagy pedig le kell alacsonyodnunk az ő értékrendjükhöz” – magyarázta.
A professzor szerint a másik probléma, hogy mindenki, de főként a társadalom gyors megoldást akar. Az emberek belefáradtak az erőszakba mindkét oldalon, de ennek a helyzetnek a megoldása sokáig fog tartani.
Elliott Malamet a budapesti előadás-sorozatában orvosi etikai kérdéseket is tárgyal majd, ennek kapcsán elmondta, súlyos háborús traumákkal küzdenek az izraeliek október 7. óta, amire az ellátórendszer nincs felkészülve. Szerinte etikailag egyéni szinten vannak a legnagyobb kérdések, hiszen a háborúban mindenki személyesen találkozik a halállal, gyilkossággal, pusztítással, és kell adott esetben kioltania egy másik ember életét.
„Ezt nevezem én pirruszi győzelemnek, amikor megnyerjük a csatát, de elveszítjük a háborút. Nagyon magas a depressziósok, az öngyilkosok száma, családok esnek szét. A családon belüli erőszak aránya az elmúlt évben nőtt Izraelben. A katonák nem kapnak megfelelő ellátást, és sok férfi nem is hajlandó segítséget kérni, mert ez ütközne az önmagáról alkotott erős férfi képével.”
A professzor elmondta, az izraeliek nagyon reziliensek, és a társadalom egy része nagyon erős, de nem ez a teljes kép.
Ugyanakkor a professzor nem ért egyet azzal, hogy a világ jobban együtt tudna érezni az izraeli áldozatokkal, ha az izraeli társadalom a kommunikációjában is jobban megmutatná a sérülékeny oldalát, és a hírekben nem azt lehetne főként látni, hogy a háborúból és a gázai fogságból hazatérő emberek gyorsan talpra állnak, és nagyon erősek.
„Október 7. után minden lehetősége megvolt a világnak arra, hogy együttérezzen Izraellel. Ennek ellenére már október 8-án voltak Izrael-ellenes tüntetések Amerikában, pedig akkor még semmit sem lépett a zsidó állam, csak megölték, megerőszakolták, elrabolták az állampolgárait.” A professzor szerint az együttérzés hiánya nem a tényekről szól, hanem arról, hogy sokan a saját elfogultságukhoz keresik a tényeket, és ha megmutatnák a depressziót, akkor az lenne a reakciójuk, hogy a zsidók megérdemelték.
„Beszéltem sok ilyen emberrel, akik kijelentették, a mi hibánk, a mi problémánk, nem kellett volna Gázába mennünk. Azt hiszem, ha Izrael-ellenes vagy, akkor az is maradsz” – tette hozzá.
Dr. Malamet az utóbbi években világszerte felerősödő antiszemitizmusról azt mondja, szerinte az antiszemitizmus nem a háború következménye, hanem a háborút használta fel arra, hogy kifejezze magát.
Nagyon vékony a határ a jogos kritika és az antiszemita Izrael-kritika között. Úgy gondolom, hogy a diaszpórában élő zsidók valójában eléggé kényes helyzetben vannak, mert nagy valószínűséggel a legtöbbjük soha nem fog Izraelbe költözni
– jelentette ki. Szerinte a zsidóknak azt kell megvizsgálniuk, hogy az adott ország társadalma hosszú távon olyan hely lesz-e, amely vendégszerető és támogató a zsidó vallás gyakorlásával kapcsolatban, vagy nem. Ezenkívül zsidó pedagógusként hangsúlyozta, hogy sokan vannak, akik október 7. előtt nem vallották magukat zsidónak, aztán október 8-án felébredtek, és érezték, hogy valami megmozdul bennük, csak nem tudták, milyen tartalommal töltsék meg ezt az érzést.
„Egész életemben azt tanítottam, és most is ebben hiszek, hogy a zsidó identitás nem épülhet az antiszemitizmusra vagy arra, hogy a Hamász október 7-én betört Izraelbe. A negatív identitás nem identitás. Viszont október 7. lehetőséget teremthet sok zsidó számára, hogy elgondolkozzon a saját identitásán” – fejtette ki. Elliott Malamet kiemelte, a zsidóknak fontos elmerülniük a gazdag zsidó hagyományban, a kultúrában, a spiritualitásban, a világ bármely pontján élnek is, és a saját közösségükben kell felvirágoztatniuk a zsidóságot.
„A judaizmusnak naprakész válaszai vannak háborúról, szexről, családról, orvoslásról, szerelemről és még sok minden másról, és azt gondolom, ez nemcsak a zsidók, hanem a többségi társadalom számára is bőven tartogat érdekességeket” – tette hozzá a filozófusprofesszor, aki március 25. és 31. között tartja előadásait Zsidó etika és 21. század címmel többek között ezekről a kérdésekről a Milton Friedman Egyetem Ashkenazium tanszékén.
A szerző a Kalligram és a Park kiadó írója, rendszeresen publikál a nők társadalmi helyzetéről és a zsidóságról szóló írásokat, cikkeket.
(Borítókép: A Hamász által szabadon engedett négy izraeli katonanő átadása 2025. január 25-én. Northfoto / ZUMA Press, Inc. / Hadi Daoud Apaimages )