Mi történt szeptember 11., azaz 2001 óta a CIA titkos börtöneibe szállított foglyokkal? Korábban is voltak már erről feltételezések, most a New Yorker magazin újságírója, Jane Mayer a Nemzetközi Vöröskereszt bizalmas jelentése alapján elképesztő részleteket közölt. Tizenöt fogoly vallomása, akiknek már az is megváltás, hogy legalább Guantanamóra kerülhettek.
A New Yorker magazin augusztus 13-ai számában jelenik meg Jane Mayer cikke (ami a neten már olvasható). Ebben az újságírónő leírja azokat a gyomorforgató, és sokak által KGB-snek nevezett módszereket, amelyeket a CIA alkalmaz(ott) a terroristagyanús személyekkel szemben az utóbbi években. Mayer írása szerint az egyik kiemelten kezelt gyanúsítottat, egy sejket valószínűleg Lengyelországban tartottak fogva, aláztak meg és hallgattak ki brutális módszerekkel. Kikényszerített vallomása érdekes volt, de valószínűleg nem hiteles.
Mayer cikkéből kiderül, hogy az Abu Gréb börtönben történt kínzások inkább rosszul kiképzett és zavarodott beosztottak túlkapásai voltak, ezzel szemben a CIA gyakorlata módszeres és előre kidolgozott taktikán és stratégián alapul, amit minden bizonnyal felsőbb szinteken is jóváhagytak.
A cikk a Nemzetközi Vöröskereszt egy titkos jelentésén alapul, amely 15 fogoly beszámolóit összegzi. Őket most már Guantanamón, az USA-hoz tartozó kubai bázison őrzik. Guantanamo működését sokszor bírálta a nemzetközi közösség, de állítólag a tizenötök számára még az is nagy előrelépés volt, hogy legalább ide eljutottak és nem valamilyen ismeretlen ország titkos börtönében "kezelik" őket.
Mayer írásából kiderül, hogy a CIA emberei "sorozatos bűncselekményeket" követtek el, megsértették a Genfi Konvenciót és az amerikai törvényeket is. Az újságírónő szerint a titkos börtönök programjának (amelyet "black sites"-nak nevez) a kezdetei 2001. szeptember 17-ére vezethetők vissza. Bush elnök ekkor írta alá azt a rendelkezést, amely lehetővé teszi paramilitáris egységek szervezését kijelölt célszemélyek, feltétlezett terroristák elfogására vagy megölésére az egész világon.
Ebben az időszakban a CIA-nál még hiányoztak a vallatásban tapasztalt ügynökök. A Cégnél ekkor kezdtek kutakodni a régi iratok között, és megtalálták a Phoenix-terv dokumentumait.
Ezt a tervet 1970-71-ben alkalmazták az amerikaiak Vietnamban. Az USA illetékesei nemcsak saját irattáraikban keresgéltek, hanem segítséget kértek a náluk tapasztaltabb antiterrorista egységekkel rendelkező szövetségeseiktől is. Különösen Egyiptom, Jordánia és Szaúd-Arábia tanácsait kérték ki. Jóllehet ezeket az államokat éppen az amerikai külügyminisztérium bírálta korábban az emberi jogok betartásának hiánya miatt.
Amikor az első gyanúsítottakat elkapták, a CIA még nem állt készen arra, hogy módszeresen vallassa a foglyait, nem tudta, miként kéne felderítési célokra felhasználni az elfogottakat. Éppen ezért az "alvállalkozóktól" kértek segítséget. Ezek korábbi katonai pszichológusok, akik azonban nem vallatótisztek voltak, hanem arra képezték ki a katonákat, hogy miként tudnak ellenállni a kényszervallatásnak.
Az amerikai parancsnokság alatt álló börtönökben csakhamar elterjedt a vízbefullasztás, az alvásmegvonás, az elszigetelés gyakorlata. A szélsőséges hőmérsékletnek kitett rabok mindemellett fülsüketítő zajban töltötték idejüket, szexuális megaláztatások érték őket és vallási meggyőződésüket is megsértették, ezt már a Le Monde foglalja össze Mayer terjedelmes cikkéről.
Abu Zubaydah pakisztáni foglyot 2002 márciusában tartóztatták le, írja Jane Mayer. A pakisztáni férfit vízbe fojtogatták, bezárták egy ketrecbe, amely olyan kicsi volt, hogy képtelen volt felemelkedni. A CIA szakértői - idézi a Le Monde Mayert - a KGB tapasztalatai alapján dolgoztak, szisztematikusan megtörve a rabokat.
Az efféle eljárás célja az volt, hogy a fogoly érezze: senki sem fog rajta segíteni, senki sem fogja megmenteni. Cél volt az is, hogy a fogoly érzékszerveit eltompítsák: hangszigetelt, szagtalan, sötét cellákba zárták az embereket. A KGB az ilyen módszereket az államellenes bűncselekménnyel vádolt foglyok ellen vetette be, magyarázta a New Yorkernek Steve Kleinmann tartalékos ezredes. A metódusnak azonban nem információk szerzése volt a célja az ezredes szerint.
Minél hosszabb idő telt el, a módszerek egyre kifinomultabbak lettek Mayer szerint. A fogvatartás minden szakaszát előre szabályozták, meghatározták, a procedúra kezdett gépiessé válni. Minden egyes fogoly szinte ugyanúgy viselkedett, ha elérte a "program" az adott fázist. Vagyis a fogvatartók semmi újat nem tudtak meg, sokszor már előre ismerték, mit fog mondani a rab. Mindezek a procedúrák a felsőbb szinteken meghozott szabályok szerint történtek.
Egy jemeni fogoly a metódus hatására háromszor próbált öngyilkos lenni. Iszonyú hangos zajok voltak a cellájában. Horrorfilmekből vagy zenékből állítottak össze számára "programot". Ezeket a kínzásokat nehezebb volt elviselni a rabok szerint, mint a fizikai bántalmazást.
Khalid Sheikh Mohammed esetében más módszereket alkalmaztak. Őt egy lengyel börtönbe szállították Mayer szerint, mint a szeptember 11-ei merényletek egyik legfőbb gyanúsítottját. A férfit a WTC elleni merénylet kitervelésével és előkészítésével vádolták. 2003 márciusi letartóztatása után Mohammednek a titkos lengyel bázison súlyos megaláztatásokban volt része. Hét napig meztelenül tartották, majd szokatlanul nagy számú női vallatótiszt hallgatta őt ki. Mindeközben Mohammed fel volt akasztva a cella plafonjára, a kezénél fogva úgy, hogy a lábujjai alig érték el a padlót.
Khalid Sheikh Mohammed maga jött rá arra, hogy Lengyelországban van, ugyanis egy ásványvizes palackon észrevette a lengyel feliratot. Az Európa Tanács többek között ilyen információkra alapozta azokat a jelentéseket, miszerint Lengyelországban voltak a CIA titkos bázisai.
Szakértők szerint mindezek után valószínűtlen, hogy a férfi vallomásai hitelt érdemlőek. Mohammed ugyanis végül összesen 31 terrorcselekmény előkészítésében vagy végrehajtásában ismerte el a felelősségét. A specialisták szerint ha valaki rendkívül magasan áll a terroristák hierarchiájában, még akkor is furcsán magas ez a szám. Mohammednek tulajdonították egyébként a Bill Clinton, a Jimmy Carter és a II. János Pál pápa elleni összeesküvéseket is. De beismerte a rab Daniel Pearl amerikai újságíró pakisztáni meggyilkolását is (ez 2002-ben történt).
A Pearl család információi szerint a fogoly még azt is elismerte volna a vallatás után, hogy ő ölte meg Jézust, hiszen már semmi vesztenivalója nem volt Mohammednek. A "black sites" program Mayer szerint 2006 őszén fejeződött be, amikor Bush elnök elrendelte, hogy a CIA titkos börtöneiből szállítsák át Guantanamóra a foglyokat.