Index Vakbarát Hírportál

Izraelben nyilvánosságra hozták Eichmann emlékiratait

2000. március 1., szerda 18:12

Elyakim Rubinstein igazságügy-miniszter döntése alapján az Izraeli Állami Archívum kedden nyilvánosságra hozta Adolf Eichmann ezeregyszáz oldalas emlékiratát. A memoárban, amely 1961 nyarán keletkezett Eichmann elismeri, hogy ,,ami a zsidókkal a nagy háború alatt történt, az az emberiség történetének legnagyobb bűncselekménye."

Eichmann az izraeli bíróság előtt
Az iratok kiadásáról az Izrael már korábban döntött, de az eredeti tervek szerint azokat egy német kutatóintézet segítségével előkészítették volna, és így az szerkesztett formában látott volna napvilágot. Egy aktuális bírósági ügynek köszönhetően most azonban nyilvánosságra került a teljes, szerkesztetlen, német nyelvű anyag.

A per felperese David Irving, az a finoman szólva ellentmondásos angol tudós, aki írásaiban rendszeresen megkérdőjelezte a náci haláltáborok létét és az áldozatok számát. Egy nyilatkozatában például a lágereket a lengyel kommunisták által kreált Disneylandeknek titulálta.

Irving teóriáiból először Deborah Lipstadt amerikai történésznek lett komolyan elege, aki egy pár éve megjelent könyvében Irvinget az egyik legveszélyesebb holokauszt-tagadónak tartja. Irving emiatt az állítás miatt perelte be Lipstadtot egy londoni bíróságon. Az alperes védői így tulajdonképpen abba a helyzetbe kerültek, hogy bizonyítaniuk kell a holokauszt megtörténtét és súlyosságát. Ehhez kérték Izraeltől az Eichmann-iratok kiadását.

Érdekes módon az archívum 40 évig épp azért zárolta a papírokat, mert a történészek attól féltek, hogy a mentegetődző Eichmann visszaemlékezései a tagadók pozícióját erősítené. Most azonban a tudósok ás a védők egyaránt úgy vélik, az iratok és a még élő szemtanúk vallomásainak segítségével Irving minden állítása könnyen cáfolható.

Eichmann élete

1908-ban születetett Németországban, nyolc évesen szüleivel Ausztriába költözött. 1932-ben az utazó porszívóárus a Náci párt tagja lett, majd belépett az SS-be. 1934-ben SS-tizedesként a dachaui koncentrációs táborban szolgált, és ugyanebben az évben csatlakozott a Gestapohoz. A zsidó részleg tagjaként hébert és jiddist tanult, majd Palesztinába ment kémkedni. 1938-ban Ausztria annektálása után oda küldték, hogy minél több zsidót emigrálásra kényszerítsenek. Egy évvel később ugyanebből a célból Csehszlovákiába ment. 1942-ben lett a zsidók kiirtásának legfőbb irányítója. A háború után családjával Argentínába ment és felvette a Ricardo Klement nevet. Az izraeli titkosszolgálat 1960-ban rabolta el Buenos Airesben. 1961 áprilisában ítélték el a zsidó nép és az emberiség elleni bűnökért. 1962 június 1-én kötötték fel.

Eichmann volt a Harmadik Birodalomban az ,,Endlösung", a ,,végső megoldás", tehát a zsidók kiirtásának felelőse és irányítója. A világháború után Dél-Amerikába menekült, de 1960-ban a Moszad, az izraeli titkosszolgálat Argentínában rátalált, elfogta és Izraelbe vitte. Ott börtönben ülve várta a tárgyalás végét, ekkor írta emlékiratait. Mivel az ítélet halálos volt, '62-ben felakasztották. Testét elhamvasztották, a hamvakat a Földközi-tengerbe szórták. Ő az első és egyetlen, akit Izraelben kivégeztek.

A levéltárosok szerint a visszaemlékezés nem tartalmaz új adatokat a népirtásról. Eichmann elismeri a holokauszt súlyosságát, de abban játszott saját szerepét csökkenteni próbálja.

Az iratokban az áll, hogy az első, lublini gázkamrák láttán csak nagy mennyiségű cigaretta és alkohol segítségével tudott úrrá lenni idegességén. Azt is állítja, hogy akkor még ,,nem is vette komolyan" a gáz alkalmazásának ötletét, mivel azt hitte, hogy a tervet törölni fogják.

A kéziratok
Azzal védekezik, hogy ő tulajdonképpen sosem volt antiszemita, a mostohaanyjának voltak is zsidó rokonai, sőt egyszer ő is megpuszilta egy félzsidó unokatestvérét. A legjobb iskolai barátja is egy zsidó fiú volt, akivel késobb (már náci egyenruhában) le is ült italozni: ,,őt nem érdekelte, hogy náci vagyok, engem meg nem érdekelt, hogy ő zsidó".

,,Rengeteg álmom volt, de olyan helyzetbe kerültem, ahonnan már nem volt kiút. [...] Sok dolog, ami akkor érvényes volt, ma már nem az. Amit akkor alapértéknek tartottam, mára eldobtam magamtól."

,,Láttam a poklot, a halált és a gonoszt, látnom kellett a rombolás őrületét. Egy voltam a kocsit húzó lovak közül, és a kocsis miatt nem tudtam kitérni se jobbra, se balra. Emiatt úgy érzem most el kell mondanom, mi történt" - áll a most már nyilvános visszaemlékezésben.

Rovatok