„Az oktatás és a mobilitási programok támogatása befektetés a jövőbe, nem pedig többletkiadás, még a mostani nehéz gazdasági körülmények között sem” – áll a május 12-én nagy EP-többséggel elfogadott jelentésben. A kidolgozó Milan Zver, szlovén képviselő szerint az európai fiatalok mobilitásának fejlesztéséhez mindenekelőtt pénzre lenne szükség. A hallgatóknak már eddig is számos lehetőségük volt a külföldi tapasztalatcserére, az ösztöndíjprogramokat pedig most kiterjesztené az oktatókra, a pályakezdőkre és a szakképzésben résztvevőkre is. Ehhez viszont rugalmasabb órarendre vagy például online oktatásra lenne szükség. Zver ezen kívül erősítené a vállalatok és az oktatási szféra együttműködését, minden esetben kifizettetné a gyakorlatokat, és több lehetőséget adna a hátrányos helyzetű fiataloknak.

Az EP tehát nagyon szeretné támogatni a fiatalok mobilitását, de nem a saját háza táján kezdené a segítséget, mert ahogy Zver az Indexnek elmondta, „a javaslat elsősorban tagállami szinten képzeli el a megvalósítást, az uniós intézményi munkalehetőségeket nem érinti.” De azért ez nem azt jelenti, hogy az EP lehetetlen küldetés a fiatalságnak.

„Az EP-be nagyon sokféleképpen be lehet kerülni” – kezdi Rédei Lőrinc, az Európai Parlament brüsszeli sajtóirodájának magyar munkatársa. „A legegyszerűbb az, ha valaki képviselő lesz. Mondjuk a magyar képviselők közül nincsenek huszonévesek, nekik inkább az asszisztenseik a fiatalok. Ha politikai munkára vágyunk, ott vannak még a különböző parlamenti frakciók, akik saját költségvetésből és saját preferenciáik szerint hozhatnak embereket, náluk a gyakornokok a fiatalok. Ami a szakmai részt illeti, sok a fiatal tisztviselő, így én is. Végül pedig lehetünk gyakornokok is.”

Jó pénz jár érte

Az uniós tapasztalatok nagyon jól mutatnak az önéletrajzban. Ezt a budapesti Európai Parlamenti Tájékoztatási Irodában is megerősítik: büszkén mesélik, hogy korábbi gyakornokaik egy része Brüsszelben tudott elhelyezkedni, a másik része pedig nemzetközi vállalatoknál. És, mint az uniós intézményi munkák általában, a Kelet fiataljai számára az EP-gyakornokság is tartogat a szakmain túl pénzügyi előnyöket is.

A gyakornoki programnak szentelt évi költségvetés összesen 3 285 000 euró (kb. 86 milliárd forint), a gyakornokok ösztöndíja idén 1213 euró (kb. 320 000 forint) havonta, ezen kívül fedezik még az utazási költségeiket, a helyi közlekedést és kedvezményesen ehetnek az EP menzáján.

Barcza Réka a budapesti EP iroda gyakornoka a jó fizetés ellenére azt mondja, a fiatalok nem a pénzért csinálják. „Nagyon sok ismeretet szerzek, amik hasznosak lehetnek a későbbiekben.” Rédei Lőrinc szerint a közös Európába vetett hit nélkül nem lehet az EU-nak dolgozni. „Brüsszelben tényleg valami újszerű poszt-nacionális politikai szerkezet van alakulóban. Izgalmasnak tartom, hogy akármilyen kis résztvevőként is, de szerepet játszunk Európa egyesítésében, az Európai Unió építésében. Valahol magunkévá kell tennünk az egész európai integráció célkitűzését, különben nem érdemes itt lenni, és nem is lehet csinálni azt a sok, gyakran túlórás munkát.”

Harc a helyekért

A gyakorlati pozíciókra a túljelentkezés érthető módon óriási, 2009-ben a 9071 jelentkezőből 368-at vettek fel fizetett és 139 nagyon elszántat fizetés nélküli gyakorlatra. A fordítói és tolmácsfeladatokra tavaly jelentkező 232 gyakornokból 12 volt magyar, nyelvi osztályonként 2-3. A felvételi iroda munkatársa azt mondta, nemzeti keretszámok nincsenek, de azért igyekeznek a tagállamok súlya alapján felvenni a fiatalokat.

A fiataloknak rossz hír viszont, hogy a gyakornokok megbízása 1-5 hónapra szól, utána nincs lehetőség hosszabbításra vagy automatikus maradásra, mert minden alkalmazotti vagy tisztviselői státuszhoz versenyvizsgát kell tenni, ami egy 9 hónapos felvételi procedúra.

„A takarítóknak meg a szakácsoknak nem kell versenyvizsgázniuk, de csak azért, mert alvállalkozók. Persze ők is nagyon meg vannak szűrve, hiszen bizalmi pozíciókról van szó” – mondja Rédei Lőrinc. Az EP 4-5000 alkalmazottal dolgozik (ebben nincsenek benne a képviselők és a frakciók munkatársai), ebből 2008-ban 127 magyar volt.

Nem fontos az EU-s gyakorlat, a diploma sem mindig

Az EU-s munkákhoz az európai ismeretek alapelvárásnak tűnhetnek, bár Barcza Réka bevallja, az EU-s ügyvitel számára „gyakran ködös”. A gyakornoki program 7 éve működik a budapesti EP irodában, évente 2-3 gyakornokkal. Itthon általában kommunikációs munkára keresnek fiatalokat, de máshol Európában a gyakornokok végezhetnek adminisztratív, fordítói és tolmácsolási feladatokat is, a lehetőség nyitott a fogyatékkal élők számára is. Réka kommunikáció szakon végzett, majd újságíróként dolgozott, ahol mindennel foglalkozott, kivéve külpolitikával.

Arról, hogy kell-e felsőoktatási diploma a gyakorlatok megkezdéséhez, nincs egységes álláspont az EP-n belül.  A fordítók gyakorlatát intéző iroda a jelentkezőktől mindössze informatikai és idegennyelvi ismereteteket kér, míg a magyarországi gyakorlatokhoz feltétel a diploma, minden esetben érvényes viszont, hogy a hiányában a gyakornoki munkáért nem jár ösztöndíj. Így a 18 és 35 év közötti fiatalokkal szemben szinte az egyetlen objektív elvárás a nyelvtudás. A tolmácsoknak és a fordítóknak a saját nyelvük mellett még két idegen nyelvet kell ismerniük, de a többieknek is érdemes az Unió két hivatalos nyelvét, a franciát és az angolt legalább társalgási szinten művelni.

A magyarok a fiatalságukkal versenyképesek

A magyarok nagy esélye rögtön a 2004-es csatlakozás után volt, amikor egyszerre nagyon sok kelet-európait vettek fel, pályakezdőként ekkor került ki Rédei is. A régióból, ahogy ő mondja, „a nyelvtudás miatt akkor leginkább a fiatal frissdiplomások tudtak átmenni a tisztviselői versenyvizsgákon.” Nincs ez másként ma sem: a kint dolgozó magyarok átlagéletkora 35 év, míg a Benelux államokból érkezetteké 53 év. Rédei pont a fiatalságban látja a magyar munkatársak versenyképességét.

„Több nyelven beszélünk folyékonyan, értünk a technikához, pár nap után vakon gépelünk, és egy emailt mondjuk 2 perc, nem pedig fél óra alatt írunk meg. Ez persze néha feszültséget okoz egyes idősebb kollégában, de szerencsére egyre többen vagyunk fiatalok, a generációváltás folyamatos.” Rédei azt is tisztázza, hogy a versenyvizsgák eredményét nem lehet politikailag manipulálni. „A jelentkezők maximum egy fülest kaphatnak a versenyvizsgák kiírásáról, hogy tudják, mikorra kell felkészülniük. Bár ezek is publikálva vannak, csak nem mindenki figyeli a megfelelő oldalakat.” (A versenyvizsgák lebonyolításával az óriási adminisztrációs terhek miatt egy külön szervezet, az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal foglalkozik, a versenyvizsgákat a honlapjukon teszik közzé.) A fiatal tisztviselő azért hozzáteszi, hogy az EP alapvetően egy politikai intézmény, így sok esetben nem árt tisztázni a hovatartozásunkat.

Le az agyelszívással!

Barcza Réka, a budapesti EP-gyakorlata után nem zárkózna el a külföldi munkától, Rédei Lőrinc pedig megerősíti azt, ha egyszer egy fiatal útra kel, nehezen tér vissza a hazájába. „Én 2005 és 2008 között dolgoztam Brüsszelben először, aztán idén a magyar soros elnökség idejére a megnövekedett munka miatt visszahívtak. De vannak például olyan spanyol kollégák, akik 2-3 évre jöttek ki, de már 30 éve itt vannak, és azóta is úgy élnek, mintha Spanyolországban lennének. Csak egymás között vannak, havonta hazajárnak, és még mindig azt mondogatják, hogy jövőre tényleg hazaköltöznek.”

A „kint ragadók” problémája a mostani javaslatban is előkerült. Milan Zver az Indexnek hangsúlyozta, a mobilitásnak csupán átmeneti külföldön tartózkodást kellene jelentenie. „Fontos, hogy Európa gátat vessen az agyelszívásnak. Elsősorban azt szorgalmazzuk, hogy a tagállamok egy érettebb oktatási, képzési és szociális rendszert alakítsanak ki, amelyek segítenek a fiatalságnak a hazatérésük után is érvényesülni. Megoldás lehet még a nemzetközi kapcsolati hálók kiépítése és a virtuális mobilitás, bár én konzervatívan gondolkodom, és a személyes kapcsolatokat többre tartom. Mindenestre a Bizottság ígéretet tett arra, hogy az összes mobilitási programot fejleszteni fogják, és erre lesznek források is” – zárta Zver. A legfrissebb munkanélküliségi statisztikák szerint Magyarországon nagyon is lenne tennivaló: míg az Eurostat szerint EU-s átlagban a 25 éven aluliak 20 százalékának, több mint ötmillió fiatalnak nincs munkája, addig az arány Magyarországon 27 százalékos és növekvő tendenciát mutat.