Az Európai Unióban élő 336 millió 15 és 64 év közötti állampolgárból óvatos becslések szerint is legalább 78 millióan fogyasztottak már marihuánát, 12 és fél millióan próbáltak ki valamilyen amfetamint, 11 millióan extasyt, 14 és fél millióan pedig legalább egyszer kokaint is használtak. De hogy áll mindehhez az Európai Parlament? A szigorú tiltás, vagy épp a megengedő liberalizáció felé hajlik a képviselők keze? Mit tett eddig a drogpolitika terén a törvényhozó testület?

1. Megismerni, feltérképezni a droghelyzetet

Az uniós drogstratégia történetében az egyik legelső lépés a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának megalapítása volt 1993-ban. A központ 1995-ben, Portugáliában kezdte meg működését, nemzetközi hálózata segítségével adatokat gyűjtve az unió országainak droghasználati szokásairól.

A szervezet hitvallása szerint ahhoz, hogy megismerjük, és kezelni tudjuk a kábítószer-problémát az unióban, elsősorban független, tudományos alapokon nyugvó információra van szükség.

Ezen dolgozik a központ, melynek feladata - a terület szakértőinek segítése és az új kutatási gyakorlatok terjesztése mellett - az unió országaiban elterjedt, kábítószer-fogyasztási szokások felmérése. A begyűjtött és kiértékelt adatok a döntéshozókhoz kerülnek, akik így a kábítószerrel összefüggő jogszabályokat és stratégiákat már a megfelelő információk birtokában alkothatják meg.

Az EP és a Tanács egy 2006. decemberében kiadott uniós irányelvvel módosította a központ néhány működési sajátosságát: ilyen volt a megfigyelőközpont igazgatójának éves meghallgatása az EP-ben; vagy hogy a központ – bár adatait nyilvánossá kell tennie - nem gyűjthet olyan adatokat, melyek által beazonosíthatóak lehetnek egyének vagy csoportok, és nem hozhat olyan intézkedést sem, mely az információfeldolgozáson túlmutat.

2. A két nagy stratégia

Az EP közreműködésével az utóbbi időben két, több éves drogstratégia készült. Az egyik a 2003-tól 2007-ig tartó, az Európai Parlament és a Tanács statisztikai programja volt, melynek részét képezték az EU intézkedései az egészség és a biztonság terén, ideértve a kábítószer-problémát is. Ezt azonban gyorsan felváltották egy csak a kábítószerekre koncentráló, az addigi gyakorlattal élesen szembeforduló tervezettel.

2004 végén ugyanis elfogadták az EP Szabadságjogi, Igazság- és Belügyi Bizottságának - olasz benyújtójáról Catania-jelentésnek elnevezett - javaslatot, mely elutasította az addigi, főleg büntetőjogi eszközökön alapuló uniós drogstratégiát.

A jelentés szerint, mivel az EU korábbi drogstratégiája nem tudta megfelelően kezelni a kábítószer-problémát, az új stratégiában teljesen mást: az eddiginél kiegyensúlyozottabb megközelítést, az ártalomcsökkentő módszerek kiterjesztését, a társadalmi kirekesztettség elleni harcot, és az egységes európai drogpolitika kialakítását hirdették meg. A képviselők többsége egyetértett azzal is: több pénzt kéne költeni az illegális drogok, például a kannabisz gyógyászati alkalmazásának kutatására, és szorosabb együttműködésre van szükség a civil szervezetekkel.

A parlament végül ezt a 2005-2012-re kidolgozott új drogstratégiát fogadta el, melynek fő céljai a kábítószer-fogyasztás megfékezése, az egészséges életmód kialakítása és támogatása, illetve az egyes drogokhoz, életkorokhoz és élethelyzetekhez (pl. terhesség, autóvezetés) kapcsolódó, eltérő egészségügyi kockázatok figyelembe vétele volt, de erre a stratégiára építették fel azt a három éves, 2008-ig tartó európai cselekvési tervet is, mely a kábítószer-kereslet és -kínálat csökkentését, a nemzetközi fellépés hatékonyabb összehangolását, a tájékoztatást, kutatást és értékelést helyezte előtérbe.

Hogy mindez ne csak üres beszéd legyen, az egyes célokhoz különböző mutatókat is rendeltek, melyeket az adott határidőre teljesíteni kellett, és amelyek alapján a 2009–2012‑ig tartó cselekvési tervet is kialakították. Ebben a droggal kapcsolatos bűncselekmények és kereslet csökkentése, a közfigyelem felkeltése, az európai polgárok mozgósítása és az uniós országok hatékonyabb összefogása egy Európai Kábítószer-ellenes Szövetségben voltak a kitűzött célok.

3. Új fogyasztási formák, kábítószer-kereskedelem

Az unió eközben más irányelveket is elfogadott: ilyen pl. a 2005-ös, pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcsere. Ebben meghatározzák, mi a Megfigyelőközpont szerepe a gyors tájékoztatási rendszerben és az új anyagok kockázatainak felmérésében, de ugyanitt írnak arról is: figyelembe kell venni azokat az új fogyasztási formákat, melyek során tiltott kábítószereket legális kábítószerekkel, gyógyszerekkel együtt használnak.

A másik, legalább ugyanennyire fontos irányelvet 2004-ben fogadták el, mely szerint szigorúan ellenőrizni és vizsgálni kell minden, kábítószer készítésére alkalmas vegyi anyag kereskedelmét. 2005-ben ezt kiegészítették azzal, hogy a tiltólistás anyagok jegyzékében nem szereplő, de azokat helyettesíteni képes efedrint és pszeudoefedrint tartalmazó gyógyszerek kereskedelmét is nyomon követik.

4. A zöldek legalizálnának: képviselők a drogról

Az EP-n belül egyértelműen a zöld pártok állnak a legliberálisabban a drogkérdéshez, mivel támogatják a droghasználók dekriminalizációját, sok zöld párt pedig legális szabályozásról beszél.

A zöld frakció egyik kiemelkedő alakja, Daniel Cohn-Bendit választási kampányában is beszélt a marihuána legalizációjáról, a brit zöldek szintén elfogadnák a droghasználatot - egészségügyi és szociális eszközökkel minimalizálva annak társadalmi kárait - és még a viszonylag konzervatív németek is azt mondják: az ember önrendelkezési jogához tartozik, mivel módosítja tudatát, ezért senkit nem szabad megbüntetni addig, amíg másokat nem sodor veszélybe.

Mindannyiukat lepipálta azonban a liberális demokrata frakció vezetője, a brit Chris Davies, aki 2005-ben azzal a meglepő javaslattal állt elő, miszerint törvényesíteni kéne a kemény drogokat. Elképzelése szerint a heroint és kokaint üzletben, polcokról árulnák, mivel szerinte ez az egyetlen módja a kábítószer-kereskedelem és a bűnözés megfékezésének. A képviselő kijelentésétől mind pártja, mind frakciója elhatárolódott.

Magyar szempontból viszont érdekesebb lehet a szocialista EP képviselő, Hegyi Gyula esete, aki 2006-ban a Magyar Hírlapban írt a dekriminalizáció és legalizáció dilemmáiról. A korábban publicistaként és filmkritikusként, iróként is dolgozó Hegyi az MSZP 2006-os választási kampányában bevallotta: maga is szívott már füvet, mindezt pedig versben is megörökítette.

5. A legfurcsább EP-re hivatkozás

A legérdekesebb, droggal kapcsolatos eset azonban mégsem a képviselőkkel esett meg. 2006-ban ugyanis a holland kormány törvényt akart hozni arról, hogy a hazájukba látogató külföldi turisták ne látogathassák a coffe shopokat, írja a drogriporter.hu.

Az üzletek tulajdonosai ekkor az Európai Parlament által 2006-ban jóváhagyott, szolgáltatási irányelvre hivatkozva tiltakoztak a jövőbeni törvény ellen. Mint mondták: a tervezett szabályozás külföldi vásárlóik állampolgárság szerinti diszkriminációjával járna. A fent említett irányelv szerint a szolgáltatásokhoz való hozzáférést nem lehet állampolgársághoz kötni, mert azt csak közrendi, közbiztonsági, közegészségügyi, illetve környezetvédelmi szempontok alapján lehet korlátozni, így, bár több kört is futottak a képviselők, a törvénykezésből végül nem lett semmi.