Annak ellenére, hogy pártja, az Igaz Finnek szkeptikusnak tűnik a finn EU-tagsággal kapcsolatban, Ön most az Európai Parlamentben ül. Mit képvisel egy EU-szkeptikus képviselő az Unió törvényhozásában?

Az Igaz Finnek a nemzetállamok függetlenségét és szabadságát képviseli – éppen ezért ellene vagyunk minden olyan uniós lépésnek, mely ezeket az értékeket veszélyezteti. De azt a félreértést el kell oszlatnom, hogy az Igaz Finnek az európai egység ellensége volna. Mi csak az EU föderalizmusát utasítjuk el, de roppant fontosnak érezzük a nemzetállamok korrekt és átlátható alapokra helyezett együttműködését.

Európai Parlamenti frakciója, a Szabadság és Demokrácia Európája (EFD) különböző jobboldali pártok meglehetősen színes csoportja. Az Igaz Finnek például a közép-európai szélsőjobboldali pártoktól eltérően kifejezetten támogatják Izraelt és nem tartják ördögtől valónak a piacgazdaság eszméjét sem. Mi az, ami ezt a frakciót összetartja?

A Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport nem minden tagja vallja magáénak a konzervatív értékeket, de valamilyen mértékben mindannyian szkeptikusak vagyunk az Unió jelenlegi formájával kapcsolatban, és egy platformon vagyunk abban a kérdésben, hogy az európai egységet szabad és független nemzetállamoknak kell alkotnia. Ez az az alapelv, mely mentén kialakítottuk a közös politikánkat.

Az EFD-be tartozik a fasizmus iránt nosztalgikus érzelmeket tápláló, az etnikai és nemzeti kisebbségek elnyomását sürgető Szlovák Nemzeti Párt (SNS) is. 2010-ben a brit Függetlenségi Párt egyik képviselője visszautasította, hogy „szélsőséges eszméket” valló képviselőkkel üljön egy frakcióban. Önnek nincsenek negatív tapasztalatai a Szlovák Nemzeti Párttal kapcsolatban?

Az Igaz Finnek sem értenek mindenben egyet az SNS-sel, de a frakcióban olajozottnak mondható az együttműködésünk Jaroslav Paškával, a párt képviselőjével.

A magyar szélsőjobboldalt a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviseli – igaz nem az EFD frakciójában, hanem a függetlenek között. Önnek van velük kapcsolata?

Fogalmam sincs, kik ők.

A legutóbbi dán és norvég választások azt mutatták, hogy a korábbi választóik egy része elfordult a jobboldali pártoktól. Elemzők ezt a jelenséget a norvégiai mészárlás hatásának tudják be, állítva, hogy a szavazók visszariadtak a bevándorlás-ellenes politikai erőktől. Az Ön pártja nem tart a „Breivik-effektustól”?

A Breivik-féle tömeggyilkosságok sokkolták a finn társadalmat, de nem volt különösebb hatásuk a finn politikára. Az emberek elég intelligensek ahhoz, hogy megértsék: a norvégiai tragédiának semmi köze a mi belpolitikai kérdéseinkhez.

Jyrki Katainen finn miniszterelnök korábban pénzügyi biztosítékot követelt Görögországtól annak fejében, hogy Finnország is támogassa a második görög mentőcsomagot. Az ellenzéki Igaz Finnek párt hogyan vélekedik erről biztosítékról – és hogyan fogadták azt, hogy német nyomásra Jyrki Katainen végül elállt a szándékától?

A miniszterelnök mögött álló Nemzeti Koalíció Pártja a választási kampányban megfogadta, hogy nem fogja támogatni a Görögországnak nyújtandó második mentőcsomagot, ha Finnország cserébe nem kap valamilyen biztosítékot. De most úgy tűnik, ez a biztosíték végül is olyan sokba kerül nekünk, hogy azt kívánjuk, bárcsak ne kértünk volna semmit! Az Igaz Finnek álláspontja korábban és most is az volt, hogy vissza kell utasítani bármiféle részvételt a második görög mentőcsomagban.

Az Európai Parlament a tagállamok kormányaihoz és az Európai Bizottsághoz képest nem nagyon aktivizálta magát a válság legkritikusabb hónapjaiban. Ön szerint mi ennek a tétlenségnek az oka és hogyan erősíthetné az Európai Parlament a saját szerepét a válság megoldásában?

Szerintem egyáltalán nem az akarat hiányáról van szó, az Európai Parlament egyszerűen csak túl gyenge, túl megosztott, vagy ha baj van, akkor túl lassan reagál – mondjuk ez az egész Európai Unióról elmondható. Én nem az uniós intézményektől várom a jelenlegi válság megoldását, erre egyedül a válság valódi kárvallottjai, a nemzetállamok lehetnek képesek.

Az eddigi válaszaiból kiderült: az Igaz Finnek mereven elutasítják, hogy az államcsőd szélére sodródott országok gazdaságát pénzügyi mentőcsomagokkal húzzák ki a bajból. Önök szerint pontosan mi ezzel a módszerrel a baj?

Először is ezek a mentőcsomagok túl sokba kerülnek, sokkal többe, mint amekkora hatást el tudnak érni. Másodszor, a felelősség nagy része így lekerül a vétkes országok válláról, és helyettük az ártatlanoknak kell viselniük a következményeket. Harmadszor pedig ez az egész konstrukció egész egyszerűen nem működőképes és ellenkezik az Unió alapelveivel.

Melyik alapelvre gondol?

A Lisszaboni Szerződés kimondja, hogy sem az Európai Unió, sem pedig annak tagállamai nem felelnek más tagállam adósságáért, illetve nem vállalhatják át azt – az Unió jelenleg ugyanis pontosan ezt csinálja, megsértve a saját maga által alkotott közösségi jogot.

De ha elutasítanak minden beavatkozást, akkor miben látja a kiutat?

Az államcsődben. A költséges erőfeszítések ellenére úgyis ez lesz a vége, úgyhogy jobb minél előbb elfogadni az elkerülhetetlent. És ha szükséges, akkor a görögök ideiglenesen lépjenek ki az eurozónából. Én nem látok egyetlen értelmes okot sem arra, miért kéne erőltetni a jelenlegi mentőcsomag-politikát. Ha egy ország bajba kerül, mert túl sok adósságba verte magát, akkor nyilvánvalóan nem az a jó megoldás, hogy még több hitelt adunk neki. Ráadásul az is nyilvánvaló, hogy a fő cél nem is elsősorban az államok, hanem a hiteleket folyósító nagy bankok megmentése.

Az Igaz Finnek támogatja a közös európai piac és a közös európai fizetőeszköz fenntartását?

Igen, mindkettőt támogatjuk, de ragaszkodunk az európai gazdasági együttműködés eredeti alapelveihez, melyeket az 1997-es Stabilitási és Növekedési Paktumban fektettünk le. Így nem engedünk abból, hogy minden tagállamra érvényes legyen a szabály, mely szerint a költségvetési hiányának nem szabad elérnie GDP 3 százalékát, és az államadósságnak a GDP 60 százaléka alatt kell maradnia. Ma ezeket a kritériumokat az euroövezeti országok többsége megsérti, és ez így nem mehet tovább.

Az Igaz Finnek elnöke, Timo Soini amellett érvelt a Wall Street Journal-be írt cikkében, hogy meg kell hagyni az államoknak és a bankoknak a „bukás szabadságát”.  Ez mit jelent?

A kapitalizmusban mindenkinek megvan a joga arra, hogy a profit reményében kockázatot vállaljon. A kockáztatás joga pedig magában foglalja a bukás lehetőségét is, sőt, e nélkül az egész nem működik. Az ugyanis nem egy fenntartható állapot, hogy a valaki zsebre teszi a profitot, de a kockázatot áthárítja valaki másra. Ezért is utasítunk el mindenféle mentőcsomagot.

A Görögországgal kapcsolatban gyakran hangoztatják, hogy a válság oka a görög mentalitásban gyökerezik – így például a munkához való rossz hozzáállásban, az adókerülés társadalmi elfogadottságában. Ön mit gondol erről a morális alapú megközelítésről? Valóban a görög társadalom a hibás a válságért?

Világosan kell látni, hogy a munka és az etika az alapja minden jól működő gazdaságnak és sikeres nemzetnek, ezért a morális megközelítés ritkán téved, amikor a hibák feltárásáról van szó. De ha morális alapon ítélkezünk, azt is ki kell mondanunk, hogy az elmúlt években Finnország is bőven a lehetőségein túl költekezett [A finn államadósság a 2008-as 29,5-ről 2010-re 41,7 százalékra ugrott, amivel azonban még mindig bőven a maastrichti kritériumok alatt marad.] Az tény, hogy a görögök sok mindent rosszul csináltak, de az is, hogy Európa jelenlegi teljesítményét elnézve, csak kevesen lehetnek magukra büszkék.