Kilenc nappal a líbiai diktátor bukása után Tripoli utcáin gyalogoltam. Egy középkorú férfi lépett oda hozzám, és így szólt: „Barátom, a segítségetekre van szükségünk, és készek vagyunk elfogadni a segítségeteket.”

Reményteljes tekintete és lelkesedése megindító volt és mély benyomást tett rám. Mély emlékeket ébresztett fel bennem saját hazámról, a 22 évvel ezelőtti Lengyelországról, amikor mi magunk is a szabadságért küzdöttünk.

Ez a találkozás is azon mélységes meggyőződésemet erősítette, hogy valamennyiünket egy fából faragtak, származzunk akár Líbiából, akár Lengyelországból, akár a világ bármely más részéből. Az emberek a világon mindenütt arra vágynak, hogy demokráciában élhessenek, hazájuk sorsát saját kezükbe vehessék, és gyerekeiknek szép jövőt biztosíthassanak.

Az Európai Unióban a szabadságot természetes, magától adódó jognak tekintjük. Mások pedig, gyakran nem messze tőlünk, megfosztatnak ettől.

Líbiai látogatásom ideje alatt elsősorban Ahmad asz-Szenúszi, az ország világnézeti okokból leghosszabb ideje bebörtönzött foglyának szenvedései jártak a fejemben. Több mint harminc évet töltött líbiai börtönökben, komoly árat fizetve azért, amiért kísérletet tett Kadhafi rezsimjének megdöntésére.

Alázattal és megilletődve gondoltam végig, hogy e derék embernek mi mindenen kellett átmennie világnézete miatt. Ugyanúgy büszkeséggel is eltöltött, hogy az Európai Parlament éppen most adózott elismeréssel az ő áldozatának, azáltal, hogy a gondolatszabadság védelméért járó Szaharov-díjat 2011-ben neki ítélte oda. Az idei díjon az Arab Tavasz résztvevőinek nevében ötödmagával osztozkodik; valamennyien a méltóságért, a szabadságért, valamint a felelősségteljes és megfelelő kormányzásért harcolók minden bátorságát, küzdelmét és áldozatát jelképezik.

Ezt a kiemelkedő szovjet ellenzéki gondolkodóról, Andrej Szaharovról elnevezett díjat az Európai Parlament 1988 óta adományozza olyan személyeknek és szervezeteknek, akik és amelyek jelentősen kiveszik részüket az emberi jogokért vagy demokráciáért folytatott küzdelemből. Hősies ellenállásukhoz ekképpen járulhatunk leginkább hozzá és ekképpen támogathatjuk azt a legjobban.

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az alapvető jogok közé nemcsak az élethez és testi épséghez való jog tartozik, hanem a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadsága is. E két utóbbi szabadság egy társadalom nyitottsági fokának és demokráciájának mértékegységéül is szolgál.

Harminc éve, Lengyelországban, sötét és hideg pincékben, titokban szamizdatokat nyomtattunk. Komoly személyi kockázatok árán terjesztettük őket méltóságteljesebb életet remélő embertársaink körében. Információs hálózatokat is sikerült teremtenünk a kommunista Csehszlovákia, Litvánia, Lettország és Magyarország másként gondolkodóival.

Visszatekintve a mi illegális tevékenységeink egy kémtörténet jeleneteire emlékeztethetik önöket. Ugyanakkor sokak számára a mi múltunk nem kitalált történet, hanem mindennapi valóság.

E bátrak közé tartoznak az idei Szaharov-díjasok, például az egyiptomi Mahfúz asszony, vagy a szíriai Zajtúna asszony. Azáltal, hogy tiltakozásaikat közölték blogjaikban, a Youtube-on, Facebook-on és Twitteren, segédkeztek az alapvető jogokért folytatott tüntetések szervezésében. E közlések is ösztönzést adtak az egyiptomiaknak arra, hogy a Tahrír téren jogaikért felszólaljanak. A szíriai Zajtúna asszony blogjában a hazájában jelenleg folyó atrocitásokról számol be.  Cikkei a nemzetközi sajtó jelentős információforrásává lettek.

Íme egy tanulság, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni: e forradalmakban a nők kezdettől fogva ott álltak a férfiak oldalán. Hosszú éveken át elviselt hátrányos megkülönböztetés után ugyanolyan bátornak mutatkoztak, büszkén odaálltak, és országaik forradalmának szikráiból kicsiholták a szabadság lángját.

Legyen szó akár a múltról az egykori kommunista Európában, akár a közelmúlt Arab Tavaszáról, mi mindannyian ugyanazokért a szabadságjogokért küzdünk. Az egyetlen különbség ennek mikéntje.

Az Arab Tavasz világosan megmutatta, hogy a szabadságért folytatott harcunk módját illetően gyökeres változás állt be. A szamizdatokat felváltotta az internet és a szociális média.

Jelentős időket élünk, új internetes forradalmakkal, amelyek során az emberek a világhálón hoznak létre összeköttetéseket és hálózatokat, és egyesülnek közös törekvések és tapasztalatok megosztása révén az új technológiának köszönhetően.

Nem mehetünk el ezen események mellett a megfelelő következtetés levonása nélkül.

Az Európai Parlament ma Brüsszelben magas szintű emberi jogi Szaharov-konferenciát tart, hogy jól látható, magas szintű fórumot teremtve hívja fel a figyelmet az emberi jogokra, illetve az Európai Parlament szerepére e jogok előmozdítása és védelme terén.

A konferencia időszerű alkalmat nyújt annak megvitatására, hogy az új technológiák milyen jelentős szerepet játszanak az emberi jogokért folyó küzdelemben. Sőt, remek lehetőséget jelent az átmeneti fázisban levő országok emberi jogi kérdéseinek vizsgálatára, különösen a jelenlegi nemzetközi fejlemények, például az Arab Tavasz tükrében.

Keretében Szaharov-díjasok, nemzetközileg elismert közéleti személyiségek, emberi jogi aktivisták, és jogvédők, civil szervezetek, valamint az Európai Parlament képviselői találkoznak egymással.

Az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések mindig a parlamenti napirend első helyén szerepelnek. Az Európai Parlament – az egyetlen közvetlenül, demokratikusan választott európai intézményként – a jogok és szabadságjogok védelmének és előmozdításának biztosítására törekszik az Európai Unión belül és kívül.

Szeretnénk, ha világszerte az emberi jogokért folyó küzdelemben elkötelezettek nemcsak az Európai Unió fővárosaként tekintenének Brüsszelre, hanem emberi jogi központként is.

Ezért szeretnénk túllépni e konferencia keretein és megszilárdítani a mi saját hálózatunkat, a Szaharov-díj hálózatát. Saját hazám tapasztalatából tudom, hogy milyen nehéz is tud lenni a demokratikus eljárások és intézmények nulláról történő újjáépítése. Azt is tudom, hogy milyen fontos hálózatba szervezni mindazokat, akik tapasztalatára és támogatására az ember számíthat. Tudom, hogy a szolidaritásnak mindig győznie kell.

Visszatérve arra a férfire Tripoliban, ezt válaszolhatom neki: mi, az Európai Unió, mellettetek és mindazok mellett állunk, akik szerte a világban a szabadságért harcoltok. Az emberi jogok és ezek védelme foglalkoztat minket a leginkább, ez a mi legszentebb kötelességünk. Nektek is megvan a magatok feladata: a szabad Líbia útjának egyengetése a saját nemzeti hálózataitok segítségével, amelyeket a polgári társadalom, a civil szervezetek, az értelmiség, a nőszervezetek és a pluralista média alakít ki.

Barátom, biztosítalak afelől, hogy mi, az Európai Parlament, sosem teszünk engedményeket, ha az emberi jogokat éri fenyegetés. Mindig a ti oldalatokon állunk. Mindig.