Évente közel 40 ezer kulturális tárgyat csempésznek ki vagy adnak el illegálisan az uniós országok területéről, és csak néhány jut vissza közülük jogos tulajdonosához. Április 10-én a kulturális szakbizottság szavaz egy, a tagállamokkal már egyeztetett megállapodásról, amely az EU-n belül megkönnyítené az ilyen kulturális javak és műtárgyak visszajuttatását. A témában Marie-Christine Vergiat (baloldali, francia) jelentéstevőt kérdezte az EP sajtóirodája arról, hogy mi változik az új szabályozással.
1993 óta mindössze 15 eljárást kezdeményeztek, és ebből mindössze hét volt sikeres. Miért ilyen kevés ez a szám, és ez hogyan fog változni a jövőben?
Ebből is látszik, hogy az eddigi szabályozás nem volt elég hatékony. De mindezt nem szabad kiragadnunk az akkori kontextusból. A mostani szabályozás leggyengébb pontja, hogy a tagállamok legtöbbször nem dönthettek saját maguk arról, hogy mi számít a saját kulturális örökségük szempontjából fontos kulturális tárgynak. Úgy döntöttünk, hogy kivesszük ezt a részt a szabályozásból.
A másik probléma a régiségek és kulturális tárgyak pénzügyi értékéhez köthető, ami kifejezetten problémát jelent a gyakran csempészett tárgyak, például a festmények esetében. Ez azért is problematikus, mivel ezelőtt csak az igazán értékes festmények kerülhettek vissza.
A mostani szabályozás az 1993 után eltulajdonított kulturális javakra vonatkozik. Miért éppen ez az évszám a vízválasztó, és mi történik azokkal a tárgyakkal, amelyeket ezt megelőzően vittek ki az országokból?
A dátum a belső határok megszűnéséhez köthető. Az új irányelv lehetővé teszi az 1993 előtt eltulajdonított tárgyak visszajuttatását is, de ebben a tagállamoknak egymás között kell megegyezniük. Ilyenkor csak abban az esetben sikeres a visszajuttatási eljárás, ha létrejön ez a megállapodás.
Tudna olyan példákat hozni, ahol mind a mai napig nem sikerült visszaszerezni fontos kulturális tárgyakat az előbb említett „kiskapuk” miatt?
Nagyon kevés ilyen példa van. Legtöbbször a tagállamok nem is kezdenek bele az eljárásba. A Bizottság egy magyar példát említ, amikor is Magyarország megpróbált visszaszerezni egy 17. századi festményt, amelyet 2009-ben 46 ezer euróért adtak el külföldre. De mivel a minimális értékhatár ilyen esetekben 150 ezer euró, ezért az eljárás nem volt sikeres. Most viszont megszűnik ez az értékhatár.
A megállapodásról április 16-án szavaz az EP plenárisa.