Az Európai Parlament frakciója, ami ellenzi az Európai Uniót, így lehetne legjobban jellemezni a Szabadság és Demokrácia Európáját, amiben euroszkeptikus és szélsőjobboldali képviselők ülnek. A frakciót szinte egyedüliként a föderalizmus elutasítása tartja össze, egyébként meglehetősen sokszínű ideológiailag, a folyton cserélődő tagság miatt nem alkot olyan erős pártcsaládot, mint a többi EP-frakció.
A frakció részben kényszerből alakult meg, mert a 2009-es EP-választás után az előző ciklus két euroszkeptikus csoportja, a Függetlenség/Demokrácia és a Nemzetek Európája nem tudta összeszedni a frakcióalakításhoz szükséges 25 képviselőt. Így most ez a csoport fogja össze a nacionalista, erősen euroszkeptikus pártokat és képviselőket, akik ugyanakkor úgy érvelnek, hogy a föderalizmus elutasítása mellett is képviselni akarják választóik érdekeit az EP-ben.
Az EFD két legerősebb csoportja a brit Függetlenségi Párt (UKIP) és az észak-olasz szeparatista párt, az Északi Liga. A frakció 31 képviselőjéből 8 és 7 hozzájuk tartozik, és a frakcióvezetői tisztséget is az ő politikusaik, Nigel Farage illetve Francesco Speroni töltik be. Görög és holland képviselők, de az Igazi Finnek nevű szélsőjobboldali párt is csatlakozott, ahogy a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) képviselője is ebbe a frakcióba ült be.
Chartájuk szerint a képviselőcsoport több demokráciát és elszámoltatható európai összefogást akar, valamint elutasítja Európa bürokratizálását. Nem fogadják el az Európai Unió alapvető jogszabályait, a Chartából gondosan kihagyott Unió elutasítása nem jelenti azonban egyben az európai országok együttműködésének teljes elvetését.
A frakcióban ülők többsége bevándorlóellenes ideológiát képvisel, de az EFD nem törekszik egységes politikai arculat kialakítására, tagjainak nem írja elő a frakciófegyelmet sem. A ciklusban az EFD nagyjából mindig a mainstream álláspont ellen szavazott, ami viszont azzal is járt, hogy nem tudták érdemben befolyásolni a döntéshozatalt, miközben sokszor a szakpolitikai döntések előkészítésétől is távol tartották magukat.
Az EFD legfontosabb arca az UKIP-et is vezető Nigel Farage, aki a következőképpen foglalta össze politikai elképzeléseit: „A UKIP nem egy jobboldali, hanem egy libertariánus párt, amely karcsúbb államot, alacsony adókat, személyes szabadságot és felelősséget szeretne egy nemzeti demokratikus kormány, nem pedig Brüsszel uralma alatt”.
Farage már 1999-ben bejutott az EP-be képviselőként, a következő választáson pedig az UKIP már 12 helyet szerezve a harmadik helyen végzett a britek EP-választásán. A hivatalos eredményekre vasárnap késő estig várni kell, de az előzetes felmérések szerint Farage pártja 27 százalékkal egy hajszállal megelőzheti a Munkáspártot, és az első helyen végezhet az EP-választáson.
Az EU-val szemben kritikus pártok súlya jelentősen megnőhet a következő ciklusban, becslések szerint a mostani 8 százalék helyett akár a képviselők 18 százalékát is kitehetik majd. Ugyanakkor az EFD mellett létrejöhet majd egy új szélsőjobboldali frakció a francia Nemzeti Frontot (FN) vezető Marine Le Pen és a holland Szabadságpárt (PVV) alapítójának, Geert Wildersnek a vezetésével.
Az EFD-t vezető Farage ugyanakkor már kijelentette, hogy sem Le Pennel, sem Wildersszel nem kíván együttműködni, mivel mindegyik pártot túlságosan szélsőségesnek találja, viszont több EFD-s képviselő átülhet.
Az még kérdéses, hogy pontosan kik vehetnek részt a tervezett frakcióban, de a nyíltan bevándorló- és muszlimellenes Wilders arról beszélt, nem szeretné ha például a Brit Nemzeti Párt (BNP) vagy a Jobbik is részt venne a mozgalomban. A Jobbik képviselői az elmúlt ciklushoz hasonlóan megint függetlenként ülhetnek majd az EP-ben.