Több ország tengerentúli területeivel az Európai Unió messze túlnyúlik a kontinensen, így Dél-Amerikában is szavaznak most az EP-választáson, miközben tahiti diákok érkezhetnek diákcserére Newcastle-be, spanyol politikusok pedig azzal kampányolnak, hogy az egész Unióban nyaralhassanak kedvezményesen a nyugdíjasok a Kanári-szigeteken.
Olvasmány- és filmélményeink alapján a Csendes-óceánról idilli trópusi képek ugranak be, pedig az élet itt sem fenékig fűszoknya és kókuszolaj: 1966 és 1996 között a Francia Polinéziához tartozó Mururoa és a Fangataufa korallzátonyokon összesen 210 atomkísérletet hajtott végre. A hadsereg csak évtizedekkel később, egy bírósági döntés után hozta nyilvánosságra nemrég az arról szóló jelentéseket, hogy az egyik kísérlet után Tahitin nagy mennyiségű plutóniumot mértek, ami a felhőkkel érkezett az 1400 kilométerre található Mururoáról. A francia parlament 2006-ban döntött az atomkísérletek áldozatainak kárpótlásáról, köztük 127 ezren Polinéziában lehettek kitéve sugárfertőzésnek.
Manapság az atomkísérletek helyett a festői szigetek inkább a turizmust próbálják fejleszteni, emellett Francia Polinézia a 2014‒2020-as költségvetési ciklusban 30 millió euró anyagi támogatást kap az EU-tól. Az itt lakók is részt vehetnek az Erasmus+ diákcsere-programban, ami itt is népszerű, a Tahitin található Francia Polinéziai Egyetem például a valenciai, az észak-ír coleraine-i és newcastle-i egyetemekkel is megújította az együttműködést (arról, hogy a Gábor Dénes Főiskolával tárgyalnak-e, nincs hír). Francia Polinézia egyébként bár Franciaország tengerentúli területe, a lakosság 10 százaléka francia csak, 78 százalékuk polinéz. A szigetcsoportok a francia protektorátus megalapítása után egyesültek 1889-ben, a legismertebb sziget Tahiti, itt él a lakosság több mint hatvan százaléka.
„Amazóniai őslakosok vagyunk, guyanaiak, franciák, és nem utolsósorban európaiak” – magyarázta egyszer Emmanuel Toko, a kourou-i űrközpont sajtóklubjának vezetője, és nem nagyzolt: Francia Guyana Franciaország tengeren túli megyéje, így ugyanúgy az EU-hoz tartozik, mint Párizs vagy Cegléd. Dél-Amerika északi részén Brazíliával és Suriname-mal határos, így az egyenlítő közelsége miatt létesült itt az Európai űrügynökség bázisa, a kourou-i űrközpont, innen ugyanis a keleti irányba kilőtt űrhajók akár 460 m/s-mal gyorsabban haladhatnak.
Évente fél tucat kilövést hajtanak végre, így a világ minden részéről érkeznek ide szakemberek attól függően, hogy éppen kinek a műholdját lövik ki Európa Ariane 5 rakétáján. Ez nagy fejlődés ahhoz képest, hogy a francia kormány száz éven át fegyenctelepként használta a területet, a parthoz közeli Ördögsziget a Pillangó című regényeből/filmből is ismerős lehet. A harminc őserdei fegyenctelepen fogvatartott 90 ezer elítéltnek alig 10 százaléka élte meg a szabadulást.
A Magyarország méretű megye arról ismert még, hogy a világon itt a legnagyobb a biológiai sokszínűség, mert itt sem az őslakos indiánok, sem a későbbi civilizációk nem irtották az amazóniai őserdőt: a 84 ezer négyzetkilométer 94 százalékát borítja őserdő, és csak madárfajból annyi él itt, mint egész Európában, az őserdőben pedig közel hatezerféle növény él. Francia Guyana területének csaknem egyharmada természetvédelmi terület, a fenntartását 75 százalékban brüsszeli támogatásokból fedezik, de az őslakos indiánok vadászó-halászó életmódját tiszteletben tartják: a helyiek fegyvertartási engedély nélkül szabadon vadászhatnak. Guyana a felzárkózó kelet-európai országok mellett az Európai Unió egyik legtöbb támogatást kapó régiója, az árak viszont drágábbak, mint Párizsban, mert sok terméket Európából importálnak.
Ha a Madeira szó hallatán ön is azt hitte, hogy az Amazonas egyik mellékfolyójáról lesz szó, csalódni fog: csak a Portugáliához tartozó Madeira-szigetek az EU része. A legnagyobb és egyben névadó sziget, Madeira Marokkótól 600 kilométerre található az Atlanti-óceánban. Állítólag már Plutarkhosz és Plinius is megemlékezett róla futólag, az 1351-es Medici-világtérképen pedig Isola di Legname néven tűnik fel. Az első expedíciót Tengerész Henrik 1418-ban indította, ekkor Porto Santóig jutottak el, Madeirára csak a következő turnus (máig ez a két sziget lakott egyébként, a beszélő nevű Kopár-szigeteken a madár se jár).
A szabadság szele egyébként a madeiraiakat is megérintette, a Madeira-szigetek Felszabadítási Frontja (FLAMA) félkatonai szervezet a szigetcsoport teljes függetlenségét követelte a hetvenes években. A választásokon alulmaradtak ugyan, de a szigetek 1976-ban autonóm státuszt kaptak, az új zászló dizájnját pedig talán vigaszdíjként a FLAMA-ról koppintották. A szigetek kedvelt üdülőhelyek, de aki nemcsak nyaralni járt, hanem vett is ingatlant, könnyen lehet, hogy bukja: egy új portugál törvény szerint a vízközeli telkek tulajdonosainak bizonyítaniuk kell, hogy birtokuk legalább 1864 óta magántulajdonban van, különben elveszíthetik az ingatlanjukat – a törvény végleges változatát még nem fogadták el, de sokan attól tartanak, a portugál kormány a spanyol példát követi, melynek során a Costa Blancán több mint 20 ezer ingatlant sajátítottak ki mélyen a piaci ár alatt egy kiskapura hivatkozva ingatlanfejlesztők.
Idilli sokszínűség, pazar strandok, a világörökség részét képező nemzeti parkok, benne a világ egyik legnagyobb vulkánjával, a 3718 méter magas Teide-heggyel évente sok millió turistát vonzzanak, de sokan a Spanyolországon és az Európai Unión belül képviselt különleges gazdasági övezeti státusz miatt adóparadicsomként is ismerik a Kanári-szigeteket, ahol szintén döntenek arról, Marine Le Pen Nemzeti Frontja nyeri-e a francia EP-választásokat. A hét nagyobb, és több kisebb szigetből álló, Marokkótól 150 km-re nyugatra fekvő Kanári-szigetek abban is különleges, hogy a várakozások szerint az Észak-Afrikában lévő Ceutát és Melillát leszámítva az egyetlen olyan spanyol terület lesz, ahol még harminc év múlva is nőhet a most kicsit több, mint kétmilliós lakosság. A szigetek abban is élen járt, hogy itt tiltották be elsőként Spanyolországban a bikaviadalokat.
Ha lehetőségük lett volna, valószínűleg minden jelölt szívesen kilátogatott volna, hogy legalább néhány napig a festői környezetben buzdítsa szavazásra a helyieket, de a Kanári-szigetek enélkül is része lett a spanyol EP-kampánynak. Ramón Jaúregui, a spanyol szocialisták listájának második helyezettje helyi lapok szerint bőszen szorgalmazta, hogy terjesszék ki az egész EU-ra azt, a Spanyolországban már létező lehetőséget, amivel nyugdíjasok kedvezményes áron utazhatnak például a Kanári-szigetekre – így érvelése szerint egész évben biztosan tömve lennének a szállodák.
Még egy francia sziget, de ezúttal a világ egy egész más pontjáról: az Afrika déli partjainál, Madagaszkártól egyébként jó pár száz km-re fekvő Réuniont még a portugálok fedezték fel, mielőtt 1638-ban francia gyarmat és fegyenctelep lett, de mára már egyike Franciaország tengerentúli megyéinek. Réunion vulkánjai, flórája, és a szigeten található nemzeti park négy éve az UNESCO világörökségének része lett, de az EP-választáshoz közeledve elrettentő példaként is hivatkoztak a szigetre.
A brit Telegraph egyik szerzője éppen Réunionra és Madeirára hivatkozva szemlélteti, mennyire nem látja át egy átlagos EU-s állampolgár, mire és főként merre jutnak el támogatások az Unióban. A 830 ezer lakosú sziget több százmilliárd forintnak megfelelő fejlesztési támogatást kapott az elmúlt években, amikből leginkább utakat, és a hegyvidéket átszelő hidakat emeltek, de állítólag egy óceánból kiemelkedő oszlopokra felhúzott autópálya terve is zöld utat kaphat hamarosan.