Papírforma-győzelmek és újonc pártok jellemezték a Kelet- és Délkelet-Európai választásokat, de ez nem jelenti, hogy hasonlítanának egymásra az egyes országokból érkező eredmények.
Van, ahol az euroszkepticizmus és a szélsőségesek törnek előre, de akadnak olyan országok is, ahol ezek a vélemények nem kaptak elég szavazatot ahhoz, hogy az Európai Parlamentben is helyet kapjanak. Látszik, hogy ha egy párt aktuális kérdésekre, illetve vélt vagy valós problémákra ígér választ, akkor komoly támogatottságot tud szerezni akkor is, ha viszonylag frissen alapított szervezetről van szó.
A kisebbségek szavazatai sem kaptak ugyanakkora szerepet mindenhol, bár Romániában a magyar, Bulgáriában pedig a török és muzulmán pártok is elég szavazathoz jutottak ahhoz, hogy bejussanak az EU parlamentjébe. Volt ország, ahol a szélsőségeseket célzó új párt váltotta le a szélsőségeseket célzó régit,
A jobboldali, 2006-ban alapított, 2009-től 2013-ig kormányzó Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) nyert, a szavazatok 30 százalékával, ez 5 mandátumot jelent. A második és harmadik hely holtverseny az éjszakai állás szerint: a pillanatnyilag kormányzó Bolgár Szocialista Párt Koalíció Bulgáriáért nevű listája, illetve a Mozgalom a Jogokért és Szabadságért nevű, a török és muzulmán kisebbséget képviselő párt 3-3 mandátumot szerzett, előbbi 18,5 százalékkal a második, utóbbi 18,4 százalékkal a harmadik. Egy újonnan alapított, Bulgária Cenzúra Nélkül (BCN) nevű párt lett a negyedik, 10,9 százalékkal, ami két mandátumot jelenthet.
Nikolaj Barekov, a BCN elnöke már az exit pollok alapján is szakértői kormány felállítását és előre hozott választások kiírását követelte. Bolgár elemzések szerint könnyen lehet, hogy az emberek az eddigi szélső jobbos Támadás (Ataka) párt mögül kiállva választották a BCN-t. Az Ataka, ami alapító tagja volt az Európai Parlament azóta már megszűnt szélsőjobboldali frakciójának, nem szerzett elég szavazatot ahhoz, hogy mandátumhoz jusson, pedig 2009-ben még a szavazatok 12 százalékát ők vitték el.
A görögök nem egyszerűen arról szavaztak, hogy kik képviseljék őket az Európai Unió döntéshozásában, hanem üzenetet is küldhettek arról, mit gondolnak az országnak adott mentőcsomagokról és az ezekhez társított gazdasági megszorításokról. A Sziriza nevű pártszövetség győzelme elég egyértelmű üzenet: az 26,7 százalékot szerző, radikális baloldali párt utasította el legharsányabban az EU-s beavatkozást, ráadásul 2009-ben alig 4,6 százalékot szereztek.
A kormányzó Új Demokrácia 22,8 százalékkal a második, a szélső jobbos Arany Hajnal 9,3 százalékkal a harmadik. Egy az Indexnek nyilatkozó helyi szerint fontos és sokatmondó az a négy százalék, amit az Arany Hajnal a legutóbbi, 2012-es görög parlamenti változások óta erősödött.
A Pánhellén Szocialista Mozgalom (Paszok) a görög belügyminisztérium adatai szerint 8,9 százalékot szerzett, ami elképesztő, de egyáltalán nem meglepő visszaesés a 2014-es 36,65 százalékhoz képest. Ezzel az ország politikai életét három évtizeden keresztül meghatározó két párt egyike, a Paszok gyakorlatilag eltűnhet a térképről, aminek egyes baloldali értelmiségiek szerint éppen itt is lenne az ideje.
A választásokon gyengébb pártok vezetői az első reakciók alapján eléggé eltérően látták a helyzetet, a Görög Kommunista Párt vezetője például érdekesnek nevezte az eredményeket, de nem gondolta úgy, hogy bármilyen nagy változásról lenne szó, a nacionalista Ortodox Népi Riadó párt vezetője viszont saját, 2,5 százalékos eredményük alapján kijelentette, hogy a párt „újra a pályára került”.
Evangelosz Venizelosz, Görögország külügyminisztere és a Görög Szocialista Párt elnöke szerint a Sziriza a mostani eredménnyel elérte a plafont, és itt az idő, hogy a görög nép egyesüljön, mert az EU-párti és EU-szkeptikus ellenállásnak nincs értelme.
Földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a Horvát Demokrata Közösség (HDZ), a szavazatok 42 százaléka 5 képviselői mandátumot jelent. A HDZ annak ellenére sem indult bomlásnak, hogy Horvátországban ők jelentik az „elmúlt nyolc évet”: 2011-ben buktak bele a folyamatosan előkerülő korrupciós ügyekbe, Ivo Sanadert, a párt volt elnökét, egykori miniszterelnököt nem jogerősen tízéves börtönbüntetésre ítélték.
Az ország parlamenti választásain győztes baloldal, a Kukurikú Koalíció négy, a Horvát Fenntartható Fejlődés (ORAH) nevű, frissen alakult párt egy, és a jobboldali pártok közös listája, a Szövetség Horvátországért is egy mandátumot szerzett, ehhez a szavazatok 7 százaléka kellett.
Ez az eredmény nagyjából megfelel az előzetes várakozásoknak, bár a HDZ-t a jóslatok sokkal közelebb gondolták a Kukurikúhoz. Érdekes viszont az újonnan alapított kis pártok stabil, tíz százalék körül támogatottsága, illetve az a tény, hogy a mostani eredmény tulajdonképpen fordítottja a 2011-es parlamenti választásoknak: ott a HDZ szerzett huszon-egynéhány százalékot és a Kukurikú negyvenet.
Romániában a Victor Ponta miniszterelnök vezette Szociáldemokrata Párt (PSD) magabiztosan győzött: két kisebb kormányzati szövetségesével alkotott választási szövetsége az érvényes voksok mintegy 41-43 százalékát szerezte meg, és ezt a nagy győzelmet már az exit pollok alapján is lehetett sejteni..
Magyar szempontból fontosabb, hogy a bukaresti kormányban részt vevő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) voksok 6-7 százalékát kapta, így valószínűleg legalább két képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe, Winkler Gyula és Sógor Csaba jelenlegi EP-képviselők személyében.
Ha a hivatalos, végleges eredmények megerősítik az exit poll adatokat és az előzetes eredményeket, akkor Románia 16 szociáldemokrata, 10 néppárti (az RMDSZ-t is beleértve), 5 liberális, és egy független képviselőt küld az EP-be. Érdekesség, hogy euroszkeptikusnak vagy szélsőségesnek minősített párt nem szerzett mandátumot Romániában.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a várakozásokat igazolónak ítélte a párt választási szereplését. A pártelnök úgy vélte, hogy a közvetlen szavazatokkal nyert két mandátum mellé a töredékszavazatok újraosztása során az RMDSZ megszerezheti a harmadik mandátumát is.
Szlovéniában 21 százalékos részvétel mellett a jobbközép pártok kerültek helyzetbe, az ország nyolc mandátumából ötöt szereztek meg. A Janez Jansa volt miniszterelnök által vezetett, ellenzéki Szlovén Demokrata Párt (SDS) három, a kereszténydemokrata Új Szlovénia (NSi) és a Szlovén Néppárt (SLS) közös listája két helyet kapott az uniós parlamentben.
A maradék helyeken a baloldal osztozott: egy jutott az Igor Soltes egykori szlovén számvevőszéki elnök Hiszek nevű listájának, egy a Szlovén Nyugdíjasok Demokrata Pártjának (DeSUS) és egy a Szociáldemokratáknak (SD). Érdekesség, hogy a legismertebb szlovén EP-képviselőnek, Jelko Kacinnak nem sikerült újra parlamenti székhez jutnia.
Szlovéniában 2004-ben és 2009-ben is a konzervatív pártok szerezték a legtöbb mandátumot. Helyi politikai elemzők szerint ezek az eredmények már az idén júliusban esedékes előrehozott parlamenti választásokkal kapcsolatban is jelzésértékűek, de a részvételi arányokat lesújtónak tartják. Ez utóbbit van, aki az általános érdektelenségnek, mások konkrétan a brüsszeli politika kritikájának tartják.