Ki legyen az Európai Parlament elnöke? Két hatvan körüli olasz férfi, egy hallássérült belga nő, egy olasz feminista nő, és Guy Verhofstadt közül választhatnak a képviselők.
Martin Schulz, az Európai Parlament német szociáldemokrata elnöke januárban távozik az unió közvetlenül választott képviselő-testületének az éléről. Az utódját a parlament a saját soraiból fogja kijelölni, ezen a héten indult a versengés.
Tizenkét éve konzervatív és szocialista politikusok váltogatják egymást az Európai Parlament élén. A két legnagyobb parlamenti frakció, a keresztény-konzervatív Európai Néppárt (EPP) és a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) azóta mindegyik két és fél éves elnöki ciklus előtt megegyezett arról, hogy tartják magukat ehhez a hagyományhoz: egyszer az egyikük, azután a másik javasol elnököt, és megszavazzák a másik jelöltjét.
Most borulhat a megegyezés. Martin Schulz döntése, hogy a német belpolitikában folytatja a karrierjét, és talán a szövetségi kancellár jelöltségért is harcba száll, felkészületlenül érte az európai parlamenti frakciókat, és nem is tudtak kompromisszumos jelölttel előállni. Nyílt verseny indul a posztért.
A legnagyobb képviselőcsoport kedden este választotta meg a jelöltjét: 216 lehetséges szavazatból 94-et kapott Antonio Tajani, a riválisai ezután visszaléptek. A 63 éves olasz politikus 1994 óta EP-képviselő, közben 2008 és 2014 között az unió kormányaként működő Európai Bizottságnak volt a tagja, ahol először a közlekedés-, majd az ipar- és vállalkozási politikát igazgatta.
Rómában született, a Sapienza egyetemen jogot tanult, szolgált az olasz légierőben, aztán újságíróként az olasz állami rádió hírműsorában dolgozott. Évekig szerkesztette az Il Giornale című napilap fővárosi kiadását, és tudósított Libanonból, a Szovjetunióból és Szomáliából.
A hírhedt olasz miniszterelnök, Silvo Berlusconi első kormányának ő volt a szóvivője 1994 és 1995 között, ez éppen elég ok arra, hogy az Európai Parlament többségének teljesen elfogadhatatlan legyen, mint az intézmény egységét kifejező jelölt. A „dízelbotrányban” is előkerült a neve: gyanús, hogy uniós biztosként már évekkel a fiaskó kirobbanása előtt tudott róla, hogy dízelautók gyártói csalnak a környezetvédelmi teszteken a nitrogénoxid-kibocsátással.
Az első promóvideójában azt mondta, olyan parlamentet szeretne, amelyik képes elmagyarázni az EU félmilliárd lakójának, hogy mit tesz az érdekükben. Mivel nem makulátlan a renoméja, kérdéses, hogy ő lesz-e az az ember, aki mögé fel fog sorakozni az EP-képviselők legalább fele.
Az 58 éves szocialista jelölt vaskézzel irányítja a frakcióját, rosszul beszél idegen nyelveken, és a honfitársaival veszi körül magát, akiket fontos pozíciókba ültet. A saját frakciójában erős figura, de ideológiailag lehet, hogy túl radikális a parlamentnek: a saját pártjának, a szocialista Partito Democraticonak is a bal széléről jön.
Pittella igazságügyi orvosszakértő, a dél-olaszországi Basilicata régióból származik, egyetemre Nápolyba járt. 1978-ban végzett, 1980-ban kezdett helyi szinten politizálni. 1999-ben került be az Európai Parlamentbe, ahol rögtön frakcióvezető-helyettes lett. Tizenöt évig tagja volt a költségvetéssel, az iparral és az EP-hez nyújtott petíciókkal foglalkozó szakbizottságoknak, és a nyugat-balkáni országokkal kapcsolatot tartó delegációnak.
A frakciója egyhangúlag támogatta a jelölését. „Nem fogunk beleegyezni, hogy a jobboldal monopolizálja az uniós intézmények vezetését – mondta a megválasztása után. – Ez nem a pozíciókról, vagy a személyes ambíciókról szól, hanem hogy leszögezzük: változásra van szükség.” Valódi beruházási tervre és a legelesettebb társadalmi csoportokat segítő szociális politikára van szükség. Harcolni kell az adóelkerülés ellen és a fenntartható jövőért, jelentette ki.
Ha Pittella megakad a parlament jobboldalának a torkán, a baloldal pedig nem egyezik bele, hogy az Európai Bizottság és a miniszterelnökök Európai Tanácsa mellett az EP is konzervatív irányítás alá kerüljön, a liberális Guy Verhofstadt lehet a kompromisszumos befutó. Ismert figura, népszerű miniszterelnök volt Belgiumban, nagyszájú, és elkötelezett híve az európai integrációnak.
Az álma a nemzetállamok sokkal szorosabb együttműködése, egy föderálisan működő Európai Unió. Magyarországon is ismerjük, elsősorban azért, mert ő volt az, aki a leghangosabban kiabált Orbán Viktorral a magyar kormányfő strasbourgi felszólalásai után.
Nem jelentette még be hivatalosan, hogy indul az elnökségért. A frakciójának a szóvivője pénteken azt mondta: csak akkor száll be a versenybe, ha a liberálisok más párt jelöltje mögé nem szívesen állnak be.
A hatvannyolc ALDE-képviselő jelentheti a mérleg nyelvét egy kiélezett versenyben, ezért nem fogja olcsón adni a támogatásukat. Azt kérheti cserébe a két nagy frakciótól, hogy liberálisok kerüljenek fontos pozíciókba, például szakbizottságok elnöki székébe, és ő képviselőiket bízzák meg nagy horderejű jogszabály-javaslatok felügyeletével.
A belga jogász Belgiumban, Angliában és az Egyesült Államokban tanult, és ügyvédként dolgozott, mielőtt politizálni kezdett a flamand parlamentben. 2014-ben került be az EP-be, és abba a frakcióba ült be, ahol a Néppártnál eggyel keményebb konzervatívok, a brit tory-k, a lengyel Jog és Igazságosság és a cseh Polgári Demokrata Párt jöttek össze.
„Visszanézve, nem mindig volt könnyű. Fogalmam sincs, hogy éltem túl az általános iskolát és a középiskolát, főleg, hogy nem segítettek tolmácsok. De megtanultam, hogyha keményen dolgozol, sok mindent elérhetsz.” Ő volt az első hallássérült jogász, aki lediplomázott Belgiumban, 1993-ban.
A Konzervatívok és Reformisták Európája az egyetlen olyan frakció, amelyik hisz az EU valódi reformjában, mondta. „Mély, szerkezeti változásra van szükség abban, ahogy az EU-s intézmények működnek. Nem arról kellene folyton vitatkozni, hogy kevesebb vagy több Európára van szükség. A jobb Európát arra kell építeni, hogy felszámoljuk a központosítást, és tiszteletben tartjuk a tagállamokat.”
„Az Európai Uniónak sokkal nyitottabbnak kellene lennie – mondta. – Látom, hogy az összes fontos döntést zárt ajtók mögött hozzák, férfiak, akik csak néhány országot képviselnek egymás között. Minden EP-képviselőnek ugyanannyit kellene érnie, akármelyik országból is jön.”
A radikális baloldali frakció is egy dél-olaszországi jelöltet állít. A negyven éves Eleonora Forenza Bariban született, és ott szerzett doktorit olasz nyelvből és kultúrából. A politikai gondolkodás történetét kutatja, a szakterülete a feminizmus és az olasz neo-marxista Antonio Gramsci munkássága.
„Egy teljesen demokratikus Európához radikálisan át kell alakítanunk az Európai Unió mostani felállását: a modellt, amelyik a neoliberalizmusra, a megszorításokra, az államadósságra és a zsarolásra épül – írta a jelölése után. – El kell ismerni, hogy mindenkinek joga van a munkához és a minimális jövedelemhez. A nők alapvető jogainak a helyzetét is át kell gondolni, mert az EU-ban a nők harmadát fizikai vagy lelki bántalmazás éri.”
Támadja az Európai Parlament élén álló szociáldemokrata–néppárti nagykoalíciót. Szerinte ők a megszorításokat támogatják, és abban érdekeltek, hogy a saját antidemokratikus irányításukat fenntartsák az uniós törvényhozásban.
Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !