A témáért felelős európai parlamenti képviselő szerint van olyan uniós szabály is, ami rosszul hat az ételhulladékok kezelésére.
Az EU-ban évente 88 millió tonna, vagyis fejenként 173 kilogramm ételhulladék termelődik, aminek nemcsak gazdasági következményei vannak, de a környezetre is káros. A környezetvédelmi szakbizottság kedden fogadott el jelentést arról, hogyan lehet csökkenteni az ételhulladék mennyiségét.
Biljana Borzan szocialista horvát jelentéstevő szerint
„az ételpazarlás és hulladék évente globálisan 940 milliárd dollárnyi [nagyjából 275 ezer milliárd forintnyi] gazdasági kárt okoz, aminek egyik következménye, hogy nagyon sokan nem jutnak megfelelő élelemhez.”
Emellett az elpazarolt élelmiszer előállításához értékes erőforrásokat használnak fel.
Az iparosodott országokban leginkább az eladáskor és a fogyasztáskor megy kárba az élelmiszer, a fejlődő országokban viszont termelés első lépcsőjében a fejlett mezőgazdasági technikák, szállítmányozás, infrastruktúra és tárolási lehetőségek hiánya miatt.
A kárba veszett étel kárba veszett vizet, napenergiát, munkát, energiát és más, általában korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásokat is jelent.
A szakértők szerint ha a fejlett országokban a fogyasztásnál harminc százalékkal csökkenteni tudnánk az ételhulladék mennyiségét, azzal 2030-ra mintegy 400 ezer négyzetkilométer termőföldet takarítanánk meg, mondta Biljana Borzan.
Az ételhulladékokkal az EU 28 tagállamában 2012-ben körülbelül 143 milliárd eurót dobunk ki, aminek kétharmada a háztartásokban keletkezett hulladékból származik.
„Az Európai Uniónak, mint a világ egyik leggazdagabb és legsikeresebb közösségének, morális és politikai kötelezettsége, hogy csökkentse az ételhulladék mennyiségét”
– vélte a horvát EP-képviselő.
Az EU-ban évente 88 millió tonna, vagyis fejenként 173 kilogramm ételhulladék termelődik. Miközben az EU-ban az élelmiszerek ötöde a szemétben végzi, „mintegy 55 millió ember számára probléma, hogy minden másnap megfelelő élelemhez jusson. Ez megengedhetetlen és fenntarthatatlan helyzet.”
„Jelenleg 52 különböző uniós szabály létezik, amelyek pozitív vagy negatív hatással vannak az ételhulladékok keletkezésére. Olyan egységes, az ételhulladékra, a biztonságos élelmiszerekre és tájékoztatásra vonatkozó jogszabályra van szükségünk, amely EU-s és tagállami szinten is érvényesül és figyelembe veszi a gazdasági, kutatást és innovációt érintő, környezeti, mezőgazdasági, oktatási és szociális tényezőket is.”
Hölvényi György KDNP-s európai parlamenti képviselő szintén felhívta a figyelmet az EU és a tagállamok címkézési, felelősségi és adózási rendelkezéseinek ellentmondásossága.
Mindketten egyetértettek abban, hogy a fogyasztók oktatásának és a bevált gyakorlatok megosztásának hiánya is nagyban hozzájárul az élelmiszerek hulladékká válásához. „Meg kell tervezni a bevásárlást, nem szabad felesleges dolgokat venni, az új dolgokat hátra kell tenni a hűtőpolcon és fel kell használni vagy le kell fagyasztani, ami megmaradt” – mondta a horvát EP-képviselő.
Csupán az európaiak fele tudja, hogy mi a különbség a „felhasználható” és a „minőségét megőrzi” jelölések és dátumok között: ne dobjuk ki azonnal az ételeket a „minőségét megőrzi” dátum lejártakor, hiszen még ezután is használhatóak, néha hetekig is.
Hölvényi György elismerően szólt a magyar társadalomban megmutatkozó szolidaritásról és az élelmiszeradományozással foglalkozó civil és egyházi szervezetek áldozatos munkájáról. A képviselő hangsúlyozta, hogy az élelmiszer-hulladékról elfogadott határozat „egyik kiemelt célja ezen tevékenységek uniós szintű elősegítése, hiszen a teljes ellátási láncban keletkező el nem adott élelmiszerek adományozása nemcsak jelentős csökkenést eredményez az élelmiszer-hulladékok mennyiségében, hanem segítséget jelent a szükségben lévőknek is.”
A jelentés követendő példaként említi, hogy egyes országok a jóhiszeműen adományozott és az adományozás időpontjában fogyasztásra alkalmas élelmiszereknél kizárják az adományozó felelősségét.
A kereszténydemokrata politikus rámutatott, hogy hazánkban – különösen a leghátrányosabb helyzetű régiókban – a rászorulóknak szánt élelmiszerfelesleg eljuttatása és szétosztása jelenti a legnagyobb kihívást. A parlamenti jelentés Hölvényi György módosító indítványának köszönhetően szorgalmazza, hogy az EU Élelmiszersegély Programja által biztosított forrásokat a tagállamok fordítsák az élelmiszerfeleslegek eljuttatására is.
(Európai Parlament)