A francia radikális jobboldali Nicolas Bay szerint egyre jobban körvonalazódnak a hasonlóságok a Fidesz és azok között a pártok között, amelyek az EP szélsőjobbolali frakcióját alkotják. Ő a néppártosodó francia Nemzeti Front főtitkára, aki rendszeresen kiáll a magyar kormány mellett az Európai Parlamentben. Olvasóink kérdéseire válaszolt.
Hogyan értékeli a közeledést Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár között? Valóban lehetséges, hogy Franciaország és Németország megegyezik róla, hogy közösen igazgatják a pénzügyeiket ? (Dávid)
Főleg Emmanuel Macron az, aki közeledik Angela Merkelhez, a kancellár nem igazán mozdul el a saját pozícióiból. És mivel úgy tűnik, Emmanuel Macron nagyjából mindenben kész engedni Merkelnek, könnyen lehet, hogy alárendeli az akaratát a pénzügyi politika kérdésében, és belemegy egy egyezségbe, amelyik katasztrofális lenne Franciaországnak és a legtöbb másik uniós országnak is.
Ahogy Marine Le Pen emlékeztetett rá az egyik európai parlamenti felszólalásában, ez egy olyan Európai Unió, amelyet a németek kényszerrel irányítanak, és a francia köztársasági elnök úgy tűnik, nem több, mint a német kancellárhelyettes.
Ön szerint a vezető Európai politikusok most már egyre kevésbé gondolkodnak a „nemzetállamok Európájában”? (Anikó)
A európai pszeudoelitek egy részében, ami igazából a valóságtól teljesen elrugaszkodott bürokratákat jelenti, megvan az akarat, hogy megszüntessék a nemzetállamokat. Ezt látom az Európai Parlamentben is, ahol az Európai Bizottság nap mint nap megpróbál egyre több hatalmat és felelősséget magához ragadni a Parlamenttől és a miniszterek Tanácsától.
A politikusok, akiknek az a feladatuk, hogy a saját népeiket képviseljék a Parlamentben, egyre szélesebb pénzügyi és jogi harmonizációt követelnek. Örülnek az egyre nagyobb hatalomkoncentrációnak és a szankcióknak, amelyeket olyan országok – például Magyarország és Lengyelország ellen – indítanak, amelyek nem értenek ezzel egyet, és legitim módon hangot adnak a tiltakozásuknak. Az európai politikusok messze legnagyobb része egy olyan „európai” uniónak az ideálját fogadta el, amelyik ultraliberális, nyitott a globalizáció összes káros hatására, amelyek eltörlik az uniót alkotó népek sajátos identitását. Tehát igen, világos, hogy távolodunk a „nemzetállamok Európájától”.
Okozott meglepetést Emmanuel Macron az első hónapjában köztársasági elnökként? (Endre)
Egyelőre főleg kommunikáció és bejelentések történtek, semmi túlságosan konkrét, és annál is kevesebb meglepetés. Macron a saját bevallása szerint egy liberális politikus, mégis azzal kezdi a mandátumát, hogy emeli az adókat. Emeli a társadalombiztosítási díjat, és az leginkább azokat sújtja, akiknek alacsony a nyugdíjuk. Finoman szólva, láttunk már ennél következetesebb politikát.
El kell ismernünk, hogy tisztelettel fogadta az orosz elnököt, Vlagyimir Putyint Versailles-ban. Másrészről viszont senki nem hallotta, hogy Macron elnök úr tiltakozott volna, amikor az Európai Unió június 22-én bejelentette, hogy meghosszabbítja az Oroszország elleni gazdasági szankciókat. Ezek a szankciók annál is inkább abszurdak, mert súlyosan sértik a saját érdekeinket, különösképpen a mezőgazdaságunkat. Ez arra enged következtetni, hogy Emmanuel Macron megelégszik a porhintéssel, miközben lelkiismeretesen követi a Brüsszel által kijelölt útitervet.
Ha a Fideszt kizárnák az Európai Néppártból (EPP), meghívnák-e a saját frakciójukba, a Nemzetek és Szabadság Európájába (ENF)? Tudnának együtt dolgozni a frakcióban? (Marci)
A Néppárt egyre inkább vonakodik megvédeni a szövetségeseit a Fideszből, akiket rendszeresen támadnak az Európai Parlamentben. Egyre nyilvánvalóbbak a nézeteltérések azokkal a „kereszténydemokrata” képviselőkkel a Néppárton belül, akik nem hisznek már sem a demokráciában, sem a kereszténységben.
Másrészről viszont egyre jobban körvonalazódnak a hasonlóságok a Fidesz és azok között a pártok között, amelyek a Nemzetek és Szabadság Európáját alkotják.
Elég megnézni a legutóbbi vitát, amely Orbán Viktor jelenlétében zajlott április 27-én: a miniszterelnökük világosan kimutatta, hogy egyetért Matteo Salvini felszólalásával, aki a mi frakciónk olasz alelnöke.
„Köszönöm, Elnök úr. Úgy tűnik nekem, hogy 500 millió embert Európában bábok kormányoznak. Miközben a terroristák vért ontanak Európában, mi azzal foglalkozunk, hogy Magyarország ellen kezdünk eljárást – Orbán úr, tartson ki – a romák jogaival, álmenekültekkel, Soros milliárdjaival és egy legitimen megválasztott kormánnyal foglalkozunk.
Magyarországon – ezt az olaszoknak mondom – 16 százalékos egykulcsos adót fizetnek, 9 százalékos társadalombiztosítást. 4 százalékos a munkanélküliség, a fiatalok munkanélkülisége 11 százalékot tesz ki. 62 évesen mennek az emberek nyugdíjba. A magyar népnek és a kormánynak volt ereje arra, hogy megvédje a saját pénzét, a központi bankját, a határait.
Mit is csinálunk itt? Tankokat akarunk oda küldeni talán, mint '56-ban? Szankciókkal fenyegetünk rakéták helyett? Emlékeztetnék rá, hogy néhány mai européer, akik Macronért és Európáért lelkesedik, például Giorgio Napolitano, az olasz köztársaság volt elnöke, amikor a szovjet tankok elözönlötték Magyaországot, úgy beszélt a magyarokról, mint a fasisztákról, és azt mondta, hogy a szovjet tankok megőrzik a békét a világban.
Úgy tűnik nekem, hogy semmi nem változott a világban hetven év alatt. A tankok helyett most a bankokat és a pénzügyeket használják, és az álmenekülteket, akiket lelkiismeretlen spekulánsok finanszíroznak, mint Soros, aki talán itt a parlamentben is finanszíroz egyeseket, és talán az Európai Bizottságban is.
Tehát ahelyett, hogy Lengyelország és Magyarország ellen indítunk eljárást, inkább a húszmillió munkanélkülit védjük Európában és védjük meg a határainkat, kedves biztos úr [Frans Timmermansnak, az Európai Bizottság szociáldemokrata alelnökének.] Ön egy olyan párt tagja, amely szerint Dél-Európában nőkre és alkoholra költik a pénzt. [Timmermans párttársa, az euróövezeti pénzügyminiszterek elnöke, Jeroen Dijsselbloem mondta ezt egy interjúban, amiért azóta bocsánatot kért.] Szégyenkezzen, hogy egyáltalán bejön ide és támadja a magyarok által legitim módon megválasztott miniszterelnököt. Önöknek pedig mindannyiuknak abba kellene hagyni Macron éljenzését, és tiszteletben kellene tartaniuk a francia polgárok szabad választását.
Szóval a Lega Nord és több millió olasz nevében köszönöm Orbán úrnak, amit tesz, amit tenni fog, köszönöm, hogy ellenáll a szovjet Európai Unió diktátumának! Éljen a szabadság, éljen Magyarország!”
A felszólalást meg lehet nézni az Európai Parlament videótárában, és a honlapon el lehet olvasni a szó szerinti leiratát.
Mi pedig rendszeresen leszavaztuk a szankciókra buzdító felhívásokat Magyarország vagy más országok ellen, amelyek ellenállnak a brüsszeli bürokraták diktátumának: mi azt hirdetjük, hogy az erős demokrácián alapuló nemzeti szuverenitás előbbre való, mint egy kiüresedett, nemzetek fölött álló szervezet érdekei.
Az ENF megtiszteltetésnek venné, ha sorai közé fogadhatná a Fidesz képviselőit, vagy ha új frakciót alakíthatna velük a következő törvényhozási ciklusban.
Lát rá esélyt, hogy a Nemzeti Fronthoz hasonlóan magát egyre inkább középre pozicionáló Jobbikkal összefogjanak? (Judit)
Nem, ez teljesen kizárt.
Mi az Ön véleménye a Jean-Marie Le Pen és Marine Le Pen párton belüli harcáról? Miért kell ezt a közvélemény színe előtt lefolytatni? (Dezső)
Erről már nagyon sokat, túl sokat beszéltünk Franciaországban. Jean-Marie Le Pen már nem tagja a Nemzeti Frontnak, alapvető nézetkülönbségek miatt, amelyekkel szemben felléptünk.
Mit gondol, milyen esélyei lehetnek később a Nemzeti Frontnak, ha most nem tudta kihasználni Marine Le Pen elnökválasztási szereplését? (Ilona)
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltunk csalódottak, miután kiderült az elnökválasztás eredménye. De ne felejtsük el, hogy Marine Le Pen május 7-én így is közel 11 millió szavazatot szerzett. Annak ellenére is, hogy Le Pen „elszúrta” a választás előtti tévévitát Emmanuel Macronnal, ahogy később Le Pen maga is elismerte.
Ennek ellenére sok várost mi vezetünk, több ezer önkormányzati képviselőnk van szerte az országban települési, tartományi és regionális szinten is. A Nemzeti Front ma az összes képviselői gyűlésben jelen van, beleértve a Szenátust és a Nemzetgyűlést [a francia parlament alsó- és felsőházát] 8 képviselővel (a korábbi kettővel szemben), és továbbra is a miénk a legnagyobb francia küldöttség az Európai Parlamentben.
A közvélemény-kutatások szerint a franciák osztják a nézeteinket, hogy mik a nagy civilizációs kihívások, amelyekkel szembe kell néznünk (a tömeges bevándorlás, az iszlamizmus, a kisebbségek kiválása a társadalomból), nekünk pedig kötelességünk, hogy továbbra is felemeljük a hangunkat az összes ilyen témában.
2018 tavaszán tartjuk a Nemzeti Front tizenhatodik kongresszusát: ez lesz az alkalom arra, hogy újjáépítsük a mozgalmunkat, hogy egy hatékonyabb eszközt formáljunk belőle, amelyik hatalomra segít minket, hogy megmenthessük Franciaországot.