A katalán helyzetről vitáztak szerdán az EP-ben. Az európai parlamenti képviselők többsége a saját pártcsaládjának a spanyol tagját védte. Magyarország is előkerült a vitában.
Bekiabálásokkal tarkítva vitázott az Európai Parlament a katalán helyzetről. A szópárbaj már azelőtt beindult, hogy egyáltalán hivatalosan megkezdték volna.
Egy spanyol képviselő, Carlos Iturgaiz kezdésnek azt kérte, hogy tüntessenek el a teremből egy katalán zászlót, egy francia amiatt hőbörgött, hogy tisztázzák, itt csak spanyol Katalóniáról van szó (a területből Franciaország még a 18. században csippentett le egy darabot), miközben a brit függetlenségi pártból ketten is a demokráciát kérték számon az EU-n.
Frans Timmermans kapta a feladatot, hogy az uniós kvázi-kormány, az Európai Bizottság nevében szóbeli kötéltáncot járjon. A demokrácia, az alkotmányosság és a jogállamiság kéz a kézben jár, egyik nincs a másik nélkül, jelentette ki a testület első alelnöke, aki az alapjogokért is felel.
Katalónia a törvényekkel szemben szervezett népszavazást, ami illegális volt, de ez még nem változtat azon, hogy „elszomorító dolgokat” láttak. Az erőszak nem megoldás, de minden kormánynak fenn kell tartania a törvényességet erő arányos alkalmazásával, mondta.
Egy vélemény nem lesz attól érvényesebb, hogy hangosabban mondják. Ez spanyol belügy, amit az ottani alkotmánynak megfelelően kell rendezni. Az összeütközésektől a párbeszéd felé kell elmozdulni, mert erről szól az EU. Az Európai Bizottság elnöke felvette a kapcsolatot Mariano Rajoy spanyol elnökkel, hogy az alapjogoknak megfelelően rendezzék a helyzetet.
A spanyol kormány a legnagyobb uniós politikai családhoz, az Európai Néppárthoz tartozik. Frakcióvezetőjük, Manfred Weber együttérzően indított, és kijelentette, hogy visszautasítják az erőszakot, de hamar áttért rá, hogy a jogszabályokat be kell tartani.
Ez a kérdés már korábban is felmerült, és a skót függetlenségi népszavazásnál is előkerült. Arra semmilyen külön szabály nincs, hogy mi lenne ilyenkor, de az Európai Bizottság korábbi értelmezésében a nulláról kellene lejátszani a csatlakozási folyamatot.
„A tömeges tüntetések Barcelonában nem fogják megváltoztatni a spanyol alkotmányt”, azt csak a demokratikus intézmények tehetik meg. A spanyol országrészek évszázadokig békében éltek egymás mellett (ami erős túlzás), de a „felelőtlen” katalán kormány megkavarta a helyzetet. Az EU nem akar és nem is fog beavatkozni egy olyan igazi demokrácia életébe, mint Spanyolországéba. Figyelmeztetett arra is, hogy Katalónia Spanyolországgal együtt az EU-ból és a közös piacból is kilépne, ezért „a legfőbb érdeke”, hogy maradjon.
A szocialista Gianni Pittella szintén a pártcsaládja spanyol tagját visszhangozta, azaz ugyanúgy a függetlenségpártiak ellen foglalt állást, csak mellette rúgott néhányat a jobbközép spanyol kormányba is, amiért rosszul kezelte a helyzetet.
A liberális Guy Verhofstadt – az állandó flamand-vallon ellentéttől feszített Belgium volt miniszterelnökeként – mindkét oldalt lehordta. Szerinte az egész helyzetet csak az EU ellenfelei használhatják ki.
A Fidesz fő szövetségesének számító lengyel Jog és Igazságosságtól kettős mércével vádolták az EU-t és az Európai Bizottságot. Lássuk be, ha egy másik tagállam lenne ilyen helyzetben, keményebben válaszoltak volna, jelentette ki Ryszard Antoni Legutko.
Egyesek egyenlőbbek másoknál.
Nem az EU-nak kellene rendet raknia, de se az Európai Bizottság „feltűnő” hallgatása, se az „ismerjük el, megdöbbentő” kormányzati erőszak hatására nem fog elmúlni a helyzet.
Ha a világon máshol sérült volna meg kormányzati erőszak miatt 900 ember, már valószínűleg uniós embargóval sújtották volna az adott országot, hordta le az EU-t a szélsőbaloldali Patrick Le Hyaric. (A politikai család spanyol tagja, a Podemos nem akarja Katalónia elszakadását, de egyetért egy népszavazással.) A tagállami vezetők egy „hideg és gyenge” kormánynak nézik el, mit tett. Mindkét oldalt arra kérte, hogy vegyen vissza.
A népszavazás napja nem csak Spanyolországnak, hanem egész Európának szomorú nap marad – mondta Ska Keller a zöldektől, akiknek közös a frakciója az állam nélküli nemzetek pártjaiból álló Európai Szabad Szövetséggel. (Ide tartozik a radikális függetlenségpárti ERC, amelynek egyik képviselőjével az EUrologus a népszavazás után interjúzott.) Hiba, hogy az Európai Bizottság nem tesz semmit, miközben az uniós alapszerződések őre és lenne esélye tenni valamit. Tényleg ennyire fél a madridi kormány és ennyire eltávolodott a politikai valóságtól, hogy azt hitte, ez megold bármit is? – kérdezte.
Bezzeg Lengyelország és például a médiatörvény miatt Magyarország ellen fellépett az Európai Bizottság, példálózott Marcel de Graaf. A szélsőjobboldali Nemzetek és Szabadság Európájának vezérszónoka innen eljutott oda, hogy az Európai Bizottság felszólalt, amikor az Egyesült Királyságban élő lengyeleket kellett megvédeni az erőszaktól, most viszont nem. Szerint ha valaki az EU „globalista, elitista programját” szolgálja, bármit megtehet.
Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!