Régóta rágják Brüsszelben a témát, az Európai Parlament szakbizottsága most egy másfél éve tartó egyeztetés végére tehet pontot.
Elfogadta hétfőn az Európai Parlament foglalkoztatási bizottsága a kiküldött munkavállalásról szóló jelentést, ami alapján javulhat az így dolgozók helyzete és az érintett cégek közötti versenyhelyzet is.
A téma az egyik legrégebb óta vita tárgyát képező jogszabálya az EU-nak. Az eredeti irányelvet 1996-ban fogadták el. A Bizottság éppen akkor, 2012-ben nyújtotta be a javaslatát a módosításáról, amikor a területért Andor László magyar biztos felelt.
Annak ellenére, hogy már 2014-ben igyekezett a bizottság elejét venni a csalásoknak az eredeti irányelv megerősítésével, európai politikusok szerint a kihelyezett munkavállalók helyzetét rendező irányelv továbbra sem garantál tisztességes versenykörülményeket.
Bár az Európai Bizottság már 2016 márciusában bemutatta az 1996-os irányelv felülvizsgálatának első változatát, az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban és az Európai Parlamentben sem sikerült egyetértésre jutni az ügyben. A témának két jelentéstevője is volt a parlament illetékes bizottságában, hogy minél nagyobb politikai összhangot tudjanak teremteni, ráadásul a két nagy frakcióhoz került a jelentés, amit végül 32 igen, 8 nem és 13 tartózkodás mellett el is fogadtak.
Kiküldött munkavállalásról akkor beszélünk, amikor a közös piacon belül egy szolgáltatást államhatárokon át nyújtanak és vesznek igénybe. A munkát végző munkavállalót egy adott országban alkalmazza cége, hogy magát a munkát elvégezze egy másik országban. A munkavállalók járulékaikat abban az országban fizetik, ahol alkalmazzák őket, így nem válnak részeseivé annak a munkaerőpiacnak, amelyben magát a munkát végzik.
Ez az alkalmazási módszer különösen népszerű bizonyos iparágakban. A European Policy Center adatai szerint az építőipar 42, a gyártóipar 21,8, a szolgáltatói szektor 13,5 százalékában elterjedt ez az alkalmazási módszer, elsősorban Németországban, Franciaországban és Belgiumban jelentős. A teljes kiküldött munkavállalói piac nagyjából felét fedi le ez a három ország fogadóként, míg küldőként Németország és Franciaország mellett Lengyelország a legjelentősebb. A kiküldött dolgozókról részletesebb bizottsági adatok itt találhatóak.
Az ilyen munkavállalókat ugyanolyan egészségügyi ellátás illeti meg, mint a helyieket, azonban más területeken már problémásabb a helyzetük. Az alkalmazónak nem kötelessége a célország minimálbérénél többet fizetnie még akkor sem, ha az ugyanolyan munkát végző helyi alkalmazottnak többet fizet. Ez nagyon jól tud jönni a keleti tagállamok cégeinek, amelyek így előnyösebben, alacsonyabb fizetésekkel tudnak részt venni nyugati országok piacán, mint az ottani vállalatok, de ez utóbbiak szerint tisztességtelen versenyhelyzetet eredményez attól függően, hogy hogyan szerződtetik alkalmazottaikat.
A parlamenti szakbizottság által most elfogadott javaslat alapján minden a fogadó országban a dolgozókra érvényes munkabéreket érintő szabálynak és kollektív szerződésnek kell érvényesnek lennie a kiküldött munkavállalókra is. A tagállamoknak egy erre a célra létrehozott oldalon közzé kel tenniük minden a munkabérekkel kapcsolatos szabályozást, kollektív szerződéseket.
A kihelyezett dolgozókat terhelő úti- és szállásköltséget a jövőben vissza kell majd téríteni vagy hozzá kell a munkabérhez adni. Amennyibe az iparági kollektív szerződések előnyösebbek lennének a kiküldött munkavállalóknak, a fogadó országok alkalmazhatnák ezeket az országos szabályokkal szemben.
A fogadó ország munkajogi szabályai érvényesek kellenek, hogy legyenek a kiküldött munkavállalóra, ha egy adott kiküldetés meghaladja a 24 hónapot, ugyanakkor egy cég meghosszabbíthatja ezt a két éves határt, ha az adott cégnek több időre van szüksége egy konkrét szolgáltatás befejezéséhez.
A szabályok megkerülésének megakadályozására a tagállamok kötelezhetik az alvállalkozóként munkát végző céget, hogy a dolgozói ugyanannyit keressenek, mint a fővállalkozónak ugyanazt a munkát végző dolgozók.
A nemzetközi közúti fuvarozást egy, az iparágra speciálisan vonatkozó jogszabályban kell rendezni, annak elfogadásáig azonban a kiküldött munkavállalókra vonatkozó szabályok érvényesek a közúi szállításban is.
Ujhelyi István, a közlekedés és idegenforgalomért felelős bizottság alelnöke egyetért azzal, hogy a kiküldött munkavállalók helyzetét mielőbb, megnyugtatóan rendezni kell. Nem kérdés, hogy a magyar munkavállalóknak külföldi munkavállalásuk esetén ugyanazok a jogok és védelem kell, hogy járjon, mint az adott ország munkavállalóinak. Ez vonatkozik az egyenlő munkáért egyenlő bér elvére is. A mai szavazáson a kompromisszumos javaslatok többségébe ezek a garanciák bekerültek. Vannak olyan gazdasági szektorok, mint például a közlekedésben a teherfuvarozás, ahol néhány tagország a szociális dömping fogalmához kapcsolja a sofőrök külföldi munkavállalását. Fontos eredmény, hogy a szövegbe bekerült annak szorgalmazása, miszerint a mobilitási csomag részeként szektorális szabályozásra van szükség.
Tekintettel arra, hogy az EU munkavállalóinak összességében 0,3 százalékát érinti a kérdés, Kósa Ádám, a foglalkoztatási bizottság Fideszes tagja szerint ez a téma messze nagyobb figyelmet kap, mint amekkorát önmagában érdemelne, túl van politizálva. A képviselő szerint a bizottság e téren végzett munkája úgy ahogy van felesleges volt, mert a kérdést rendező végrehajtási rendelet 2014-es hatályba lépése óta még nem is telt el elegendő idő ahhoz, hogy annak hatásait értékelni lehessen. A mostani felülvizsgálat kizárólag a nyugat európai országok nyomásgyakorlásának köszönhető, a régebbi tagországok vezetői erősíteni akarják azt a képet, hogy az EU szociális témákban aktív.
Nem véletlen, hogy Emanuel Macron nemrég megválasztott francia elnöknek is kulcskérdés a téma, amely kampányának és a beiktatása óta elfogadott munkaügyi reformjának is része volt, illetve igyekezett a kérdésben megosztani a visegrádi négyek országait, amikor a térségbe látogatva csak a csehekkel és a szlovákokkal tárgyalt.
A most elfogadott bizottsági jelentésről az Európai Parlament október 23-i ülésszakán szavaznak majd a képviselők, ami után következhet a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott háromoldalú egyeztetés, ill. a tagországok képviselőinek is dönteniük kell a Tanácsban.
A Bruegel Intézet elemzése alapján a kiküldött munkavállalók aránya az összes dolgozó egy százalékát sem éri el, de egyre többen vannak, 2010 és 2015 között majdnem másfélszeresére nőtt a relatív súlyuk. Magyarországról ebben az időszakban több mint 40 ezerről 63 ezerre nőtt a számuk. Az intézet egy olyan tanulmányt idéz, amely szerint a kiküldött munkavállalók tulajdonképpen stabilitási eszközként működhetnek. A Bruegel szerint az sem igaz, hogy főleg a szegényebb országok tolnának be a gazdagok piacára dolgozókat, mert ez csak a harmaduknál van így. A tekintélyes gazdasági elemzőintézet arra jutott, hogy
„a kiküldött munkavállalók leginkább annak a ténynek köszönhetően vonják magukra a figyelmet, hogy ezek a dolgozók jobban láthatóak és a bevándorlásra általában egyre kedvezőtlenebbül tekintenek”,
holott ez a gazdag és szegény tagállamok közti verseny legkevésbé fontos csatornája. A rövid kiküldetések és a kis számuk miatt alig van hatásuk a fogadó országok munkaerőpiacára, ráadásul alig vizsgálták, ténylegesen milyen fizetést kapnak. A kevéske vizsgálat egyike épp arra jutott, hogy a kiküldött lengyelek általában többet kapnak, mint annak az országnak a minimálbére, ahová küldték őket.
(Borítókép: Sean Gallup / Getty Images Hungary)