Lettország az egyik legismertebb író-politikusát küldte Brüsszelbe EP-képviselőnek. Az élettörténetéből meg lehet érteni, hogy a balti országokban miért tartják nagyon veszélyesnek az orosz politikát Európára nézve. Sandra Kalniete deportált szülők gyermekeként Szibériában született, és a rendszerváltás alatt küzdött a lett függetlenségért.
„Már három napja ülünk ezen a vonaton. Közeledünk a határhoz, amelyik elválasztja Ázsiát Európától. A jeges esőben hagytuk el Tomszkot, ahol a zöld színnek a nyomát sem láttuk. Itt minden zöld, a vadalmafák virágoznak, és gyönyörű a táj. Látszanak az Urál hegyei, hamarosan elérjük Európát” – írta Sandra Kalniete édesanyja 1957-ben, amikor tizenhat év után hazatért Lettországba a szibériai száműzetéséből. 1941-ben tizenötezer másik lett állampolgárral együtt vitte el munkaszolgálatra a szovjet titkosrendőrség.
Az édesapját nyolc évvel később szállították ugyanoda. A szülei ott házasodtak össze, és Kalniete is Tomszkban született 1952-ben. 2001-ben jelent meg Tánccipővel a szibériai hóban című könyve, amelyben feldolgozta a családja történetét. Ezt a könyvet fordították le a legtöbb, tizenkét idegen nyelvre Lettország kortárs irodalmi művei közül.
Az egész életét meghatározta a vágy, hogy küzdjön az elnyomás ellen. Szerepet vállalt a lettországi rendszerváltásban. Művészettörténészként a lettországi művészek szakszervezetének volt a főtitkára, és az egyik alapítója volt a Lett Népfrontnak, annak a mozgalomnak, amelyik kivívta Lettország függetlenségét 1990-ben. Ezután nagykövetként és külügyminiszterként dolgozott, mielőtt Lettország első EU-biztosának nevezték ki, majd 2009-ben megválasztották európai parlamenti képviselőnek. Két könyvet is írt a lettországi forradalomról és a Szovjetunió bukásáról.
Az Európai Parlamentben ma ő az egyik legkérlelhetetlenebb szószólója az orosz propaganda elleni kiállásnak Európában. A Fidesz-KDNP-s képviselők frakciójában, az Európai Néppártban politizál. Múlt heti strasbourgi felszólalásában arról beszélt, hogy meg kell erősíteni az Európai Uniónak azokat az egységeit, amelyek igyekeznek kiszűrni az álhíreket az európai médiából. Mi is írtunk róla, hogy az Európai Uniót egy tizenegy fős osztag védi Putyin kommunikációs arzenáljától, és a nemzeti kormányok nem tudnak megegyezni róla, hogy több pénzt juttassanak a munkájukra.
Az EU Kiberbiztonsági Ügynöksége még épphogy csak létezik, viszont ahhoz, hogy sikeresen felvegye a harcot a Kreml által támogatott hekkerekkel, tízszeresére kellene emelni a költségvetését, tette hozzá.
Kritizálta az EU külügyi képviselőjét, az olasz Federica Mogherinit, aki szerinte indokolatlanul barátságos hangot üt meg Putyinnal és az orosz külügyminiszer Szergej Lavrovval. Azt mondta: „a találkozóikon észben kellene tartania, hogy a Kremlnek az a célja, hogy gyengítse és aláássa a demokráciánkat és a szövetségeinket.”
A társadalmainkat sokkal ellenállóbbá kell tennünk ez ellen a külső hatás ellen, mondta. A nemzeti médiahatóságokat fel kellene hatalmazni arra, hogy zéró toleranciát hirdethessenek a gyűlöletbeszéd ellen, és fontos lenne, hogy a médiatulajdonlás átlátható legyen, hogy mindenki tudja, ki áll egyes csatornák és újságok mögött.
Emlékeztetett rá, hogy a frakciója, az Európai Néppárt szerint is szükség lenne egy átfogó vizsgálatra, ami kiderítené, hogy melyik európai politikai szereplők kapnak pénzügyi támogatást a Kremltől anti-demokratikus célokra.
Felhívta a figyelmet, hogy per pillanat a világon a leghatalmasabb médiabirodalom a Facebook, amelyik
algoritmusokra cserélte a szerkesztőket, és egész társadalmakat fordít el a kritikus gondolkodástól, miközben milliárdokat keres a kattintásainkból.
Meg vagyok róla győződve, hogy a kormányoknak és az EU-nak támogatnia kellene a minőségi újságírást, különben el fog tűnni, és mindannyian ki leszünk szolgáltatva a Kremlnek és a trolljainak, akik megtanulták, hogy hogyan kell kihasználni a közösségi hálókat.”
Kalniete nem csak politikusként népszerű Lettországban. Receptkönyvet is írt, amiben jellemző ételeken keresztül mutatja be a saját életének és Lettországnak a történetét is.
1989-ben a lett textilművészetről írt könyvet. A ruhatervezés is érdekli. A híres lett festő, Džemma Skulme hatvanadik születésnapjára ő tervezte a művész ünneplő ruháját.
2015 tavaszán elutazott az orosz ellenzéki vezető, Borisz Nyemcov temetésére, aki úgy halt meg, hogy a Kreml közelében egy hídon négyszer hátba lőtték. A reptéren elvették Sandra Kalniete útlevelét és nem engedték át a határellenőrzésen. Minden európai parlamenti képviselőnek diplomata útlevele van, amivel általában különösebb ellenőrzés nélkül átléphetik a határokat. Elmondása szerint a határőrök közölték vele, hogy nem kívánt személy Oroszországban, és nem hagyhatja el a repteret. A váróban tartották az éjszakára, és a másnap reggeli 9:30-as gépre engedtek neki jegyet venni, vissza Brüsszelbe.
Megígérték neki, hogy kilenckor visszaadják majd az útlevelét, és elkísérik a repülőjéhez. Nem siették el, 9:11-kor jelent meg a határőr az útlevelével. Ez az idő elég volt, hogy átérezze: mennyire ki van szolgáltatva az orosz hatóságoknak. „Arra is ráébredtem – emlékezett vissza a Politiconak – hogy milyen messzire jutottam el a Szovjetuniótól. Nem aggódtam, és nem féltem. Az az érzés töltött el, hogy Lettország és az EU-s miniszterek Tanácsa,
egész Európa mögöttem áll, hogy nekem jogaim vannak.
A lengyel országgyűlés felsőházának elnökét sem engedték aznap belépni Oroszországba. Az EU Külügyi Szolgálata azzal magyarázta az incidenst, hogy a két politikus rajta lehet egy orosz tiltólistán. A listát válaszcsapásként írta össze Moszkva, amiért az Európai Unió orosz tisztviselőket tiltott ki az EU-ból a Krím-félsziget Oroszországhoz csatolása után. Az orosz kormány nem tette nyilvánossá, hogy kik szerepelnek a tiltólistáján.
„Ez az élmény újból ráébresztett, hogy milyen kiváltságosak vagyunk, hogy egy szabad világban élünk, amit mi, európaiak magától értetődőnek gondolunk – mondta.
Az is egy nagy kiváltság, hogy panaszkodhatunk, amikor a szabadságunkban korlátoznak minket.
Az Európai Parlamentben baloldali és jobboldali radikálisok ülnek, akiknek az a politikai céljuk, hogy megsemmisítsék az Európai Parlamentet, de nekünk olyan szilárd a bizalmunk a demokratikus szabadságban, hogy őket is szólni engedjük, megadjuk a lehetőséget, hogy megválaszthassák őket. Ettől lesz erős egy demokrácia.”
Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !