„Az első dolog, amit látni kell, hogy ez nem Madrid és Barcelona vitája. Ez mindenekelőtt a katalánok saját vitája” – mondta Javi López, a Katalóniai Szocialista Párt európai parlamenti képviselője, amikor megkértem, hogy magyarázza el, hogyan került a katalán függetlenségi mozgalom patthelyzetbe az év elejére. A katalán népet szinte pontosan kettéosztja a kérdés, hogy maradjon-e Spanyolország része, vagy alapítson független államot, mondta.

A decemberi választáson a szavazatok 47,6 százalékával a függetlenségpártiak szereztek kétfős többséget a katalán parlamentben. Kormányt viszont nem tudnak alakítani, mert az elnökjelöltjük, Carles Puigdemont-t (kiejtése: pudzsdemon) lázadással gyanúsítják és körözik Spanyolországban. Brüsszelbe költözött, hogy időt nyerjen a spanyol igazságszolgáltatással szemben, és egyelőre nem kíván hazamenni, viszont egy januári bírósági határozat szerint Belgiumból nem kormányozhatja az autonóm katalán közösséget, nem lehet „távelnök”.

 

Békés ország vagyunk, de a hangulat megváltozott

Katalónia ötszáz éve része az egyesült Spanyolországnak. Az autonómia és a függetlenség kérdése a tizenkilencedik század óta újra- és újra előkerül, de olyan éles még sosem volt az ellentét, mint most.

A katalán nyelv és az identitás mindig is beszédtéma volt a családban, barátok között, és nyilvánosan is, de nem volt belőle probléma az elmúlt negyven évben. Most viszont gyakran előfordul, hogy az emberek inkább nem hozzák szóba a témát, mert nagyon felfűtött, érzelmes vita alakult ki. A közösségi hálón sok gyűlölködést látunk. És a két oldalon nem érvek, hanem két különböző identitás áll, így pedig nehéz kompromisszumot kötni. Egy közérdekű vitának nem ilyennek kellene lennie.

– mondta Javi López, aki szerint Katalóniának Spanyolországban van a helye.

Az elmúlt hat évben nőtt nagyot a függetlenséget zászlójukra tűző pártok népszerűsége, és azóta uralja az ügy a politikai napirendet. López szerint főleg a gazdasági válság miatt fordultak a választók a függetlenségpárti mozgalmakhoz, amelyeket populistának tart. „Azzal kampányolnak, hogy ők képviselik a nép akaratát, hogy velük tudja a nép a saját kezébe kell venni a problémák megoldását. Azt is mondják, hogy egyetlen közös identitásunk van, és aki másmilyennek érzi magát, az fenyegetést jelent” – ecsetelte a katalán kormánypártok üzeneteinek hangulatát.

A másik ok, ami erősítette a függetlenségi mozgalmat, hogy 2010-ben a spanyol alkotmánybíróság visszavett néhány önrendelkezési jogot Katalóniától, amelyeket korábban már a katalán és a spanyol parlament is jóváhagyott. Törölték a Katalán Autonómia Statútum szövegéből azt a részt, amely a katalánt „nemzetalkotó népcsoportnak” nevezi, valamint a katalán Legfelsőbb Bíróság felállításáról rendelkező bekezdést is. Emellett a testület megnyirbálta a tartomány pénzügyi hatásköreit, és a katalánt a közügyekben használatos „fő nyelvvé” nyilvánította „hivatalos nyelv” helyett – írta akkor a Kitekintő.

Segített volna lecsillapítani a kedélyeket, ha felelősebb kormányok irányítják Katalóniát, és különösen Spanyolországot az elmúlt években, vélekedett López. A spanyol miniszterelnök, a konzervatív néppárti Mariano Rajoy „nem sokat tett, hogy megtalálja hozzánk az ajtót. Sőt, a politikájával inkább legitimálta ezeket a mozgalmakat”.

Az intézményeket nem lehet kikerülni

A függetlenségi mozgalmak López szerint képtelenségeket ígértek a választóiknak éveken át, és most az intézményi és a jogállami kereteket áthágva próbálják betartani őket. „Azzal kampányoltak, hogy a függetlenség lehetséges, egyszerű, olcsó és gyors. És ez hazugság” – jelentette ki.

López pártja nem ismerte el törvényesnek a népszavazást, nem kis részben azért, ahogyan a spanyol kormány megpróbálta kezelni: a rendőrség bevetésével. „Értem az okokat, amiért megtartották a szavazást, de teljesen világos, hogy hiba volt.” Puigdemont és a parlamenti többsége aztán önkényesen kiáltotta ki Katalónia függetlenségét tavaly októberben, anélkül, hogy meglett volna hozzá a kellő felhatalmazásuk, és anélkül, hogy betartották volna az alkotmányos kereteket, mondta López.

„Ha 75 százalékkal nyerték volna meg a választást a függetlenségpártiak, az egy egész más történet lenne” – ismerte el a szocialista képviselő. De csak szűk többségük van. A függetlenség ígéretével Puigdemont beletaktikázta magát és az őt követő pártokat egy olyan helyzetbe, amiből totális arcvesztés nélkül már nem tud visszatáncolni. A mozgalomban aktív politikusok a vezető pozíciókért folyó harcukban egymásra licitáltak radikalizmusban, és árulónak nevezték azt, akit nem tartottak elég progresszívnek, magyarázta Javi López. Így jutottak oda, hogy Puigdemont kikiáltotta a függetlenséget. Innen pedig már nem mondhatja azt, hogy rendben, mégis inkább leülnénk tárgyalni Madriddal.

Ha megtenné, az olyan lenne, mintha Kossuth Lajos, azután, hogy kimondta a Habsburgok trónfosztását, pár hónappal később meggondolta volna magát, hogy mégis inkább ki kellene egyezni velük. Ha Puigdemont bevállalja a szerepet, és élete végéig száműzetésből szervezi majd az ellenállást, vajon még lehet belőle a katalánok Kossuthja?

Az Európai Unió nem segít

Az Európai Bizottság elhárította, hogy bármilyen szerepe lenne a Madrid és Barcelona közötti vita rendezésében. Spanyol belügynek nevezték a kérdést, és többször hangsúlyozták, hogy Katalóniának be kell tartania az alkotmányos szabályokat. Nem meglepő, hogy Brüsszel nem szólt bele a rendezésbe: a nemzeti kisebbségek ügyeit minél messzebbre igyekszik tolni magától az Európai Unió, erről Csáky Pál szlovákiai magyar EP-képviselő beszélt az EUrologusnak. 

Az EU, habár a politika nagyon sok területét szabályozza, alapvetően mégiscsak egy gazdasági együttműködés. És ami a gazdaságnak mindennél fontosabb, az a stabilitás. Az elszakadás, a függetlenedés bizonytalanságot hoz, ami árt a piacnak, ezért az EU tíz esetből kilencszer a fennálló rend oldalára fog állni. Ha mégis foglalkozik a nemzeti kisebbségekkel, akkor úgy teszi, hogy az államokon belül próbálja a jogaikat biztosítani. Ezt tette az Európai Parlament egy határozattal, amiben felszólította a nemzeti kormányokat, hogy gondozzák a kisebbségeiket.

A megoldás: valódi föderalizmus

A függetlenségpártiak azt mondják: szabadságot akarnak. De szabadok vagyunk! Saját kormányunk van, saját parlamentünk. Kétszázezer köztisztviselő dolgozik Katalóniában, és csak minden tizedik tartozik a spanyol államapparátushoz. Majdnem mindent: az oktatást, a börtönöket, az egészségügyet, a rendőrséget a katalán kormány szervezi. Volna min javítani? Persze!

– mondta López, és felsorolt négy lépést, ami valódi föderális állammá változtathatná Spanyolországot. Szerinte ez lenne a jó megoldás Katalóniának.

1. A spanyol alkotmány ismerje el, hogy Spanyolországnak többnemzetiségű az identitása. Ez az elismerés egyértelművé tenné, hogy a belső nemzeti sokszínűség soha nem lehet fenyegetés. Az alkotmány most történelmi nemzetként említi Katalóniát Baszkfölddel és Galíciával együtt.
2. Legyen világos, hogy a kormányzásban meddig tart Madrid hatásköre, és hol kezdődik a katalán önkormányzat. Sok összeütközést eredményez, hogy nem mindenütt egyértelmű, ki irányít.
3. Alakítsák át a spanyol törvényhozást úgy, hogy a parlament felső háza a tartományokat képviselje. Hasonlóan, mint Németországban.
4. Igazságosabban osszák el a bevételeket.

Több képzelőerőt a politikába!

„Spanyolnak érzem magam, katalánnak érzem magam, büszke vagyok rá, hogy katalán vagyok, büszke vagyok az intézményeinkre, az önkormányzatunkra. De ez nem olyan, mint egy focimeccs a Barcelona és Madrid között, nem is szabad, hogy az legyen” – szögezte le Javi López.

Amellett érvelt, hogy abba kell hagyni az identitáspolitikát, mert egész Spanyolországra át fog terjedni. Egyre többen utasítják el a központi hatalom megosztásának a gondolatát, a decentralizációt. Az országos szinten népszerű Ciudadanos – Polgárok párt liberális, de fogékony a nacionalizmusra. Polarizálódik a társadalom.

Ehelyett meg kell próbálni visszatérni egy normálisan működő intézményes párbeszédhez a katalán pártok között, és Spanyolország többi részével. Szerinte  a függetlenségpártiaknak másik elnökjelöltet kellene választani, olyat, aki törvényesen kormányfő lehet.

A szocialista Javi López nem repes az örömtől, hogy a konzervatív néppárti Mariano Rajoy vezeti Spanyolországot. „Jobb lenne, ha egy másik kormánnyal tárgyalhatnánk. De muszáj lesz ezzel a kormánnyal leülni. Merthogy, ha meg akarod változtatni az alkotmányt, meg kell egyezned az összes nagy politikai párttal. Ez lehetséges. Korábban is sok mindent el tudtunk érni alkotmányos reformmal. És ez egy pozitívabb narratíva a mostaninál.”

„Most kívülről úgy tűnik, mintha két nacionalizmus harcolna egymással Spanyolországban. Rajoy a spanyol nacionalista, Puigdemont a katalán nacionalista. De ez nem pontosan így van. Puigdemont egy keményvonalas katalán, ez igaz. De Rajoy nem az. Rajoy inkább egy szürke bürokrata, akinek nincs képzelőereje, csak jogszabályok mentén gondolkodik” – érzékeltette a problémát López. Majd így fejezte be:

Ha van egy politikai probléma, akkor politikai választ kell rá adni. Most pont az ellenkezője történik ennek. Egy érzelem által vezérelt radikális tárgyal valakivel, akinek nincsenek érzelmei. Több politikára van szükség, nemcsak érzelmekre, és nemcsak a jogra.

Ha érdekli a másik oldal véleménye is, olvassa el az interjúnkat a katalán függetlenségpárti Josep-Maria Terricabras EP-képviselővel, akivel közvetlenül az októberi népszavazás után beszélgettünk.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !

(Borítókép: A volt katalán elnök, Carles Puigdemont melleti tüntetés a barcelonai katalán parlament épülete előtt, 2018 január 30-án. Fotó: Alex Caparros/Getty Images)