Együttműködő stílusra vált az Északi Liga elnöke, ahogy elérhető közelségbe kerül számára a kormányalakítás.
Négy radikális jobboldali EP-képviselő tartott sajtótájékoztatót az Európai Parlamentben annak apropóján, hogy az Északi Liga vette át az irányítást az olasz jobboldali térfélen a két héttel ezelőtti választásokon. Matteo Salvini, a Liga vezetője visszafogottan nyilatkozott a korábbi megszólalásaihoz képest. Adócsökkentést, oktatási- és nyugdíjreformot hirdetett, és arra számít, hogy olasz egyéni képviselők támogatják majd a kormányát más pártokból.
Ez nem olyasmi, amit egyik napról a másikra el tudunk végezni, válaszolta Matteo Salvini arra a kérdésre, hogy népszavazást tartana-e Olaszország európai uniós tagságáról. Korábban arról beszélt, hogy a pártja már készíti elő a terepet arra, hogy Olaszország elhagyhassa a közös valutát. Most azzal finomította az álláspontját, hogy habár az euró kezdettől fogva szerencsétlen vállalkozás volt, „nem lehet önkényesen és rögtönözve kilépni belőle”, és hogy az euró hirtelen elhagyása nincs is terítéken. Józan ésszel gondolkodó szakértőket küldene Brüsszelbe, hogy megtárgyalhassák, hogyan lehet új alapra helyezni Olaszország EU-tagságát.
Ez ugyanaz az ember, aki korábban azt mondta az Európai Unióról, hogy pontosan ugyanolyan, mint a Szovjetunió, csak tankok helyett olyan eszközökkel tartják fönt a diktatúrát, mint a bankok, a pénzügyek és az álmenekültek, akiket lelkiismeretlen spekulánsok finanszíroznak, mint Soros György.
Nem változott a véleménye viszont az európai költségvetési szabályokról, amelyek megkívánják, hogy három százalék alatt tartsák a költségvetési hiányt. „Ezeket a szabályokat cigarettafüstös szobákban találták ki” – mondta, és kilátásba helyezte, hogy nem fogják magukat tartani a három százalékos plafonhoz, ha az kárt okoz az olasz embereknek.
Ez azért fontos kijelentés, mert van egy félelem az európai pénzügyi piacon, hogy Olaszország nem lesz képes kordában tartani a hatalmas államadósságát. A befektetők bizonytalansága pénzügyi válsághoz vezethet, ami egész Európát súlyosan érintheti.
Felsorolta, hogy milyen intézkedésekkel kezdenék a kormányzásukat, ha sikerülne többséget szerezniük az olasz törvényhozásban. 15 százalékos egykulcsos jövedelemadót vezetnének be, oktatási, igazságügyi és nyugdíjreformot indítanának.
Az Európába érkező bevándorlókról azt mondta: azok, akik háború elől menekülnek, segítséget kapnak, a gazdasági bevándorlóknak viszont egyetlen jövőt lát: hogy visszatérnek a hazájukba.
Jó kapcsolatot alakítanának ki Oroszországgal. Salvini értetlenül szemléli azt a helyzetet, hogy habár az Európai Unió egy békeprojekt, Oroszországgal mégis konfrontálódik. Az olasz gazdaságnak évente tízmilliárd eurós kárt okoznak azok a szankciók, amelyeket az EU tart fönn Moszkvával szemben a Krím-félsziget elcsatolása óta, mondta.
Egy újságíró felvetette neki, hogy annak fényében sem látja-e indokoltnak a konfrontációt Oroszországgal, hogy múlt héten valószínűleg Moszkva utasítására mérgeztek meg két orosz állampolgárt Nagy-Britanniában, egy közterületen, ahol mások is rosszul lettek a támadás miatt.
„Ha bebizonyosodik, hogy valóban elkövettek egy ilyen bűncselekményt, akkor nyilvánvalóan élesen el fogjuk ítélni” – válaszolta Salvini.
„Soha nem kormányoznék Renzivel” – jelentette ki az Északi Liga vezetője, és lesújtóan beszélt a korábbi miniszterelnök Matteo Renzi és az egész olasz baloldal korábbi teljesítményéről. Nem említette viszont egy szóval sem valódi riválisaikat, az 5 Csillag Mozgalmat, akik a legnagyobb olasz pártként emelkedtek ki a választásokból, és a Ligához hasonlóban győztesnek érzik magukat.
Az Északi Ligának egymagában feleannyi szavazata van, mint az 5 Csillagnak, viszont a Liga nem egyedül indult a választáson, hanem szövetségben Silvio Berlusconi Forza Italiájával és két kisebb jobbközép párttal. Így lettek a legnagyobb politikai blokk, és az olasz kormányalakítási hagyományok szerint őket illeti a kezdeményezés.
Koalíciós tárgyalásokról nem beszélt Salvini. Azt mondta, nem elsősorban a többi párt vezetőjére számít, hanem egyéni parlamenti képviselőkre, akik támogatni fogják a programjukat. Kiemelte, hogy nemcsak a korábbi elit ellen tiltakozóknak köszönheti a választási eredményét, hanem azoknak az észak-olaszországi szavazóknak is, akik például a velencei, lombardiai és bergamói régióban nagy arányban voksoltak rá. „Ők egy komoly, profi kormányra szavaztak” – mondta, és emlékeztetett rá, hogy ez a terület állítja elő az olasz nemzeti össztermék egyharmadát.
A komoly, profi kormány imidzsét a Salvini mellett ülő osztrák szabadságpárti (FPÖ) Harald Vilimsky támogatta, aki a frakciótársa az Európai Parlamentben. Hangsúlyozta, hogy akármit is mondanak a pártcsaládjukról, a Marine Le Pen által alapított Nemzetek és Szabadság Európájáról, a céljuk nem a pusztítás, hanem az együttműködés. Az a bizonyíték erre, hogy Ausztriában az FPÖ a kormánykoalíció része. Szeretnék leépíteni a brüsszeli központosítást, hogy cserébe néhány területen, ahol igazán fontos az európai együttműködés, szorosabbra fűzhessék a kooperációt. Ilyenek például a migráció, az éghajlatváltozás és a bűnüldözés.
Vagyis a „kevesebbet hatékonyabban” elv alapján szeretnék megreformálni az Európai Uniót. Tavaly márciusban maga az Európai Bizottság is kínált egy ilyen forgatókönyvet, amikor öt lehetséges utat vázoltak föl az EU jövőbeli fejlődésére. Ez volt a négyes számú opció.
A francia nemzeti frontos Nicolas Bay is ezt a vonalat erősítette, amikor a sajtótájékoztatón azt mondta: nem Európa-ellenesek vagyunk, csak egy demokratikusabb Európát szeretnénk.
A kemény szövegeket a frakciótársuk, a holland Szabadságpárt képviselője Marcel de Graaff mondta el, aki felvezette a sajtótájékoztatót. Arról beszélt, hogy az Északi Liga eredménye győzelem az agresszív, hataloméhes és mohó EU-radikálisok felett, akik visszataszító piacpárti politikát folytatnak, és a Soros György-féle nyílt társadalom nevében megnyitják a határokat a tömeges bevándorlás előtt.
(Borítókép: Marco Bertorello / AFP)
Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !