Körülbelül mindegy, hogy mi áll a Sargentini-jelentésben, Magyarországon ez az eljárás nem fog változást hozni. Ráadásul csak egy szerencsésen időzített ürügy vagyunk egy nagyobb játszmában. Mire jó a Sargentini-jelentés és mire nem?
Szerda délután dönt az Európai Parlament arról, hogy elfogadja-e Judith Sargentini jelentését „a magyarországi helyzetről”. Hogy mi ez a „helyzet”, azt valószínűleg senki sem tudja pontosan megmondani. Olyan régóta kerül elő időről időre a téma, hogy lehet, már nem is érzi senki, hogy konkrétumokra lenne szükség ahhoz, hogy értsük, miről van szó. Orbán Viktor saját személyében testesíti meg „a helyzetet”, és a nagy figyelem övezte pillanatokban meg is jelenik, hogy ezt a képzetet erősítse.
A jelentés megkísérelte feltölteni tartalommal, hogy mit jelent a magyarországi helyzet, és összegyűjtött néhány konkrét kifogást a magyar jogrendszerrel és az államigazgatással szemben. Olyan példákat, amelyek afelé mutatnak, hogy az EU-s szerződésben szereplő alapértékek: az egyenlőség, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok sérülnek Magyarországon.
Néhány pont a jelentésből: a törvényhozás korlátozta az Alkotmánybíróság jogköreit, a Fidesz állami hirdetésekkel leuralta a választási kampányt, bírókat küldtek kényszerűen nyugdíjba, a sajtó tulajdonosai politikai körökből kerülnek ki és megszüntették a szerkesztői szabadságot, személyre szabott törvénykezéssel lehetetlenné teszik egy külföldi egyetem, a CEU működését, a civil szervezeteket indokolatlan hátrányok érik, az állam nem lép fel elég hatékonyan a nők elleni erőszakkal szemben, a roma gyerekeket diszkriminálják az iskoláztatásnál, büntetik a hajléktalanságot. A szöveg ezen kívül kiemel néhány ügyet, például a Tiborcz-ügyet, amelyben uniós támogatásokkal éltek vissza.
Az Átlátszó blog tömören és tárgyilagosan összefoglalta a jelentés tartalmát, érdemes mindenkinek elolvasni ezen az oldalon.
Viszont a jelentésnek sajnos talán a legkevésbé a tartalma a lényeg. Inkább maga a tény fontos, hogy zajlik az eljárás. De kinek is fontos? Lássuk, hogy mire alkalmas a hetes cikkes eljárás, és mire nem.
Nem váltja meg Magyarországot
A jelentés már csak a terjedelméből adódóan is felületes. Néhány tíz oldalon nem tudnak a mélyére ásni a társadalmi problémáknak, amelyek azt okozták, hogy a magyar politikai kultúra, az állam vezetése és a jogrendszer eltávolodik a nyugat-európai ideáloktól.
Nem is arra való, hogy Magyarországon változást okozzon. Judith Sargentini múlt csütörtökön elmagyarázta, hogy miért létezik egyáltalán jogi lehetőség arra, hogy az EU az európai értékek védelmében fellépjen. Azért, mert a magyar kormány nem elszigetelve létezik az EU-ban, hanem a nemzeti kormányokat összefogó testületnek, a Tanácsnak a tagja. Ott a többiek kedvet kaphatnak az Orbán-féle erőpolitizáláshoz, ha látják, hogy az milyen sikeres. Sargentini szerint fel kell hívni a többi kormány figyelmét, hogy az egész európai közösségnek nem biztos, hogy az orbáni modell megvalósítása az érdeke.
Mivel nem az volt a jelentés feladata, hogy a problémák okait keresse, ezért elmulasztott levonni lényeges következtetéseket. Az Azonnali rámutatott egy ilyenre: mivel a választási kampányban a Fidesznek lejtett a pálya, a kormány legitimitása nem is olyan sziklaszilárd, mint amilyennek szeretik beállítani. Ez a megállapítás viszont nem szerepel a szövegben.
De még ha mélyre is ásott volna a jelentés, ha rávilágított volna a problémák okaira, és éles következtetéseket vont volna le, akkor sem lenne képes megoldást kínálni a gondokra, amelyeket összegyűjtött.
A Fidesz nem fog erkölcsösebben politizálni tőle
Orbán Viktor és a Fidesz meghonosított egy olyan politikai kultúrát, amelyben erkölcsi gátlások nélkül, szinte csak gyakorlati megfontolások alapján születnek döntések. A gyakorlat mozgatórugója pedig nagyon sokszor nem a hatékonyság, hanem a hatalom fenntartása. Ebből egyáltalán nem csinál titkot senki, és a választáson résztvevők többségének tetszik ez a rendszer. Lehet a kormányt kérni, fenyegetni, lehet neki hízelegni, lehet büntetni, de Magyarországon kívülről nem lehet megváltoztatni.
Az ellenzéknek nem segít megerősödni
A jelentés és a hetes cikkes eljárás uralja a közbeszédet, témát ad az ellenzéknek. De az ellenzék vajon át tudja fordítani ezt a figyelmet szavazatokba? Segít nekik, hogy saját témákat találjanak azok helyett, amelyeket már nagyon sokszor hallottunk? Nem az ellenzék a főszereplő a történetben, hanem az Európai Parlament, és annak is leginkább egy külföldi politikusa. Aki egyáltalán nem szimpatikus figura, és ráadásul bejelentette, hogy jövőre vissza is vonul az európai politizálástól.
A Fideszt nem fogják megbüntetni
Elsősorban azért nem, mert az eljárás nem a büntetésről szól, hanem arról, hogy a magyar kormánynak muszáj legyen hivatalos keretek között tárgyalnia a többi kormánnyal európai értékekről. Másodsorban azért, mert semmi haszna nem származna belőle senkinek. Sőt, ahhoz vezetne, hogy a nemzeti kormányok lövészárkokat kezdenek ásni egymás között a Tanácsban. Az Európai Uniót azért hozták létre, hogy intézményesítsék az együttműködést az európai országok között. Nem azért, hogy a szembenállásnak adjanak jogi keretet.
Elsőosztályú kampánytéma
Egy nemzetközi politikai show, ahol Magyarországot kell védeni. Nagyszabású esemény, ahol a magyar kormány a figyelem középpontjába kerül. Orbán Viktor álmodni sem tudna szebb felállásról. Orbán Viktor politikai viselkedésének a lényege, hogy nem elkerülni próbálja a konfliktusokat, hanem aktívan keresi őket. Mert egy konfliktusban öltheti magára azt a szerepet, amit a legjobban szeret, és amiben a legnagyobb gyakorlata van: a szabadságharcos szerepet.
A jelentés a külföldi politikusoknak is tálcán kínálja a lehetőséget, hogy látványosan és mindenféle kockázat nélkül kiálljanak a saját értékeik mellett. Egy holland politikus, amikor Orbán Viktor ellen emeli föl a szavát, valójában Geert Wilders ellen kampányol, egy francia Marine Le Pen ellen, egy lengyel Jarosław Kaczyński ellen, egy német a jobboldali AfD vagy a bajor keresztény-szociális CSU ellen. Egy viszonylag szűk rétegnek szól ez a kampány: azoknak, akik egyáltalán összekötik a saját országuk nemzeti jobboldali pártjait Orbán Viktorral. Kár, hogy most mi adjuk ennek a kampánynak az ürügyét.
Figyelemfelkeltés
Ne becsüljük le, hogy lehet előremutató, hosszú távú hatása a közérdekű problémákról zajló politikai vitának, még ha az eljárást rövidtávú kampánycélokra is használják a szereplők.
Az Európai Parlamentnek presztízs értékű
Van egy fontos rivalizálás, ami a dinamikáját adja az európai uniós politikának: az Európai Parlament és a nemzeti kormányok Tanácsa között. Az unió megalapítása óta arról szól az EU története, hogy az Európai Parlament egyre több jogkört szerzett magának az unió ügyeinek az intézésében. Különösen 1979 óta, amióta közvetlenül választják az EP-t. Minél több ügybe van beleszólása az Európai Parlamentnek, annál inkább hasonlít az Európai Unió egy országra, és kevésbé egy nemzetközi szervezetre.
Holnap egy olyan jogkörét érvényesíti az Európai Parlament, amelyet még sohasem használt: véleményt mond arról, hogy az egyik tagállamban sérülnek-e a közösség alapértékei. Ha a testület úgy dönt, hogy sérülnek, akkor egy hivatalos felszólítást küld a nemzeti kormányok tanácsának, hogy foglalkozzon az üggyel. A Tanács pedig eleget kell, hogy tegyen ennek a felszólításnak. Az intézmények közötti birkózómeccsben jónéhány pontot szerezne a parlament ezzel a lépéssel.
Az Európai Néppárt ellenfelei jól járnak
Nagy politikai átrendeződés készülődik az Európai Parlamentben a jövő évi választáson. Erre készülnek hónapok óta a frakciók, és ennek a hatalmi játszmának lett az egyik felvonása a magyar hetes cikkes eljárás. Ha az Európai Parlament elítéli a magyarországi helyzetet, erős támogatást kapnak azok a képviselők, akik már régóta kritizálják Orbán Viktor politikáját a Fidesz saját frakciójában, az Európai Néppártban.
Mindeddig sikerült egyben tartani a legnagyobb képviselőcsoportot, de ha elmérgesedik a politikai vita, akkor nagyobb az esélye, hogy szétszakad a szövetség egy nemzeti jobboldali, és egy integrációpárti-jobboldali csoportra.
A szakadás pedig Emmanuel Macron francia elnöknek kedvez, aki újra szeretné rajzolni a politikai térképet, hogy egy új, európapárti centrális erőteret hozhasson létre. Amelynek termeszétesen ő lenne az egyik vezetője.
Tehát azért is övezi akkora figyelem a magyar hetes cikkes eljárást, mert egy európai szintű játszmának a része, nem pedig azért, mert túlságosan érdekel bárkit, hogy Magyarországon hogyan sérülnek az európai értékek. Az eljárás pedig elsősorban a kampány szempontjából hasznos, és nem a tartalma miatt.
Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !
Borítókép: Judith Sargentini holland zöldpárti képviselő (j), a nevét viselő Sargentini-jelentés vitáján az Európai Parlament plenáris ülésén, Strasbourgban 2018. szeptember 11-én. (MTI/EPA/Patrick Seeger)