Oroszország és Ukrajna között egyre élesebb a konfliktus: november végén az orosz parti őrség három ukrán katonai hajót vett őrizetbe a Fekete-tengeren, mire az ukrán parlament hadiállapotot hirdetett a tíz határos megyére, és hivatalossá tette az évek óta tartó katonai szembenállást a két ország között. Vlagyimir Putyin múlt héten arról beszélt, hogy az ukrán vezetés háborút akar, Ukrajna pedig a szomszédaihoz, köztük Magyarországhoz fordult, hogy segítsenek védeni az ukrán határt. 

Az ország egységét féltő kijevi kormány azzal válaszol az orosz fenyegetésre, hogy az ukrán nemzettudatot igyekszik erősíteni. Többek között úgy, hogy megköveteli az ukrán nyelv használatát ott, ahol korábban nem volt kötelező. A tavaly elfogadott oktatási törvény előírja, hogy 2020-tól ötödik osztálytól kezdve a tantárgyak nagy részét minden iskolában ukránul kell oktatni. Egy készülő új nyelvtörvény pedig az ukrajnai kisebbségi nyelvek nyilvános használatát korlátozná.

A magyar kormány keményen tiltakozik az intézkedések ellen. A NATO-ban is nyomást gyakorol az ukrán kormányra azzal, hogy egy éve blokkolja a legmagasabb szintű találkozókat a nyugati védelmi szövetség és Kijev között. Ezzel sokak szerint az oroszoknak kedvez, és hátráltatja Ukrajna közeledését az Észak-atlanti Szövetséghez. A magyar kormány azt szeretné elérni, hogy 2023-ig módosítsák az oktatási törvény nyelvi cikkelyét, de minimum halasszák el a végrehajtását, és mentesítsék alóla a magániskolákat. Ez egybevág az alkotmányjogi kérdésekben mérvadó nemzetközi testület, a Velencei Bizottság ajánlásával.

Bocskor Andreával, a Fidesz beregszászi születésű európai parlamenti (EP) képviselőjével beszélgettünk a kialakult helyzetről.

Mit szól ahhoz a magyarázathoz, hogy Oroszországgal játszik össze a magyar kormány, és ezért támadja az ukrán vezetést?

Kárpátaljaiként számomra ez a legsértőbb vád, amit európai uniós körökből is sokszor hallok. Miszerint, hogyha Ukrajnát kritizálom, akkor biztos, hogy orosz megrendelésre teszem. Ez nagyon durva csúsztatás, és szándékos kiforgatása a dolgoknak. 

Sokan azért félnek komolyabban foglalkozni ezzel a témával, hogy nehogy az a vád érje őket, hogy szimpatizálnak az oroszokkal. De a magyar kormány már bebizonyította, hogy a nemzetpolitikájában tényleg fontosak a kárpátaljai magyarok, és nem az áll a háttérben, hogy mi Oroszország érdeke, hanem, hogy mi a kárpátaljai magyarok érdeke.

Jól értem, hogy a kárpátaljai magyarságnak sem az a célja, hogy ne kelljen megtanulniuk ukránul?

A kárpátaljai magyarok között nincs ellenállás az ukrán nyelvvel szemben. Meg szeretnének tanulni ukránul, viszont nem az asszimiláció útján. Nem úgy, hogy a gyermekeiket mondjuk beadják ukrán iskolába, mert az annak a veszélyét hordozza, hogy a gyerekek nemcsak a nyelvet, hanem az identitásukat is elvesztik.

Mert akkor már kiskorban megkezdődik egy meghasonulás: hogy például melyik karácsonyt ünnepeljék, melyik Mikulást? Mert az iskolában egyet látnak, otthon mást. Egy idő után pedig nem ismerik a magyar irodalmat, magyar történelmet, azokat a nemzeti ünnepeket, amelyek őket a magyar kultúrához köthetik.

A kárpátaljai magyarság azért kampányolt, hogy ismerjék föl: nem jó módszere a nyelvtanulásnak, hogyha ukrán iskolába adod a gyerekedet. Magyar iskolában kell úgy tanítani az ukrán nyelvet, hogy az elsajátítható legyen magas szinten.

Hogyan fogadja az ukrán kormány ezt a törekvést?

Az ukrán oktatási minisztérium sohasem fordított kellő figyelmet és kellő érdeklődést a téma iránt. A kilencvenes években, a kétezres évek elején úgy tűnt, hogy ez egy kényelmes politikai álláspont az ukránok szempontjából. Ha ugyanis nem tanulnak meg ukránul, akkor nem termelődik ki az az értelmiségi réteg a nemzetiségi közösségekben, akik majd feljebb juthatnak a hierarchiában és bekerülhetnek a társadalmi-politikai elit tagjai közé. Volt egyfajta mesterséges szándék abban, hogy nem készítettek például ukrán-magyar, magyar-ukrán szótárt sem.

A kárpátaljai magyar szakmai szervezetek, a pedagógusszövetség és a kárpátaljai magyar főiskola munkatársai a kétezres évek elejétől kezdve kidolgoztak módszertani anyagokat és kísérleti tankönyveket, amelyek arról szólnak, hogy hogyan kell egy magyar gyereknek megtanítani az ukrán nyelvet. Úgy, hogy megszeresse, és ne azt lássa benne, hogy ez egy nyűg, hanem hogy szükséges és hasznos. Az ukrán oktatási minisztérium ezeket a felterjesztett anyagokat mindig bedobta a kukába. Sosem érkezett rájuk hivatalos válasz, és nem sikerült elérni azt, hogy a kísérleti tankönyvek megkapják a minisztériumi engedélyt a használatra.

Magyarországi támogatással készültek olyan segédanyagok, amelyeket a pedagógusszövetség eljuttatott középiskolákba. Ezeket nem kötelező jelleggel kapták meg a tanárok, így valaki vagy használta őket, vagy nem.

Az a további gond, hogy 2007-ben bevezették a független érettségi központokat, ahol ugyanazzal a mércével mérik a magyar iskolában tanuló gyerekek ukrán nyelvű kompetenciáit, mint az ukrán iskolában tanulókét. Azonban az ukrán nyelv és irodalom tesztelés során nem a nyelvtudást mérik, hanem a lexikális tudást kell reprodukálni egy idegen nyelven: irodalmi elemzést vagy szövegelemzést kell készíteni. Egy anyanyelvi beszélőnek ez nyilvánvalóan jobban sikerül, mivel nem heti öt órában tanulja az ukrán nyelvet, hanem a hét minden napján ukránul tanul mindent. Tehát itt már hátrányt szenvednek a magyar gyerekek az érettségi vizsgán, így a felsőoktatásba való bekerülés során. Ezért a nem ukrán tannyelvű iskolában tanulók számára akkor biztosítanának egyenlő esélyeket, ha ők is anyanyelven érettségizhetnének, vagy legalábbis alacsonyabb követelményű tesztet állítanának össze számukra.

Most is ugyanaz az ukrán állam hozzáállása, mint a kilencvenes-kétezres években?

Most sem az a cél, hogy megtanítsanak minket ukránul. Az ukrán nyelv idegen nyelvként való tanításáról hallani sem akarnak. Ha ezt szóba hozza valaki, akkor revizionistának vagy nacionalistának kiáltják ki, aki nem lojális állampolgára ennek az országnak. Mert hogyan lehetne egy államnyelv idegen valaki számára?

Az ukrán oktatási miniszter most azzal a módszerrel akar nyelvet tanítani, hogy fogd a matekkönyvet, fizikakönyvet, földrajzkönyvet, és egyik napról a másikra ezáltal majd meg fogsz tanulni ukránul. Azt nem veszik figyelembe, hogy így a szaktárgyi tudásszint fog leromlani a nemzetiségi anyanyelvű tanulók esetén, hisz a kognitív és analitikai képesség egy idegen nyelven mindenkinél gyengébb.

Inkább az ideológia vezérli ezt a gondolkodást: hogy a jobboldali szavazóknak kedvezve kiterjesszék az ukrán nyelvnek a státuszát és a funkcióját az egész ország területére. És lehet, hogy az ukránosítás mozgalma az orosz nyelv visszaszorítása miatt kezdődött, de végül is sokkal nehezebben viselik azok a nemzetiségek, akiknek a nyelve nagyon eltér az ukrántól. Mert egy orosznak nem jelent gondot megtanulni ukránul, sőt, megértik egymást majdhogynem tökéletesen. Az orosz sokkal nagyobb létszámú kisebbség, mint a magyar, az ő körükben mégsincs akkora ellenállás ezzel szemben, éppenhogy a nyelvi átjárhatóság miatt. 

A tervezett új nyelvtörvény mit írna elő, és mikor fogadhatják el?

Az első olvasatát már októberben elfogadták, és nagyon aggasztóak az előírásai: az ukrán nyelv teljes dominanciáját írja elő, és csak a magánélet vagy a vallási élet színterein teszi lehetővé a kisebbségi nyelvek használatát. 

A kisebbségi nyelvű média ellehetetlenülne, mert csak olyan módon adhatnának ki újságot, ha ugyanazzal a tartalommal, ugyanazzal a példányszámmal kiadják ukrán nyelven is. Ez megnöveli a költségeket, és kevés médiatartalom maradna életben. Ugyanez vonatkozik a tévéműsorokra is, amelyeket kötelező lenne duplán legyártani. A színházi előadásokat is feliratozni lennének kénytelenek.

Bizonyos esetekben rendben van a kétnyelvűség, például a múzeumokban most is kétnyelvű feliratok vannak Kárpátalján. De mivel a kormányzat kizárólagossá akarja tenni az ukrán nyelvet,  félő, hogy egyes helyeken túlbuzgalomból esetleg a kétnyelvű feliratot sem fogják fenntartani. Veszélybe kerülhetnek a kétnyelvű helységnévtáblák és utcanévtáblák is.

A törvénytervezetben szerepel egy „nyelvrendőrség” felállítása, amelyik ellenőrizné, hogy betartják-e a szabályokat. Ha erre sor kerül, akkor nem tudhatjuk, hogy a közigazgatásban és a hivatalokban ki mennyire mer majd megszólalni nyilvánosan magyarul.

Nagyon sok, négyezer módosító indítványt adtak be ehhez az első olvasatos szöveghez. Abban reménykedünk, hogy ezeknek a feldolgozása sok időt vesz igénybe, és csak tavasszal kerül napirendre a második olvasat. Ennek ellenére Damoklész kardjaként lebeg felettünk, hogy bármikor napirendre tűzhetik.

Várható, hogy a nyelvtörvény ügye is diplomáciai síkra terelődik?

Jelenleg az az elsődleges törekvés, hogy az ukrán kormány terjessze a Velencei Bizottság elé ezt a törvényt is még a második olvasat előtt. Mi, EP-képviselők már írtunk egy levelet erről az ukrán házelnöknek. Azt látjuk, hogy ezzel a nyelvtörvénnyel totális ukránosítás kezdődik, ezért nem gondolom, hogy egy európai jogászcsapat jóváhagyná. Miután már megvan a második olvasat, sokkal nehezebb lenne módosítani rajta. A diplomáciai nyomás lényege az, hogy Ukrajnával be kell tartatni a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, európai demokratikus normákat.

Milyen ideológia vezérli a politikai gondolkodást Ukrajnában?

Mindenki rástartolt a 2019-es választásokra. A fő kormányerők és az ellenzék egy része is az orosz-ukrán konfliktussal felerősödő ukrán nemzettudatra és a jobboldali érzelmekre apellálva szeretne voksokat szerezni magának. Petro Porosenko elnök és a legnagyobb ellenzéki párt vezetője, Julia Timosenko is ilyen jelszavakkal kampányolnak. Az elnöknél megjelent az egységes nyelv, az erős hadsereg és az egységes vallás hármas jelszava. Látjuk, hogy ezeket próbálják megvalósítani és törvényi megalapozással a kampány szolgálatába állítani.

Mert valós eredményeket nem tudnak felmutatni, az ország lakossága egyre csak fogyatkozik, munkát, megélhetést nem tudnak biztosítani az embereknek, ezért kell valami, ami mozgósító erőként szolgálhat a választásokra, egy érzelmi töltet, amely a megerősödött nemzettudatban mutatható ki és ami tovább fokozható egy ellenségképpel, jelen esetben sajnos magyarellenes hangulat szításával.

Van arra valós esély, hogy felbomlik Ukrajna?

Én nem látom ennek lehetőségét. Amíg a nemzetközi törekvéseknek és akaratnak az az érdeke, hogy Ukrajna fennmaradjon, addig fenn fog maradni. A másik kulcskérdés pedig, hogy ne csak fennmaradjon, hanem az európai orientáció útján maradjon. Valószínűsítem, hogy sokmindent azért néznek el nekik, és azért bánnak velük kesztyűs kézzel, hogy megmaradjon ez a pozitív kapcsolatrendszer az Európai Unióval. 

Nagyon sok kritika éri az Európai Uniót is azzal kapcsolatban, hogy ha komolyan gondolja, hogy Ukrajnát a saját érdekszférájába akarja húzni, akkor sokkal többet kellene segítenie, pénzügyi támogatással, vagy kereskedelmi kapcsolatok erősítésével.

Tudjuk, hogy az Európai Unióban sok álságos dolog is van. Sokszor fordul elő, hogy az egyik kezükkel adnak, a másikkal elvesznek, vagy olyan mondvacsinált problémákat fújnak fel, amelyek nem annyira jelentősek. Sokszor felülről és az önös érdekek mentén nézik az európai tagországoknak is a problémáit és a minősítését. Valóban, hogyha komolyan gondolná az Európai Unió Ukrajna megsegítését, akkor több forrást lehetne biztosítani, hogy jobban talpra álljon.

De ott van másik oldalról a racionálisan felmerülő kérdés: ameddig ilyen instabil az ország, ameddig ennyire bizonytalan, hogy a korrupció különböző ágai és formái között hova tűnnek ezek a pénzek, addig mi értelme több pénzt adni Ukrajnának?

Nagyon sokszor tapasztalom azt, hogy az emberek sem a pozitívumot látják abból a segítségből, amelyet az Európai Unió ad Ukrajnának, hanem azt, hogy ők úgysem fognak ebből részesülni, viszont a vezetőségnek megint lesz miből profitálnia. És most nem az a helyzet, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt, amikor még nem volt Facebook, Twitter és a többi közösségi hálózat. Ezeket a véleményeket most már nem lehet elfojtani vagy megállítani.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !