Érdekes, magyarországi utalásokban gazdag interjút adott a SZEMlélek című lapnak Philippe Lamberts, az Európai Parlament zöldfrakciójának belga társelnöke. Az interjú elején a politikus kitér rá, hogy 1999 óta jár rendszeresen a híres franciaországi keresztény közösségbe, Taizébe, leginkább

A politikus óv attól, hogy az egyház politikai hatalomhoz jusson: a vallás szerinte nem szólhat a törvényhozásról. Ha összekeverednek az eszközök, a vallást erőszakosságra, háborúskodásra, kirekesztésre használják fel.

Az európai kereszténység védelméről azt mondta, ha azt jogi formában szeretnék rögzíteni, az a gyengeség jele lenne, azt forszírozni időpocsékolás.

"A kereszténységemet semmiben nem befolyásolja, hogy egy jogi dokumentumban szerepel-e ez a kifejezés, sőt, tévútnak gondolom, ha egy párt nevében benne van a keresztény jelző.

Én keresztény is vagyok, demokrata is vagyok, éppen ezért soha nem lennék tagja egy olyan pártnak, ami kereszténydemokratának titulálja magát. Például azért sem, mert az ilyen elnevezések azt sugallják, hogy ha keresztény vagy, rájuk kellene szavaznod.

"Amikor némely európai politikus a keresztény Európa megvédésére hivatkozva utasít el menedékkérőket, többnyire azért, mert ők nem keresztények – a többségük valóban nem az –, akkor jó, ha tudjuk, ezek a politikusok nem az evangélium szerint cselekednek. Ha tényleg meg akarnánk valósítani a keresztény Európát, azt csakis a befogadás lelkületével tehetjük meg" – mondja Lamberts.

"Az emberi méltóság nem függhet attól, hogy milyen a bőrszíne, neme, politikai véleménye az illetőnek. És akkor jönnek az olyan dilemmák, hogy:

az iszlámnak gondja van ezzel az alapértékkel? Igen. És mi, európaiak fel vagyunk készülve ennek a problémának a kezelésére? Nem. Abszolút nem. Látszik tehát, hogy nem olyan egyszerű, hogy nyissuk ki a kapukat, aztán lássuk, mi lesz belőle. Merthogy vannak értékeink, amelyeket igenis meg kívánunk védeni.

Érdemes felismernünk mindeközben, hogy mennyire hasonlóak azok az európai országok, ahol a kereszténység összekeveredik a politikával azokkal az arab országokkal, ahol az iszlám tanítás megjelenik a törvénykezésben."

Az a koncepció, ami Európát egy zárt erődítményként képzeli el, számomra a gyengeség szimbóluma.

A zéró befogadás elfogadhatatlan, Európának ugyanis kötelességei vannak. A globális átlaghoz viszonyítva gazdag kontinensnek számítunk. A jólét nem egyenlőképp van elosztva a világban, még Európán belül sem a különböző nemzetek között. A kvótarendszer javaslata épp abból indult ki, hogy minden nemzet korlátozottan, saját lehetőségei mentén képes bizonyos számú menekült integrálására. Valamennyire minden társadalmi közösség képes, közösen, összefogva megoldást találhatunk erre a kihívásra. Ez nehézségekkel jár, de járható út, nem úgy, mint az az elképzelés, hogy egyfajta pajzsot vonjunk Európa köré (...). A történelemben az ilyen szeparációk soha nem működtek."

Az EU-ban való együttműködés hasonló tehát a migráció kezeléséhez. (...) Nem úgy van az, hogy Macron kiáll, tart egy beszédet, aztán mindenki követi őt. Dehogy! Az nem az Európai Unió lenne. Franciaország hangja egy a sok közül. Fontos hang, de csak egy hang a kontinentális kórusban. Az nem működik, hogy Macron elmegy az Európai Parlamentbe, az Európai Bizottsághoz, elmondja a terveit, és minden úgy lesz.

Kompromisszumokat kell kötnünk. Ez az üzenet Orbán Viktor számára is: az EU-ban csak a kompromisszumok működnek, nincsenek saját utak.

Lamberts szerint arra a problémára, amit a például a belgiumi nagyvárosok problémás bevándorló-negyedei jelentenek, azaz hogy nem sikerült jól integrálni a bevándorlókat, nem jó válasz Európát zárt erőddé alakítani. Igaz, nem jó a kaput kitárva mindenkit beengedni sem: mint mondja, az integráció munkája nem úszható meg a szükséges források és energia ráfordítása nélkül.

"Európa nem sziget, újabb emberek fognak hozzánk érkezni, s az a két lehetőségünk van, hogy