Az Európai Parlament számos kampányt indított a közösségi médiában, és fiatalok bevonásával az uniós tagállamokból, hogy feltornázza a választási részvételi arányt, ami 2014-ben Magyarországon kevesebb, mint 29 százalék volt, uniós szinten pedig 42 százalék. Ezért megkérdeztünk öt magyar fiatalt, hogy mit gondolnak a választásokról és az EU-ról, változott-e a helyzet öt év alatt.

Mindegyikük 23 és 26 év közötti, diplomás, kezdő munkavállalók, illetve ketten mesterképzésben is tanulnak munka mellett. András kivételével mindenki vidéki, de tanulmányaik és munkájuk miatt Budapestre költöztek.

A diplomásoknak sem egyértelmű, hogy elmennek-e szavazni

A fiatalok közül hárman tervezik, hogy részt vesznek a májusi EP-választásokon, ketten a kérdés hallatán gondolkodtak el először róla, hogy elmennek szavazni.

Azt gondolom, hogy a véleményünket mindenképp ki kell fejezni, különben aztán károghatunk amiatt, ha valami nem tetszik, viszont úgy vagyok vele, mint sok más ember, hogy annyira lehúz ez a téma, hogy nem megyek el a választásokra

– mondta a 24 éves Gábor, aki a mesterdiploma megszerzése mellett egy multinál dolgozik. Kifejezetten érdekli a politika, szeret beszélgetni róla, de ismerősei körében azt látja, hogy ez inkább konfrontációhoz vezet.

A 26 éves Norbert a bankszférában dolgozik. Szerinte az a legnagyobb probléma, hogy nem átlátható, melyik listára és miért érdemes szavazni májusban, nem tudja, hol érheti el ezeket az információkat. Elmondta, hogy alapvetően nem is keresne rá magától, mert a napi hírfogyasztását erősen behatárolják a politikai mémek és botrányok. Ennek ellenére szeretné érteni, mi történik Brüsszelben, de úgy látja, ez túl sok utánajárást igényel és a médiában sem ezek a hangsúlyos témák. „Aki nekiszalad az ajtónak, az nem politikus, abból a cselekedetből én nem fogom tudni, kire szavazzak” – mondta el az EUrologusnak.

„Szummában elmondható, hogy a magyar fiatalok egy jelentős részének halványlila fingja sincs mi folyik Brüsszelben” – fogalmazott Norbert.

A többiek tudatosan tervezik, hogy elmennek szavazni, mindhárman evidensnek gondolják, hogy az ország uniós képviseletét demokratikusan kell megválasztani, ezért mindenkinek fontos kellene, hogy legyen a részvétel. Náluk felmerült némi ellenérzés is, hogy az nem jó, ha csak az ország negyede dönt arról, kik képviseljék őket a következő ötéves uniós ciklusban.

Nemzetközi tanulmányok szakon sem feltétlenül téma a szavazás

A 23 éves Lilla nemzetközi tanulmányok szakon végzett, elmondta, hogy több szaktársa is európai uniós intézményeknél vagy a politikában helyezkedett el. Ehhez képest az egyetemen köztük sem volt politikai véleményütköztetés, hiába tanultak az órákon sokat uniós szakpolitikákról:

A szavazásról egyáltalán nem szoktunk beszélni, nem azért, mert nem érdekel, ki mire szavaz, vagy nem akarjuk elmondani, hanem szóba sem jön. Tudom a szaktársaimról nagyjából melyik irányba húznak, de pártokról nem szoktunk beszélni, hiába lesznek sokan politikai szerepvállalók később.

Szerinte ez azért lehet – ami Andrásnál is előjött –, mert mindenkinek van egy saját értékrendszere, illetve érdekei, és ezekben több párt politikájával is tud azonosulni.

Inkább kerülik a politikát a baráti beszélgetésekben

Közös pont a szavazók és nem szavazók oldalán, hogy senki sem beszél politikáról vagy választásokról a barátaival. Mindenki úgy summázta, azonos korú ismerőseik nem különösebben érdeklődnek a politikai részvétel iránt:

A barátaim nem igazán látják a szavazás lényegét, szerintem kevesen mennek el szavazni, mert ez a korosztály még nem érti, miről van szó, miről döntenek.

– mondta András, a 24 éves joghallgató.

Ha értik is miről döntenek, a legtöbben nem vitatják meg barátaikkal aggályaikat és kérdéseiket, de nem azért, mert szégyellik, hanem mert konfliktusokat szül:

Persze ez utóbbi az ember személyiségétől függ, valahogy mégis mindig úgy alakul, hogy a fideszes és az ellenzéki emberek csapnak össze, és nem az érvek. Ha a hozzám hasonló gondolkodású barátaimmal beszélek ilyen témákról, akkor meg sokszor ismételjük egymást, ebből kifolyólag hamar témát is váltunk. Pedig én igényelném az ilyen témában a konstruktív beszélgetéseket” – mesélte a 24 éves Bianka, aki pályakezdő PR-asszisztens.

A válaszadók gyakran említették, hogy többen igényelnék a párbeszédet, de nincs meg hozzá az a szükséges fórum, ami befogadná a véleményüket. Ha egy megosztó dolgot hallanak, amiről szeretnének beszélgetni, akkor legfeljebb velük egyetértő ismerőseik szólnak hozzá, mások pedig témát váltanak, vagy veszekedés lesz belőle. Ketten is említették, hogy ha elhangzik a beszélgetés során az a szó, hogy MSZP vagy Momentum, akkor már olyan indulatok keletkeznek, amivel nem lehet folytatni a diskurzust.

András és Gábor szerint az EU tipikusan az a kérdéskör, amit akkor rántanak elő, ha egy beszélgetés során elfogy a közös téma, és akkor valaki megemlít egy aktuális eseményt, hogy ne legyen csend. Pedig érdekli őket a politika, szívesen beszélgetnek róla, de ismerőseik körében azt látják, hogy inkább konfliktusokat szül, mintsem kritikai vitát, ha valakinek van egy határozott véleménye. Ha mélyebben akarnak uniós témákról beszélni, akkor elkerülhetetlen pontok Soros György és a brüsszeli bürokraták toposzai, amik könnyen ellentéthez vezethetnek, ezért általában a beszélgetés legfeljebb a politikai paródiák közös kinevetésébe torkollhat.

Gábor szerint egy multinál különösen él, hogy a napi 8 óra monoton munkavégzés után az embereknek nincs energiája mélyebb politikai kérdésekkel foglalkozni:

Munka után el kell menni bevásárolni, sportolni, meg egy kis házimunkát végezni, és ennyi volt a nap. Az emberek ráadásul nem is szeretnek olyan emberekkel beszélgetni, akik eltérő véleményen vannak, én azt látom, hogy ha valakivel nem értek egyet, az támadásnak veszi, pedig jó lenne ilyen dolgokról beszélgetni.

Magyarországot az EU-ban mindenki gyerekhez hasonlítja

Mostohagyerek, tékozló fiú, hányatott sorsú és idegesítő gyerekhez hasonlította szinte mindenki Magyarországot, arra a kérdésünkre válaszolva, hogy milyennek látják Magyarországot az unióban. Ezzel írták le a nettó haszonélvező pozíciónkat, miszerint több pénzt kapunk az uniótól, mint amennyit befizetünk, és ennek ellenére nem tartjuk be a játékszabályokat.

Lilla és Gábor egyetértett abban, hogy egyre távolodunk az unió értékeitől, ha azt a politikát nézzük, amit a kormánypárt az unióban képvisel, de Gábor szerint

András szerint csak a kiváltságokat akarjuk élvezni és az ezzel járó kötelezettségeket már nem akarjuk vállalni:

„Amikor beléptünk az EU-ba, akkor megígértünk fűt-fát, hogy csatlakozunk az eurózónához. Úgy érzem, minél közelebb vagyunk ahhoz a korszakhoz, hogy a felzárkóztatási időszakunk lejárjon és bruttó befizetőkké váljunk az Európai Unióban, annál közelebb vagyunk ahhoz is, hogy távolodjunk az uniótól.

Úgy látom az utolsó kisajtoló pillanatok vannak még, mint amikor a tékozló fiú az öreg szülőből az utolsó hasznokat kiszedheti, aztán amikor már nem lehet többet kibányászni ebből a kapcsolatból, akkor jön majd a lepattanás.

Hogyan tovább EU?

Bár az EU megítélése egyre javul az uniós tagállamok lakossága körében, a legfrissebb Eurobarométer-felmérés eredménye szerint csak az európaiak fele érzi úgy, hogy képviselik véleményüket az unióban.

Meglepő, hogy a válaszadók mindegyike önálló véleménnyel rendelkezik az unióról, mégsem fontos mindenkinek, hogy szavazzanak a változás érdekében. Ha nem lenne ilyen zárkózottság a fiataloknál egymás véleményével szemben, elképzelhető, hogy nyitottabban állnának a politikai részvételhez is, de amíg egymás között nincs párbeszéd, addig nehéz dolga lesz az uniónak a szavazói elkötelezésében.

A cikk a Citizens for Europe és az EUrologus együttműködésének keretében készült.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !