Silvio Berlusconi nagy visszatérésre készül. Katalán politikusok jönnének Brüsszelbe, de nem biztos, hogy a spanyol rendőrség engedi őket. Az osztrák zöldpárt egy tévés főzőműsor házigazdájával erősít. A brit liberális demokraták egy tévés producert küldenek, a Brexit Párt pedig a lazacbárót, és egy fekete meleg férfit, amivel rá akarnak cáfolni a kilépéspártiakkal kapcsolatos sztereotípiákra.
Szép számmal jutottak be az Európai Parlamentbe olyan jelöltek, akiknek érdekes a politikai háttere, bonyodalmak övezik a szereplésüket, vagy a politikától függetlenül híresek a saját hazájukban. Közülük válogattunk.
A háromszoros olasz miniszterelnök, médiacézár és politikai legenda Silvio Berlusconi a nagy visszatérésére készül Brüsszelben. Jobbközép pártja, a Forza Italia 8,8 százalékkal a negyedik legnépszerűbb párt lett Olaszországban, és Berlusconi is bejutott az új parlamentbe. Nem bízták a véletlenre a volt kormányfő szereplését. Olaszország öt választókörzetre van felosztva az EP-választáson, ezek közül négyben Berlusconi volt a Forza Italia listavezetője.
„Szép koromba érve, 82 évesen úgy érzem, hogy felelősséggel tartozom elmenni Európába, ahol túlságosan felületesen gondolkodnak a világról” – mondta januárban, amikor bejelentette, hogy indul az EP-választáson.
„A tudásommal, a tapasztalatommal és a meggyőző erőmmel fontos szerepet játszhatok, és megértethetem az európai polgárokkal, hogy azt kockáztatjuk, hogy eltávolodunk a nyugati értékektől” – tette hozzá.
2015-ben eltiltották a közhivatalok viselésétől, mert elítélték egy adócsalási ügyben. Tavaly oldották föl ez a megkötést, jó magaviselete miatt.
Berlusconi volt már korábban EP-képviselő, 1999 és 2001 között. Sokan szívesen várják vissza. Az év elején egy Facebook-csoport is alakult, amely arra biztatta a tagjait, hogy szavazzanak a Forza Italiára, csak hogy viszontláthasság Silviót a szokásos csütörtöki szabadtéri partikon az Európai Parlament előtti Luxembourg téren.
Két olyan katalán képviselő jutott be a spanyol választások után az Európai Parlamentbe, akik hazájukban büntetőeljárás alatt állnak. Carles Puigdemont katalán elnök most Brüsszelben él, de csak akkor veheti föl a tisztségét az EP-ben, ha visszatér Madridba esküt tenni. Spanyolországban viszont letartóztatás elé néz hazaárulás vádjával. Mentelmi jogával pedig csak az eskütétel után élhet.
Oriol Junqueras, az európai Zöldekkel koalícióban lévő Európai Szabad Szövetség (EFA) csúcsjelöltje pedig épp őrizetben van Spanyolországban lázadásért és közpénzzel való visszaélésért, amiért részt vett a Katalónia függetlenségéről szóló népszavazás megszervezésében. A volt katalán alelnök csúcsjelölti kinevezésén sem tudott megjelenni márciusban, mivel már akkor is előzetesben volt.
Sarah Wiener, leendő osztrák képviselő Ausztriában vállalkozó, illetve egy német főzőműsor, a Sarah Wiener kalandjai sztárséfjeként lett ismert. Politikai karrierbe akkor kezdett, amikor az osztrák zöldpárt felkérte a csatlakozásra, miután 2017-ben nem sikerült bejutniuk a parlamentbe. 2007 óta aktívan kampányol a génmódosított ételek ellen és egy alapítvány létrehozásán dolgozik, ami kifejezetten gyerekek és tinédzserek egészséges étkezésére fókuszál. A Zöldek frakciójához csatlakozó képviselő a fenntartható farmgazdálkodásokat támogatná, a növényvédőszereket és biológiai vegszereket pedig betiltaná.
Šarūnas Marčiulionis volt NBA sztárjátékosnak az európai parlamenti választásokon legtöbb mandátumot szerző litván vezető ellenzéki párt, a zöld-kisgazda párt révén adnának helyet az Európai Parlamentben, holott nem tagja a pártnak. Ő az egyik első olyan európai játékos, aki az Egyesült Államokban is ismert. 1988-ban olimpiai aranyérmet szerzett a Szovjetunió csapatával. Az egyetemen újságírást tanult, most pedig az egyik legsikeresebb üzletemberként tartják számon Litvániában.
Friss: A pártlista második helyét kapó Marčiulionis azonban kedden visszautasította a lehetőséget, arra hivatkozva, hogy hazájában most nagyobb szükség van rá.
A magát a világ legszomorúbb humoristájának nevező német Nico Semsrott, fekete pulóvere csuklyája alá rejtőzködve, úgynevezett demotivációs trénerként reprezentálja magát a Die Partei, azaz “A Párt” tagjaként. A német viccpárt programjai között szerepel többek között az ittas vezetés legalizálása, a klímaváltozás tagadók vezetői engedélyének elkobzása, illetve az vényre kapható kokain legalizálása. Bár kevesebb, mint 5 százalékot szereztek, jelöltet delegálhatnak a parlamentbe, mivel Németországban nincs bejutási köszöb. A közösségi médiában pedig máris többen követik őket, mint a szélsőjobboldali AfD-t vagy Angela Merkel CDU-ját.
A brit Liberális Demokraták új képviselője, Judith Bunting több mint húsz éven át tudományos újságíró és televíziós producer volt a BBC-nél, mielőtt politizálásra adta volna a fejét. Tévésként jól sikerült dobása volt a Magic Hands (Varázslatos kezek) című gyerekműsor jelnyelvre fordított versekkel, de zöld energiáról és kvantumfizikáról is készített filmeket. Egyébként kiskorától odavolt a természettudományokért, állítólag 5 éves kora óta végzett kémiai kísérleteket a fürdőszobában, csak a labormunkával járó elszigeteltséget nem szerette. Pár éve a 175 éves fennállását és sokszínűségét ünneplő Királyi Kémia Társaság beválasztotta a kémia 175 arca közé.
A politika irányába a 2008-as válság mozdította el, saját elmondása szerint a küszködő tömeget látva akart tenni valamit egy igazságosabb társadalomért és erősebb gazdaságért. A jelölti bemutatkozása szerint a munkások jogaiért akar harcolni, együttműködne a munkaadókkal, főleg a kisválllakozásokkal, segítene eligazodni a Brexit körüli kavarodásban, és nyilván a klímaváltozás elleni harc is fontos terepe lenne.
A 44 éves Brexit párti Louis Stedman-Bryce-nak azzal sikerült magára irányítania a figyelmet, hogy nagyon nem olyan, mint amilyennek – legalábbis szerinte – a média a Brexit-párti átlagszavazót lefestette: fehérnek, rasszistának, homofóbnak, olyannak, akinek fogalma sincs, mire szavazott. Stedman-Bryce az indulását bejelentő sajtótájékoztatón a maga részéről egyenesen a demokrácia elárulásának nevezte, amit a média művelt ezen a téren, és azzal állt ki, hogy ő az élő cáfolat. „Itt állok önök előtt meleg, fekete férfiként, és határozottan képes vagyok megmondani, mire szavaztam, amikor a Brexitre szavaztam” - mondta.
Stedman-Bryce vállalkozó, aki évek óta az idősgondozás, egészségügyi és szociális ellátás területén mozog. Nemrég a férjével új dologba kezdett: elindított egy olyan vállalkozást, amely a bentlakásos otthonok alternatívájaként a gondozókat költözteti a rászoruló emberekhez.
Miután a konzervatívokból kiábrándult, Nigel Farage Brexit pártjával futott be az EP-be „a lazacbáró” Lance Forman is, akinek ugyan volt már dolga a politikával, de elsősorban mégiscsak üzletemberként lett viszonylag ismert mint a H. Forman and Son nevű, füstölt lazacban utazó londoni cég tulajdonosa. Az üzletet még 1905-ben alapította a dédapja, az orosz bevándorló Aaron ‘Harry’ Forman.
Mielőtt Forman átvette volna a családi bizniszt, okleveles könyvelő volt a PWC-nél, de régen sem volt az a háttérbe húzódó típus, egy időben a patinás Cambridge Union vitatársaság elnöke volt, és a Thatcher-kormány alatt tanácsadóként dolgozott a kereskedelmi és ipari minisztériumnál. A csatározásokban is van rutinja, a londoni olimpia után Forman játékai címmel könyvet írt arról, amit ő az olimpia sötét oldalaként élt meg, hogy milyen volt a cégével a sportesemény útjában állni. Nemrég egy interjúban arról beszélt, hogy szerinte a politikusok félnek a döntéshozataltól, nehogy rosszul vegye ki magát a választóknál, de az üzleti életben meg szokták hozni és végig is viszik a döntéseket.
Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !