Választási évet választási év követ, az idén először az Európai Parlamentbe, majd az önkormányzatokba választunk politikusokat. Most éppen az EP-választási kampány kellős közepén vagyunk, és már csak másfél hetük van a pártoknak felpörgetni és meggyőzni a közönségüket arról, hogy az ő képviselőiket küldjék Strasbourgba és Brüsszelbe. Az viszont már most látszik, hogy ez a kampány távolról sem olyan kiélezett és ádáz, mint az országgyűlési volt tavaly.
Nem látunk feszültséget, bombát, amitől radikálisan megváltozhatna bármi is az elmúlt években kialakult és bebetonozódott pártstruktúrában, és úgy tűnik, mintha ezt a pártok is éreznék, ezért csak félgőzzel vesznek részt ebben a kampányban.
Egy éve a Fidesznek még – legalábbis látszatra – volt egy rejtélyes és mérsékelten veszélyesnek tűnő kihívója a volt pártpénztárnok és a miniszterelnök volt barátjának személyében. Az idén azonban már ez sincs, így a kampánytéma mellett ők határozzák meg a tempót, a kedvük szerint alakul a választási finis.
Két olyan komolyabb témát tudok kapásból mondani, ami kellemetlen volt, lehetne a kormánypártnak, és amit ütve, komolyabb erőfeszítésre lehetne a Fidesz kampányguruit kényszeríteni, és egyik sem a bevándorlás: a fővárosi patkányhelyzet és a repülőtéri környezetterhelés. Az előbbi bilit azonban az MSZP szépen magára borította, a másikkal pedig mintha egyetlen politikai oldal se akarna komolyan foglalkozni. Kivéve Pest azon kerületeinek lakóit, akiknek pokollá teszi az életét a megnövekedett reptéri forgalom.
Az egyik ilyen kerület a XVII., amelynek érintett lakói arra készültek, hogy ha már a reptérről szóló lakossági fórumokon nem állnak velük szóba befolyásos politikusok, akkor a sarkukra állnak, és elmennek egy kampányeseményre, hogy rákényszerítsék a politikusokat a válaszokra. Mégiscsak ez a téma érinti a mindennapjaikat.
Szerdán délután a XVII. kerület fideszes országgyűlési képviselője, Dunai Mónika Gyürk András EP-képviselővel, az EP-kampány fideszes főnökével tartott bevándorlásos, migránsozós rendezvényt a kerületi Pál Apostol Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban.
Bevallom, a tavalyi tapasztalataim alapján a fórumtól lángokban álló Párizst, apokaliptikus Brüsszelt, vérrel borított utcákat vártam, olyan pezsdítő beszédeket, mint amilyeneket például Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági tanácsadójának tartott a 2018-as választási kampányban. Egy éve a Fidesz csúcsra járatta a migránstémát, a hisztiméter járt, mint a motolla, így rémisztgették a gyanútlan, jobbára időskorú hallgatóságot.
Egy ilyen rendezvénytől 2019-ben azt vártam, hogy a mindennapokba beleunt szimpatizánsokból ismét felhevült és lángoló arcú harcosok válnak. Az alapanyag meg is volt mindehhez, hiszen 100-120 zömében idős szimpatizáns gyülekezett az iskola aulájában az „Állítsuk meg a bevándorlást!” kampányszlogennel beharangozott fórum előtt, de amit kaptak, abban semmi izgalom nem volt, csak színtiszta praktikum.
Én nem tudom, hogy mi történhetett a Kubatov-listával, de
az idei kampány a Fidesz részéről mintha kizárólag arról szólna, hogy feltupírozott hajú, rúzsozott szájú nénikék kérik sürgetve a szimpatizánsokat, hogy lehetőleg minél több adatot adjanak meg magukról.
A szűk bejáratot hat, félkörbe állított asztal torlaszolta el, amin csak azután juthattak túl a szimpatizánsok, ha megadták a nevüket, címüket, a telefonszámukat, a biztonság kedvéért az otthonit is. Mindezt olyan célratörően és üzemszerűen szedték ki a megjelentekből, hogy arra külön GDPR-kategóriát kellene kitalálni. De ez egy másik történet.
Odabent viszont már a megszokott kép fogadott: izgalom az arcokon, heves integetések, olykor egy „Icukám, ide ülj!” kiáltás, némi elégedetlenség: „jaj, hát így nem fogok látni”, pisszegő házaspárok, meresztgetett szemek, kisebb baráti társaságok a nyugdíjasklubból, amik így egyszerre teszik félelmetessé és nevetségessé az összes ilyen rendezvényt. Aztán a pódiumra lépett Dunai Mónika.
Hogy nem a befeszülésről szólt a rendezvény, már ekkor eldőlt, hiszen előbb egy rákosmentés kitűzőt, majd egy, a „Bayer-show-ban” megismert „Je suis patkány” kitűzőt adott át Gyürk Andrásnak a hallgatóság kacaja kíséretében. A képviselőnő később kifejtette, hogy bár a patkányozás mélységesen bántó, de egyben intelligens és kitartó állat, és aztán hiányolta, hogy a jogvédők nem szólaltak fel a kérdésben, illetve indokoltnak találta volna, ha az emberek lecserélik a facebookos profilképeket, bár nem tudom mire, talán patkányosra gondolt.
Ha egy teremben megjelenik a nevetés, ott a következőkben nem lenne szabad senkit felrobbantani vagy lemészárolni, és Dunai Mónika is inkább egészen messziről indított. Ha jól jegyzeteltem, az Úr 1060. événél kezdte mondandóját, majd kiderült, hogy a XVII. kerületieket nem most dolgozták meg először, hiszen nemrég a belügyi államtitkár Kontrát Károly is fórumot tartott a kerületben, ő alapvetően a belbiztonsági helyzetet elemezte, míg Gyürktől inkább arról vártak élményszerű beszámolót, hogy milyen a helyzet kint, a „hanyatló Nyugaton”.
Milyen a terrorizmus, milyen, hogy a gyereket nem tudják kiengedni az utcára? Ezt erősítsd vagy cáfold meg
– kérte Dunai Mónika Gyürköt, akitől azonban nem ezt kaptuk, hanem egy korrekt, rengeteg adattal alátámasztott, higgadt, költői túlzásoktól mentes beszámolót. Na ja, Gyürk 2004 óta EP-képviselő, egyszerűen nem volt rá lehetősége, hogy totálisan meghibbanjon, mint az itteni kollégái közül oly sokan, de azért ő is gyorsan tanul, amint azt később még látni fogjuk.
Gyürk figyelmes bókkal kezdett, megdicsérte a rákosmenteieket, mert ott az átlagnál jobb eredményeket ér el a Fidesz, majd rátért a kampányra. Ez a negyedik EP-választás Magyarországon, de az első, amit egyetlen kérdés határoz meg, amint az szerinte egy Európai Bizottság által megrendelt felmérésből kiderül: a bevándorlás és a terrorizmus kérdése.
Szerinte a baloldal csúcsjelöltje, Frans Timmermans szolidaritást vár, ami a migránskvótát jelenti, így a tét nem kevesebb, mint hogy bevándorlókontinenssé válik-e Európa. Ekkor rövid utazást tett a valóság egyik mellékágán, ahol ő is megismételte Ujhelyi István kerítésre vonatkozó gondolatait, persze kiragadva a kontextusból, és úgy beállítva, mintha Ujhelyi a déli határnál lévő kerítésről beszélt volna, amikor kerítésmentes Európáról beszélt.
Az ellenzékre nem számíthatunk.
Gyürk elmesélte, hogy 2016-ban ő is ott volt Brüsszelben, amikor a 32 halálos áldozatot követelő robbantásos merényletek történtek,
láttam a fejetlenséget, a sofőrök levették az EU-s zászlót a kocsikról, láttam az állig felfegyverzett katonákat.
Aztán arról beszélt, hogy az irodájától nappal 10 percre lakik, éjjel 30 percre, mert hát veszélyes éjjel a környék. Azt is mondta, hogy Brüsszel a dzsihadista mozgalom központjává vált, mesélt arról, hogy Philippe Moureaux szocialista polgármester hogyan csinált bevándorlóvárost Molenbeekből, mert rájött, hogy a bevándorlók neki szavazatokat jelentenek, és bár nem derült ki, hogy akkor hogyan veszített végül, de mindegy is, mert most a lánya marokkói és afrikai képviselőjelöltekkel indult a székért. Sőt, ma már a bevándorlók saját pártot hoztak létre, mesélte a szörnyülködő hallgatóságnak.
Az ötvenes évektől kezdve érkeztek bevándorlók Európába, először munkaerőként és szerinte a nyugatiak félreértelmezett lelkiismeret-furdalásának köszönhetően, majd itt maradtak, egyesítették a családjaikat, végül eljött a multikulturalizmus időszaka. Gyürk azt mondta:
Nekünk nincs okunk lelkiismeret-furdalásra, nem a mi történelmi terhünk.
Számos adatot felsorolva beszélt arról a demográfiai problémáról, ami Európát sújtja, bár nem derült ki, hogy ha a reprodukcióhoz szükséges számot nem hozzák az európaiak, akkor mégis hogyan kellene megoldani a demográfiai problémákat.
Beszélt a munkanélküli bevándorlókról, akik szerinte a cáfolatát jelentik annak, hogy a munkaerőhiány miatt lenne szükség bevándorlókra, majd tagadta, hogy alapvető emberi jog lenne az, hogy megválaszthassuk, hol szeretnénk élni.
A katolikus iskolában tartott pártkampány ott vett érdekes fordulatot, amikor azt mondta, szerinte sokakban értetlenséget keltett a pápa bevándorlással kapcsolatos megnyilvánulása, és hogy a pápa a bevándorlás kérdésében téved, majd azt is mondta, hogy nem vagyunk felelősek az elesettekért, mert a keresztényi szeretetnek is van egy rendje, és az első az a család.
Amúgy is képmutatás szerinte ez a szempont.
Felidézte, hogy Juncker egyszer azt mondta, hogy Horn Gyulában és benne az Unicum szeretete a közös. Kárhoztatta a politikailag korrekt beszédet, ami miatt szerinte nagyon nehéz Istenről, hazáról és családról beszélni. Úgy látja, ma Európából az identitás hiányzik, de a válság egyben esélyt is jelent.
A Fidesznek nem Európával, hanem annak vezetőivel van baja, egyszerre utasítják el a brüsszeli politikát és támogatják Európát. Egy kérdező azt szerette volna Gyürktől megtudni, hogy ha nem támogatják Manfred Webert, akkor mégis kit lehetne helyette. Erre konkrét választ nem kapott, de mögöttem egy néni ekkor azt mondta, Orbán Viktort, mire a mellette ülő ijedten hozzáfordult, hogy még csak az kéne, a kormányfő nehogy elmenjen, maradjon itthon!
Végül out of context megkérdezték a képviselőnőt arról, hogy mit tesznek a ferihegyi reptéri forgalom és környezeti károk mérsékléséért, amire korrekt módon elkezdett válaszolni, bár abból meg újat nem tudhattak meg a dühös lakók, csak azt, hogy a kormány mindent megtesz azért, hogy megváltozzon a helyzet.
És hogy keretbe foglaljam, miben is különbözik az idei kampány a tavalyitól, arra jó példa az utolsó kérdés volt, ami úgy szólt, hogy lesz-e Rákosmentén migránstábor. Tavaly az összes fideszes képviselőjelölt még azzal rémisztgette a helyieket, hogy kiálltak egy-egy laktanya vagy lepusztult gyár elé, hogy elmondják, ha nem rájuk szavaznak, ott migránsszállás lesz, most viszont Dunai Mónika nevetve kérte fel a hallgatóságot és Gyürköt, hogy egyszerre válaszoljanak:
Nem lesz!