Több tagállamban is jobboldali-konzervatív vagy szélsőjobboldali pártok szerezték meg az első helyet, ennek ellenére azonban továbbra is megmarad az Európai Parlamentet eddig irányító jobbközép Európai Néppárt, a szociáldemokrata S&D és a liberális Renew többsége. A választás után az egyetlen megmaradó kérdés, hogy mi lehet az Európai Bizottság élére újrázni készülő Ursula von der Leyen sorsa, hiszen számára az igazi kampány csak most kezdődik el.
Június 6–9. között rendezték meg az európai parlamenti választásokat, ahol arról döntöttek 27 tagállamban, kik képviseljék az EU egyetlen közvetlenül választott intézményében az elkövetkezendő öt évben.
Ugyanakkor a választás tétje nagy volt,
ugyanis míg az Európai Parlamentet eddig irányító mainstream pártok szerették volna megőrizni helyüket, ezt a jobboldali és szélsőjobboldali pártok meg szerették volna törni.
Ugyanakkor hiába győzött Franciaországban a Marine Le Pen fémjelezte Nemzeti Tömörülés – és harcolt ki előrehozott választásokat odahaza –, a posztfasiszta Giorgia Meloni vezette Fratelli d'Italia Olaszországban, a szomszédban a Herbert Kickl irányította Osztrák Szabadságharc (FPÖ) és ért el második helyezést Németországban az Alternative für Deutschland (AfD), illetve a Geert Wilders vezette Szabadságpart Hollandiában, ezen politikai erők a széttöredezettségük miatt nem valószínű, hogy ki tudnak törni az EP-ben rájuk jellemző politikai karanténból.
A legutóbbi, hajnali egykor frissített parlamenti patkó szerint így nézhetnek ki a képviselőcsoportok az elkövetkezendő öt évben:
Ugyanakkor hozzá kell tenni, ez jelenleg csak egy ideiglenes becslés, mivel 26 részeredményből állnak – Írországból csak becslések vannak –, ráadásul
a képviselőcsoportok az Európai Parlament megalakulásig megpróbálhatnak egymástól EP-képviselőket szerezni, de akár új képviselőcsoportok is alakulhatnak.
Mindenesetre így is le lehet vonni következtetéseket az eredményekből.
Viszonylag igen hamar, már az első parlamenti patkó becslésének nyilvánosságára hozásakor pozitívan értékelte a választásokat az Európai Néppárt elnöke, a bajor Manfred Weber, aki kijelentette, hogy a választásokat ők nyerték.
Valóban az EPP-nek lesz a legtöbb képviselője, ráadásul az EPP abban a kényelmes helyzetben van, hogy ők dönthetnek, milyen koalíciót szeretnének a jövőben.
Weber már az este folyamán kijelentette, személy szerint ő milyen összetételű koalícióval dolgozna együtt a jövőben: az eddigi informális koalíció másik két tagját, a több mandátumot is vesztő szociáldemokratákat és a szintén több EP-képviselőjétől elbúcsúzó – köztük a magyar Donáth Annától és Cseh Katalintól – liberális Renew Europe-t felszólította, hogy dolgozzanak együtt – erre pedig mindkét képviselőcsoport vezetője pozitívan reagált.
Mivel a Néppárt még új mandátumokat is szerzett – bár ezek egy része amiatt van, mert a még nem pártcsaládtag Tisza Pártot is odaszámolták –, ezért a bajor politikus úgy látja, a szélsőballal és a szélsőjobbal szemben az erős közepet választották az európai választók – Weber szerint Franciaországban vagy Németországban az ilyen pártok előretörése belpolitikai kérdés.
Az EPP–S&D–Renew-hármasnak összesen 407 képviselője lehet, amivel a 720 parlamentben egy kényelmes többséget tudnak majd felmutatni,
ugyanakkor még így is van min izgulniuk és tárgyalniuk a jövőbeni együttműködésről.
Az Európai Bizottság jelenlegi elnöke a választást úgy értékelte, hogy azt pártjával megnyerték, és ő maga kifejezte abbéli reményét, hogy a választások után újabb öt évre ő kerül az unió végrehajtó hatalmának az élére.
Ugyanakkor von der Leyennek a valódi munka épp a választás végével kezdődik.
Egyrészt az Európai Bizottság elnökét a tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács minősített többséggel ajánlja, másrészt a javasolt jelöltet az Európai Parlament többségének is támogatnia kell.
Az EPP – aminek a CDU-s párttagsága miatt tagja von der Leyen is – mellett az S&D csúcsjelöltje, a luxemburgi Nicolas Schmit már jelezte, hogy a képviselőcsoportja ismét hajlandó lenne együttműködni von der Leyennel és meg is szavazni őt, azonban kizárólag abban az esetben, ha az EP-t uraló koalíciónak nem tagja sem a jobboldali-konzervatív ECR, sem pedig az ECR-nél jobbra álló ID.
Ugyanúgy a Renew EP-képviselői között is voltak, akik korábban nem zárták ki, hogy támogatnák a bukott német honvédelmi miniszter újrázását, azonban még így is elképzelhető, hogy von der Leyen jelenleg nem tudná felmutatni a bűvös 361-es többséget egy szavazásnál.
szakértők és sajtóhírek szerint ugyanis ezen képviselőcsoportok tagjainak 10–15 százaléka nem szavazna igennel rá, azaz épp a 361-es határon billeghet von der Leyen.
Így más képviselőcsoportok támogatására is szükség lehet – a Zöldek csúcsjelöltje, a holland Bas Eickhout már a választás estéjén bejelentette, hogy képviselőcsoportjával akár támogatnák az EB-elnök újrázási ambícióit, ugyanakkor Manfred Weber EPP-vezér győzelmi beszédében a Zöldeket nem említette ilyen jellegű terveinél, így most mind von der Leyenre, mind Weberre izgalmas, hosszú tárgyalások várnak, hogy bebiztosítsák a 361-et.
Ugyanakkor az, hogy a Zöldek a negyedik legerősebb erőről a hatodikra estek vissza, hogy Weber és VDL a Zöldeket mint potenciális partner nem említette, illetve azzal, hogy az EP-választásokat megelőzően gyakoriak voltak Európa-szerte a gazdatüntetések, azt vetítheti előre,
a következő öt évben nem lesz akkora prioritás a zöldpolitika az EU-ban.
Az EU következő öt évének főbb terveiről szóló, tagállamok közötti tárgyaláson sajtóhírek szerint az első számú cél a honvédelem és a haderőfejlesztés – beleértve Ukrajna támogatását is –, a gazdasági versenyképesség és a jogállamiság lesz, és jelenleg arról zajlik a vita, hogy ezekkel kapcsolatosan az új bizottság miket műveljen.
Ugyan a versenyképesség kapcsán érintik a gazdaság zöldítését, de valószínűleg von der Leyen egy ilyen kényes többségnél nem biztos, hogy e témára használná fel a politikai tőkéjét, bár korábban ő maga hirdette meg az Európai Zöldmegállapodást és kampánya során is pozitív példaként hivatkozott rá.
Ráadásul győzelmi beszédében von der Leyen kitérő választ adott, hogy hétfőtől milyen nagy koalíció összehozásán fog dolgozni, és hogy ennek a zöldek tagjai lennének–e.
Ugyanúgy nem zárta ki azt a már hónapok óta hangoztatott korábbi gondolatát sem, hogy Giorgia Melonival és az ECR-rel együttműködne-e – ezt ugyanakkor nehezíti, hogy az S&D nem lenne hajlandó támogatni egy olyan EB-elnökjelöltet, aki kinyújtaná karját a jobboldali-konzervatív euszkeptikusok felé.
A választások vége előtt egy héttel hirtelen nagyon izgalmassá vált az uniós politika, amikor a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia kizárta tagjai közül a már számukra is egyre kellemetlenebbé váló Alternative für Deutschlandot, annak listavezetőjének nácimentegető kijelentései és egyéb kétes ügyei miatt.
Az ID-t megálmodó Marine Le Pen akkor arra kérte fel az ECR-t vezető Melonit, hogy egyesítsék erejüket és hozzanak létre egy nagy képviselőcsoportot, ami rögtön a második legnagyobb erővé válna az Európai Parlamentben.
Ugyanakkor Melonit von der Leyen és az EPP is hívja, és korábban Meloni sem zárkózott el egy ilyen együttműködéstől.
A helyzetet viszont nehezíti, hogy az ECR-ben nem mindenki rajong von der Leyenért, és ha az ECR jönne, akkor az S&D mehet, amivel már nem is lenne meg a többség egy ilyen formális koalíciónak, így vélhetően VDL inkább csak pár extra támogatót szeretne behúzni ezen jobboldali delegációkból.
Meloni előtt így lényegében két lehetőség áll:
Így a legvalószínűbb forgatókönyv a választások után, hogy a szélsőjobboldali pártok megerősödése ellenére azok továbbra is az EP peremén lesznek egy politikai karanténban – e sorsra leginkább az ID képviselői várnak –, az EPP pedig megpróbálhat az ECR kevésbé euszkeptikus pártját átcsábítani magához, hogy aztán az eddigi EPP–S&D–Renew informális koalíciót terelje egy ernyő alá.
Hogy ez von der Leyen újrázásával jár, vagy sem, az pedig majd a jelenlegi EB-elnök politikai ügyességétől, a tagállamok vezetőitől és a most megválasztott 720 EP-képviselőtől fog függeni.
(Borítókép: Ursula von der Leyen beszédet tart az Európai Parlament épületében 2024. június 9-én. Fotó: Dursun Aydemir / Anadolu / Getty Images)