Azonos jogokat kell biztosítani a munkafeltételeket illetően, függetlenül attól, hogy uniós, vagy unión kívülről érkező munkavállalóról van-e szó, olvasható a ma megszavazott európai parlamenti irányelvjavaslatban. A jogszabálytervezet megkönnyítené a bevándorlók és munkaadóik helyzetét is, mivel egyetlen eljárás során lehetne kiadni a munkavállalási és tartózkodási engedélyeket.
Az Európai Parlament 311 igen, 216 nem és 81 tartózkodó szavazattal módosította az összevont munkavállalási és tartózkodási engedélyre vonatkozó irányelvjavaslatot, melynek célja, hogy csökkentse a bürokráciát és egyszerűsítse a letelepedési és munkavállalási eljárást az EU-ba bevándorlók számára. Az Egyesült Királyság, Írország és Dánia nem vett részt az irányelv elfogadásában.
A döntés értelmében a nem uniós munkavállalók azonos jogokat élveznének az uniós polgárokkal a bérezés, a munkahelyi egészség és biztonság, a munkaidő, a szabadságolás és a társadalombiztosítás tekintetében, és letelepedési, illetve munkavállalási engedélyüket egy eljárás során adnák ki.
Arról azonban továbbra is a tagállamok dönthetnek, hogy beengednek-e az unión kívüli munkavállalókat területükre és munkaerő-piacukra, létszámukat pedig meghatározhatják. A tagállamoknak a kiadott tartózkodási engedélyekben - többek között a migráció jobb ellenőrzése érdekében - fel kell tüntetniük a munkavállalási engedélyre vonatkozó információt, és nem adhatnak ki további dokumentumokat
Az új, közös uniós jogszabályok azokra a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkoznának, akik az EU valamelyik tagállamában kívánnak letelepedni és munkát vállalni, vagy már most legálisan valamely tagállamban tartózkodnak. Például egy kínai munkavállaló, aki legálisan Németországban lakik, de Lengyelországba küldik dolgozni, a kiküldetése alatt továbbra is ugyanazokat a jogokat élvezheti, mint a lengyel állampolgárok.
Az irányelv nem vonatkozik viszont a szezonális munkásokra, a menekültekre, a tartós tartózkodási engedéllyel rendelkezőkre és azokra a vállalaton belüli áthelyezettekre, akiket multinacionális cégük egy uniós tagállamba kerülve kezdenek dolgozni.
Megengednék viszont, hogy a tagállamok a társadalombiztosítási jogosultságoknak korlátokat szabjanak. Kivétel persze ez alól is volna: akik már most is dolgoznak, vagy legalább hathónapnyi munkaviszony után munkanélkülinek jelentették be magukat azokra nem vonatkozik a szabályozás. Családi támogatásokat is csak a hat hónapnál hosszabb munkavállalási engedéllyel rendelkezők kaphatnának.
Az Unión kívüli munkavállalók adókedvezményeket is igénybe vehetnének, családtagjaik viszont csak akkor részesülnének ezekben, ha ők is ugyanabban a tagállamban élnek, ahol a munkavállaló dolgozik. Ha később a nyugdíjas korúvá vált, nem uniós munkavállaló visszaköltözik hazájába, nyugdíját ugyanolyan feltételekkel folyósítanák, mintha továbbra is az adott országban élne.
Az EP által most elfogadott módosítások később az EU tagállamainak bel- és igazságügyi miniszterei elé kerülnek. A Lisszaboni Szerződés értelmében a bevándorlásról szóló jogszabályok kidolgozásában egyenrangú partner a Tanács és a Parlament.