Ahogy azt korábban már sejteni lehetett, az Európai Parlament csütörtökön az „arab tavasz” öt kiemelkedő személyiségének ítélte oda a 2011-es Szaharov-díjat. Az Arab Tavaszt reprezentáló öt szabadságharcos a díjat Jerzy Buzek házelnöktől veheti át december 14-én, az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésen. De az öt nyertes közül legfeljebb csak négyen jelenhetnek meg személyesen: az egyiptomi Aszma Mahfuz, a líbiai Ahmed al-Zubair Ahmed al-Szanuszi, a szíriai Razan Zaituneh és Ali Farzat. Ötödik társuk, a tunéziai Mohamed Buazizi ugyanis már csak posztumusz elismerésként kapja meg a díjat. De az is kétséges, a szír hatóságok elől bujkáló Razan Zaituneh és a szörnyen összevert Ali Farzat el tud e majd jutni Strasbourgba.
Az Andrej Szaharov szovjet-orosz fizikusról és ellenzéki gondolkodóról elnevezett díjat az Európai Parlament 1988 óta ítéli oda minden évben olyan személyeknek vagy szervezeteknek, akik nehéz helyzetben is kiállnak a demokráciáért és az emberi jogokért. A kitüntetéssel 50 000 eurós pénzdíj is jár. Az arab tavasz aktivistái mellett idén Dzmitri Bandarenka fehérorosz polgárjogi aktivista és újságíró, valamint a kolumbiai San José de Apartadó békeközösség jutott be a döntősök közé.
Az Európai Parlament elnökéből és a frakcióvezetőkből álló Elnökök Konferenciájának csütörtök reggeli döntését követően Jerzy Buzek személyesen jelentette be a győztest. Az arab szabadságharcosok melletti döntést azzal indokolta, hogy az idei év kitüntetettjei „fontos szerepet játszottak az arab világban megindult történelmi változásokban, a Szaharov-díj pedig kifejezi az Európa Parlament szolidaritását és a szabadságért, demokráciáért és az elnyomó rendszerek megdöntéséért folytatott harcuk iránti határozott támogatását”. Az EP elnöke azt is hozzátette: a díj „szimbolikus elismerése mindazok munkájának, akik az emberi méltóságért, a demokráciáért és az emberi jogokért küzdenek az arab világban és azon kívül is”.
Az öt díjazott igen különböző háttérrel rendelkezik és különböző módokon segítették a szabadság ügyét is. Az egyiptomi Aszma Mahfuz 2008-ban csatlakozott az Április 6. Ifjúsági Mozgalomhoz, és így kapcsolódott be az egyiptomi emberi jogi tüntetések szervezésébe. Elsősorban a tunéziai példa, és a Mubarak-rezsim által zaklatott újságírók és aktivisták helyzete ösztönözte a demonstrációk szervezésére. A cenzúra miatt kezdett el feltölteni a youtube-ra videókat, és a Facebookon- illetve a Twitteren kommunikálni Tahrír téri tüntetőkkel. Aktivitása miatt a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsának parancsára egy időre le is tartóztatták.
Ahmed al-Szanuszi egy Kadhafi ezredes elleni puccskísérlet miatt nem kevesebb, mint 31 évet ült különböző líbiai börtönökben. Egy adatok szerint ezért ő a világ leghosszabb ideig raboskodó „lelkiismereti foglya”. Szabadulása után a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács tagja lett, jelenleg pedig azért dolgozik, hogy Kadhafi halála után egy szabad és demokratikus Líbia jöhessen létre.
A jogi végzettségű Razan Zaituneh a Szíriában zajló kegyetlenségek bemutatására hozta létre a „szíriai emberi jogi információs link” (SHRIL) internetes blogot. Ezen a fórumon hozta nyilvánosságra a szír hadsereg és rendőrség által elkövetett gyilkosságokat és jogsértéseket, blogbejegyzései a nemzetközi sajtó számára fontos információforrásként szolgáltak. A szír hatóságok a jogásznőt kémkedéssel vádolják, férjét és öccsét ismeretlen helyre hurcolták, ezért Razan Zaituneh jelenleg bujkálni kényszerül – kész csoda lenne, ha meg tudna jelenni a decemberi díjátadón.
A másik szíriai díjazott, a politikai karikaturista Ali Farzat a 2000 óta hatalmon lévő Basar el-Asszad elnök és rendszere ismert kritikusának számít. Farzat a márciusi felkelések óta rajzaival egyre nyíltabban bírálta a rezsimet, az Asszad uralmát kifigurázó karikatúrák pedig nagy ösztönző szerepet játszottak a demonstrációkban. 2011 augusztusában a szír biztonsági erők tagjai mintegy „figyelmeztetésképpen” súlyosan összeverték, mindkét karját eltörték, rajzait pedig elkobozták.
Mohamed Buazizi volt az Arab Tavasz első mártírja. A hatóságok folytonos zaklatását és lealacsonyító bánásmódját megelégelő tunéziai piaci árus tiltakozásképpen felgyújtotta magát. Az égési sérüléseibe belehalt Buazizivel való együttérzés és a sorsa miatti felháborodás indította el a tiltakozások sorozatát, amelyek végül Ben Ali elnök leváltásához vezettek.