Kedden az Európai Parlament plenáris ülésének keretében a december 9-én lezárult eurocsúcsról tartottak vitanapot. Az EP honlapja szerint a döntésnek igen vegyes volt a fogadtatása, és éles kritikák érték a különutas brit politikát is.
Az ülésen részt vett Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, aki beszédében elismerte, hogy a vártnál sokkal nehezebbnek bizonyul az euróba vetett bizalom helyreállítása. Rompuy a megállapodás tényét üdvözölte, ámde sajnálatosnak nevezte azt, hogy az új szerződés kormányközi alapon, és nem minden tagállam részvételével születik majd meg. A schengeni megállapodásra célozva azonban rámutatott, előfordult már, hogy egy kormányközi megállapodásból végül uniós joganyag lett.
A másik rangos vendég, Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke szerint a múlt heti megállapodás bebizonyította, hogy „visszafordíthatatlan” az euró iránti elkötelezettség. Barroso azonban felhívta a figyelmet: a pénzügyi megállapodás önmagában elégtelen lesz a polgárok és befektetők bizalmának helyreállításához, ha nem párosul hozzá a növekedés és a foglalkoztatás iránti elkötelezettség. A szerződés kormányközi jellegét tompítandó, a Bizottság elnöke kiemelte, hogy az új szerződés pedig nem fogja helyettesíteni az uniós intézményeket, hanem rájuk épít.
Joseph Daul néppárti frakcióvezető sürgette az uniós intézményeknek a szerződés kidolgozásának folyamatába való bevonását. A francia képviselő szerint a szerződés számára az Európai Parlament jóváhagyása garantálhatja a demokratikus legitimációt. Martin Schulz szociáldemokrata frakcióvezető élesen támadta a brit kormány magatartását. Szerinte azért elfogadhatatlan a pénzügyi szektorra vonatkozó új szabályok megtorpedózása, mert pont a pénzpiacok, a londoni City „spekulánsai” idézték elő a válságot. Guy Verhofstadt liberális vezérszónok elégedetten állapította meg, hogy a szerződés véget vet annak a német és francia ambíciónak, hogy ők vezessék az eurózónát, a belga politikus ellenben kritizálta a csúcstalálkozóra jellemző „szolidaritást nélkülöző fegyelmet”, mely szerinte nem az európai egységről szól.
A kisebb frakciók is élesen kritizálták a megállapodást. Rebecca Harms zöldpárti frakcióvezető szerint „a csúcs nem talált válaszokat a válság legégetőbb kérdéseire, az állam- és kormányfők figyelmen kívül hagyták a valóságot és a demokráciát”. Jan Zahradil, a Konzervatívok és Reformisták szónoka – a megállapodás hiányosságainak kritizálása mellett – védelmébe vette David Cameron brit miniszterelnököt, aki szerinte csak a brit nemzeti érdekeket védte. A cseh képviselő álláspontja azért is különösen érdekes, mivel míg pártja, az ODS vezetője, Petr Nečas miniszterelnök támogatta a december 9-i határozatot, addig frakciójának vezető ereje az uniós válságmegállapodást egyedüliként elutasító brit kormánypárt. Lothar Bisky, az Egységes Baloldal képviselője „a privatizáción és a jövedelem felfelé történő elosztásán” alapuló neoliberális gazdaságpolitika ostorozásán túl – egyedüli felszólalóként – konkrét szakpolitikai követeléseket is megfogalmazott: a német Baloldal politikusa bevezetné a pénzügyi tranzakciók megadóztatását, és betiltaná a kockázatos pénzügyi termékeket. Nigel Farage, a Függetlenség és Demokrácia Európájának frakcióvezetője elégedetten konstatálta az Egyesült Királyság egyezségtől való távolmaradását. A brit euroszkeptikus képviselő szerint a lépés akár hazájának az Unióból való kilépését is előrevetítheti: „Cameron egy megállíthatatlan folyamatot indított el, amelynek vége a brit tagságról szóló népszavazás lesz”.