Fredrik Reinfeldt svéd és Mark Rutte holland kormányfő is kijelentette szerdán, hogy Jean-Claude Juncker volt luxemburgi miniszterelnököt támogatja az Európai Bizottság elnöki posztjára, ha az EU állam- és kormányfőinek minősített többsége és az Európai Parlament is őt akarja. A Junckert fúró Cameron tőkét próbál kovácsolni hősies küzdelméből, mely csak látszólag vezet biztos vereségbe.
A két miniszterelnök kezdetben osztotta David Cameron brit miniszterelnök fenntartásait Junckerrel kapcsolatban. Most szerdán mindketten hazájuk parlamentjében nyilatkoztak – írja az MTI. Egy meg nem nevezett, magas rangú német kormánytisztviselő azt közölte szerdán a Reuters brit hírügynökséggel: London ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-csúcson szavazzanak a bizottsági elnök személyéről. Az illető hozzátette: arra számít, hogy a nagyon nagy többség Junckerre voksol.
Egy meg nem nevezett EU-nagykövet azt mondta szintén a Reutersnak, hogy Juncker jelölését már csak Cameron és Orbán Viktor magyar kormányfő ellenzi, így szavazás esetén 26-2 arányban fognak alulmaradni. A Reuters ugyanebben a cikkében páriának nevezte Orbán Viktort, aki szintén Juncker ellen foglalt állást.
Az EU állam- és kormányfői korábban általában konszenzussal jelölték a bizottsági elnököt, s így nem volt szükség szavazásra a személyéről. A brit miniszterelnök viszont ez utóbbit akarja, s már hétfőn megnyerte Herman Van Rompuynek, az állam- és kormányfőket tömörítő testület, az Európai Tanács elnökének a beleegyezését ehhez. Rompuy ugyanis eltökélt amellett, hogy a pénteken véget érő csúcson döntés szülessen az ügyben, ne halogassák a kérdést. Az állam- és kormányfők döntését az EP többségének is jóvá kell hagynia egy július 16-án megtartandó szavazáson.
Junckernek egy berlini látogatása alkalmával feltették a kérdést, hogy szerinte jelölt lesz-e a csúcs végére a bizottsági elnöki posztra. "Ha az egészséges józan paraszti ész győz, akkor így lesz. De úgy tűnik, hogy az egészséges józan paraszti észt nagyon egyenlőtlenül osztották szét" – válaszolta.
Cameron a májusi európai parlamenti választások másnapján indította diplomáciai offenzíváját a London által túlzottan föderalistának és ezért az Európai Bizottság élére alkalmatlannak tartott Juncker ellen – emlékeztet az MTI. A konzervatív párti brit kormányfő nyilván úgy véli, minden oka megvan arra, hogy az Európai Unióval kapcsolatos brit politikát harciasabbra hangolja, a brit EP-választást ugyanis a legnagyobb EU-ellenes brit politikai erő, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) nyerte meg, a brit EP-mandátumok egyharmadát begyűjtve.
A UKIP elsődleges politikai célkitűzése Nagy-Britannia kivonulása az Európai Unióból és ezzel együtt az EU-ból érkezők szabad nagy-britanniai bevándorlásának és munkavállalásának felszámolása.
Első ízben fordult elő 1910 óta, hogy nem a két hagyományos nagy parlamenti erő, a Konzervatív Párt vagy a Munkáspárt nyert meg egy országos brit népképviseleti választást.
Cameronnak mindenképpen erőt kellett demonstrálnia, ha nem akarta, hogy az EU-val kapcsolatos brit politikában a kezdeményezés végképp a UKIP - és a UKIP egyes politikai célkitűzéseivel nem titkoltan rokonszenvező tory jobbszárny - kezébe csússzon át.
Downing Street-i források háttértájékoztatóikon kezdettől elismerték, hogy Cameron harca Juncker megválasztása ellen reménytelen és London minden bizonnyal az utóbbi évtizedek legnagyobb nemzetközi diplomáciai vereségébe szalad bele, ha kitart az egykori luxemburgi miniszterelnök jelölésének elutasítása mellett.
Az elmúlt évek tapasztalatai és a legfrissebb felmérések is azt mutatják azonban, hogy Cameron hazai terepen - ellentmondásosnak tűnő módon - ebből a küzdelemből még a várható súlyos vereség ellenére is jól jöhet ki, és ez megnövelheti lehetőségeit arra, hogy magánál tartsa a brit EU-politika irányítását.
Nem ez az első eset, hogy az általános EU-szkeptikus hangulatban a brit választók díjazzák, ha miniszterelnökük szembeszáll a többségi uniós törekvésekkel. Amikor Cameron 2011-ben elutasította az uniós pénzügyi fegyelem szigorítását célzó új szabályozási egyezménytervezetet, az akkori felmérések szerint a választók 57 százaléka helyeselte a vétót és csak 14 százalékuk tartotta elhibázottnak a kormányfő lépését, a Konzervatív Párt támogatottsága pedig jóval a 40 százalékos lélektani szint fölé ugrott.
Tehát hiába borítékolható Cameron veresége, mégis jóst tesz neki, nagyobb hazai támogatást kaphat követelésihez, melyek központi eleme az unión belüli munkaerő-áramlás szabályozási hatáskörének hazatelepítése Brüsszelből a tagállami kormányokhoz.
Cameron komoly téttel nyomatékosította ezeket a követeléseket: népszavazást ígért Nagy-Britannia EU-tagságának jövőjéről, azzal, hogy a brit választóknak a brit-EU viszonyrendszer reformját célzó tárgyalások eredményeinek ismeretében kell majd meghozniuk döntésüket.