Az Európai Tanács leköszönő elnökének nem volt könnyű dolga a ciklusban: elég csak az euróválságra vagy az ukrán konfliktusra gondolni. Herman Van Rompuy, aki elsőként töltötte be a tisztséget, december 1-jén köszön le, helyét a lengyel Donald Tusk veszi át. Miután utoljára vitatta meg a legutóbbi uniós csúcs eseményeit az Európai Parlamentben, válaszolt az EP sajtóirodájának kérdéseire.
Hogyan tekint vissza az elnöki időszakra, melyek voltak a legjelentősebb eredmények?
Az elnökségem idejét az eurózóna válsága határozta meg, de komoly erőfeszítéssel végül sikerült stabilizálnunk a helyzetet. Ha ez nem így lett volna, az 1930-as évek válságához hasonló helyzet alakulhatott volna ki. De sikerült kivédenünk egy valódi katasztrófát, ami a tagállamok és az uniós intézmények közös munkájának eredménye.
A legutóbbi uniós csúcson sikerült a klímacélokról is megállapodni, így 2030-ra az 1990-es szinthez képest 40 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. A korábban meghatározott célokat teljesítettük, most ismét rendkívül ambiciózusak vagyunk. Globálisan ismét vezető szerepet játszunk ezen a téren.
Ön szerint melyek lesznek a fő kihívások a következő időszakban?
Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy helyreállítsuk a gazdasági növekedést és új munkahelyek jöjjenek létre. Már eddig is sokat tettünk ennek érdekében, de az eredmények egyelőre elmaradnak a várttól.
Nem szabad megfeledkezni az ukrán válságról sem. Kedvezőtlen fejlemény, hogy a határokat egyoldalúan módosították, a stabil határok garantálják ugyanis a békét. Európának az a feladata, hogy segítsen visszaállítani a békét és a stabilitást a térségben, tiszteletben tartva, hogy az ukránok szeretnék szorosabbra fűzni a köteléket az Európai Unióval.
Egy másik kihívás, hogy milyen lesz az Egyesült Királyság helyzete az EU-ban a jövő évi brit parlamenti választások után. A kérdés, hogy hogyan járulhatunk hozzá ahhoz, – de nem minden áron – hogy az ország az EU-ban maradjon. Nekik is akarniuk kell, és elfogadható feltételeket kell megfogalmazniuk. A szándék az, és szerintem a brit vezetőké is, hogy az Egyesült Királyság az Európai Unió tagja maradjon.
Hogyan kellene az uniós intézményeknek az euroszkepticizmusra reagálniuk?
A szavaknál és a nyilatkozatoknál fontosabbak az eredmények. Arról kell meggyőznünk az európaiakat, hogy az EU-nak milyen pozitív hatásai vannak a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatásra.
Arra is jobban kell figyelnünk, hogy miként beszélünk Európáról. Elfogadhatatlan, hogy például a tagállamok képviselői részt vesznek az európai döntéshozatalban, otthon viszont minden népszerűtlen döntésért Brüsszelt hibáztatják. Ez negatív képest fest az EU-ról.
Mik a jövőbeni tervei?
December 1-jén véget ér a politikai karrierem, ami lehetőséget ad arra, hogy olyan dolgokkal foglalkozzam, amelyekre eddig nem jutott idő. A louvain-la-neuve-i egyetemen franciául, a brugge-i College of Europe-ban pedig angolul tanítok majd. Beszédeket is tartok majd a számomra érdekes témákról. Várom már, de természetesen hiányozni fog a belga és az európai politikai élet. Nagyon hálás vagyok azért, hogy betölthettem ezt a tisztséget.