Ki kell építeni egy közös menekültügyi rendszert, amely az uniós külső határok közös védelmén és egységes ellátási és eljárási szabványok alapján működik, mondta Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) elnöke hétfőn. A német szociáldemokrata politikus az EP és az Allianz kulturális alapítvány Menekültügy és migráció az EU-ban című konferenciáját megnyitó beszédében kiemelte: a hirtelen keletkező, sok embert érintő válságok kezelésére be kell vezetni egy „kötelező szolidaritási mechanizmust” is, amelyben a rászorulók ideiglenes védelmet kapnak, jelentette Berlinből az MTI.

Harmadik elemként, a menekültügytől függetlenül – a világ nagy bevándorlási célországaiban, például az Egyesült Államokban és Kanadában alkalmazott megoldásokat figyelembe véve – ki kell dolgozni egy közös, legális bevándorlási rendszert. 

Martin Schulz hangsúlyozta:

nem jöhet mindenki automatikusan, aki jönni akar, de aki be akar vándorolni Európába, önmagában ezzel a szándékkal még nem tanúsít törvénysértő, bűnöző magatartást,

továbbá elfogadhatatlan „gyanúsítottként” kezelni mindazokat, akiknek ilyen szándékai vannak.

Az EP elnöke úgy vélte, hogy az EU területére irányuló menekülthullám miatt nem keletkezett volna válság, ha kezdettől fogva valamennyi uniós tagállam együttműködött volna. Ennek az együttműködésnek az első jeleit azonban csak a legutóbbi uniós csúcson lehetett tapasztalni, amelyen elfogadták az EU-Törökország megállapodást a válságkezelésről.

Hangoztatta, hogy a „kisállamiság” és a „nemzetállamok reneszánsza” nem vezet megoldásra, „tartós és méltányos” megoldást csak közösen lehet elérni. Hozzátette, hogy

tudatosan félrevezeti az embereket, aki azt állítja, hogy „nemzeti különút” vezet a világszerte 60 millió menekült jelentette „globális kihívás” megválaszolásához. 
 

Martin Schulz élesen bírálta a menekültek befogadásától elzárkózó tagállamokat. Mint mondta,

elfogadhatatlan az uniós tagságot az előnyök „kimazsolázásaként” felfogó hozzáállás, amely elfogadja az uniós támogatást, és elutasítja a „menekültkvótát”

Hangsúlyozta: „ez így nem megy”, a tagországoknak tudomásul kell venniük, hogy az EU a „praktikus szolidaritást” jelenti.  

Szerdán jöhet a javaslat a Dublin rendszer reformjára

Az Európai Bizottság fő döntéshozó testülete, a biztosok kollégiuma szerdán vitatja meg, hogy milyen rendszert állítsanak föl a menekültek ellátására az EU-n belül, tudta meg a Tagesspiegel. Az egyik lehetőség, hogy gyökeresen átalakítják a jelenleg érvényes Dublin-rendeletet, amely annak az országnak a nyakába varrja a menedékkérelmek feldolgozását és a menedékkérők ellátását, amelyikben a migránsok először beléptek az EU területére.

Az egyik munkaterv a menedékkérők állandó „elosztását” vezetné be az uniós országok között. Annak a függvényében kellene fogadnia az EU-tagállamoknak a menedékkérőket, hogy mekkora a szabad kapacitásuk, illetve, hogy az adott kérelmezőnek vannak-e rokonai az ország területén.

Nem lesz egyszerű a bevándorlókat Horvátországban tartani

A megnyitóbeszéd után tartott panelbeszélgetésén Miro Kovač horvát külügyminiszter egyebek között kiemelte, hogy országa betartja a menekültek uniós tagországok közötti elosztásából fakadó kötelezettségét, mintegy 1600 menekültet fogad be. Megjegyezte, hogy „nem lesz egyszerű” ezeket az embereket az országban tartani.

 A nyugat-balkáni migrációs útvonal lezárásáról szólva hangoztatta, hogy Horvátország ennek révén „segített magának, segített az EU-nak, és segített Németországnak”, hiszen csillapodott a menekülthullám, de ez nem jelenik meg kellőképpen a „nem mindig őszinte diskurzusban”.

Kovač hangsúlyozta, hogy az EU sorsközösség, az egyes tagállami döntések másokat is érintenek, így azt is egyeztetni kell a többiekkel, ha valamely tagállam be akar fogadni nagyszámú „menekültet és migránst”.

A panelbeszélgetés másik résztvevője, Elmar Brok, az EP külügyi bizottságának elnöke, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy Angela Merkel kancellár tavaly szeptemberben a magyar kormányfő és az osztrák kancellár kérésére döntött menekültek befogadásáról, és a tények elfogadhatatlan kiforgatása az az állítás, hogy a német kancellár megnyitotta Németország határait, és úgymond meghívta a menekülteket.