Vaclav Klaus nem szórakozott tovább európai kollégái idegeivel és aláírta a lisszaboni szerződést. Az elbukott európai alkotmány helyett kitalált működési szabályzat már decemberben hatályba léphet. Lesz európai elnök és külügyminiszter, kevesebb ügyben lesz a tagállamoknak vétójoga, és erősödik az európai parlament.
Vaclav Klaus cseh elnök odaírta a nevét arra a törvényre, ami szerint Csehország is csatlakozik a lisszaboni szerződéshez. Ezzel Csehország huszonhetedik, utolsó tagállamként csatlakozott, vagyis most már tényleg hatályba léphet. Klaus már pénteken ígéretet tett európai kollégáinak a szerződés aláírására. Kedden a cseh alkotmánybíróság is áldását adta a szerződésre.
A szerződés és az elődjének számító, elbukott európai alkotmány több mint tíz éve nagy megoldatlan ügye az EU-nak. Az unió belső működését szabályozó szerződésre elsősorban azért volt szükség, mert a sok taggal a szervezet jóval nagyobb lett, mint amekkorára működési rendjét megtervezték.
A lisszaboni szerződés ugyanakkor nemcsak egyszerűsíti a döntési eljárásokat, hanem ezzel párhuzamosan erősíti a szervezetet. Erősebb lesz az Európai Parlament, kevesebb ügyben lesz minden tagállamnak vétójoga, több lesz a közös ügy. E föderalizmus felé mutató erősebb szövetség sok európai politikust megrettentett, Klaus is ezért húzta az aláírást, ameddig csak lehetett. Az erősebb összefogás mellett érvelők szerint ez az egyetlen lehetőség, hogy Európa nagyhatalom lehessen.
November közepén várhatóan rendkívüli csúcsot tartanak, ahol a tanács (a tagállamok állam- és kormányfői) előkészítik a szerződés érvénybe lépését. Egyik legfontosabb feladatuk az lesz, hogy elnököt válasszanak maguk fölé.
A leglátványosabb változás az lesz, hogy az Európai Uniónak (pontosabban Tanácsának) lesz egy elnöke. Most a tagállamok között féléves rotáció alapján mindig másik ország vezetője elnököl az Európai Tanácsban. A féléves forgás itt megmarad, de lesz egy ember, aki az egész uniót összefogja, a világ előtt szimbolizálja. Elsősorban nemzetközi kapcsolatépítésben lesz szerepe, de szimbolikusan is fontos, hogy nem csak intézmények, hanem egy személy is megjeleníti majd Európát. Az elnököt a tagállamok állam- illetve kormányfői, vagyis a tanács választja majd.
Az EU-nak lesz egy kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja is. Már most hasonló funkciót tölt be Javier Solana, a NATO volt főtitkára, ám a tisztség megerősítésével tovább erősödik a tagállamok diplomáciai és katonai összefogása. Az új főmegbízott állandó helyet az Európai Bizottságban, sőt ő lesz a testület alelnöke.
Változik a szavazati rendszer az egyes tagállamok szakminisztereit és vezetőit összefogó tanácsban. Egy-egy határozat elfogadásához elég lesz a tagállamok 55 százalékának egyetértése, ha az együtt szavazók képviselik az EU összlakosságának 65 százalékát is. A tagállamok vétójoga megmarad kül- és biztonságpolitikai ügyekben, illetve az unió költségvetésének elfogadásakor.
Erősödik az EU egyetlen közvetlenül választott intézményének, az Európai Parlamentnek a szerepe. Az EP érdemben beleszólhat majd az agrárpolitikába (az EU a legtöbbet erre a területre költi) és a bel- és biztonságpolitikába is.
Miközben a változtatások nagy része a közös intézményeket erősíti a tagállamok rovására, egy változtatás ezzel szemben áll: a nemzeti parlamenteknek joguk lesz ellenállniuk uniós törvényjavaslatokkal szemben. Ha a tagországok egyharmadának parlamentje ellenvetéssel él, akkor ez ugyan még nem jelenthet vétót, de különleges indoklásra kötelezi az Európai Bizottságot.
Az európai polgárok közvetlen beleszólását erősíti, hogy egymillió uniós polgár aláírásával arra lehet kényszeríteni a bizottságot, hogy foglalkozzon egy-egy kérdés uniós szabályozásával.