Index Vakbarát Hírportál

Nikki Sinclaire-el még inkább eklektikussá válik az EUrologus Kemény EP Képviselők rovata. A politikai pályáját a brit szélsőjobbhoz sorolt UKIP színeiben befutó EP képviselőnő fontos üzenetet hoz nekünk a ködös Albionból.

Először is essünk túl a sokkon! Sinclaire 2 méter magas, kifejezetten férfias kinézetű, és nagyon csúnyán tud nézni. A UKIP politikai irányvonalával összhangban erősen euroszkeptikus: kukába hajítaná a közös fizetőeszközt, megszüntetné az uniót, de legalább is kivezetné onnan Nagy-Britanniát. Erről már többször, igaz eddig sikertelenül kezdeményezett népszavazást.

Sinclaire 2004-ben coming outolt, azóta többször felkérték, hogy legyen a UKIP melegjogi tagozatának vezetője. Pardon, hogy micsoda? Valaki nyíltan vállalja homoszexualitását egy szélsőjobbos pártban, amelyik ezután melegjogi tagozatot szervez? Pontosan. Sinclaire ugyan nem vállalta el a felkérést, mert politikusként más ügyekkel kívánt foglalkozni, de a UKIP LGBT tagozata (lesbian, gay, bisexual, transgender) létrejött, aktív és a becslések szerint a párt választott képviselőinek 10 százalékát magába foglalja.

Konfliktusok persze vannak: Sinclaire pár éve pont azért szakított pártjával, mert egy frakcióba ültek a homofób nézeteket hangoztató olasz Északi Ligával. „A 21. században elfogadhatatlan, hogy egy embert a szexualitása miatt rekesszenek ki, vagy illessenek támadó, lealacsonyító szavakkal” – nyikatkozta erről a brit szélsőjobbos politikus, aki hozzátette, továbbra is elkötelezett marad a UKIP céljai mellett.

Aki a híren felbuzdulva azonnal levélírásba fogna, hogy Vona Gábornál a Jobbik melegjogi tagozatának megalakulását követelje, azt el kell keserítsük. Erre egy olyan országban, ahol még a kormányzó jobboldali párt sem áll egyértelműen ki a meleg kisebbségek jogai mellett még sokáig nem számíthatunk.

De jó azt látni, hogy vannak országok, ahol a szexuális megkülönböztetés már annyira ciki és elfogadhatatlan, hogy még a politikai spektrum legszélén sincs képviselete.

Újra itt a kemény EP képviselők. Ezúttal Párizsra vetjük vigyázó szemünket...

A lázadás már a középiskolában elkezdődött: a francia-amerikai értelmiségi családból származó Josét rövid úton kivágták a párizsi jezsuitáktól, mert nem volt hajlandó imádkozni. Az egyetem alatt az anarchista mozgalom szippantotta fel,

majd birkapásztornak állt, és roquefortot kezdett termelni.

Az első komolyabb balhéját 1976-ból jegyezhetjük fel: a helyi katonai bázis bővítése ellen több száz fős tüntetést szervezett a parasztok körében, akik egyszerűen bevonultak a katonaság számára elkerített területre, és elkezdték azt használni.

Bovét ugyan három hétre lecsukták, de a katonák mentek, a parasztok pedig maradtak.

A nyolcvanas évektől kezdve hevesen ellenezte a genetikailag módosított növények termesztését, illetve a nagyipari méreteket öltő állattartást. 1985-ben csatlakozott a Greenpeace-hez, és részt vett a Rainbow Warrior csendes-óceáni akciójában, melynek során francia titkosszolgálat felrobbantotta a francia nukleáris kísérletek helyszínére igyekvő hajót, megölve egy aktivistát.

Visszatérve Franciaországba beszállt a francia globalizáció-ellenes és zöld mozgalom szervezésébe. Országos ismertséget 1999-ben szerez, amikor néhány társával

kalapácsot ragadtak, és szétvertek egy épülő McDonalds éttermet Franciaországban.

Bové az akcióval arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy a McDonalds hormonkezelt marhahúst használt hamburgereihez, illetve tiltakozott az amerikaiak által a francia roqueforttal szemben életbe léptetett embargó ellen. Bové ekkor három hónap börtönt kapott, de 44 nap után szabadult.

Közben már egy másik eljárás is folyamatban volt ellene:

Bové egy kombájnnal letarolt több hektár génmódosított gabonát,

amivel vádlói szerint több millió frank kárt okozott a cégeknek. A francia politikust ezúttal hét hónapra ítélte a bíróság, ám a döntés komoly felháborodást keltett és Bové hívei az utcára mentek. 2003-ban Jacques Chirac, akkori köztársasági elnök részleges kegyelemben részesítette, majd a másodfokú bíróság négy hónapra csökkentette büntetését, amit le is ült.

Az amerikaiak úgy látszik nem felejtettek: 2006-ban, amikor a neves Cornell Egyetemre utazott előadást tartani a reptéren feltartóztatták, majd visszafordították.

Állítása szerint az amerikai hatóságok „erkölcsi okokra hivatkozva” tagadták meg az országba való belépését.

Bové 2007-ben elindult a köztársasági elnökségért, de a versenyben hamar elvérzett, a szavazatok alig másfél százalékát kapta. 2009-ben viszont a francia zöldpárt listáján simán bejutott az EP-be, és azóta a Mezőgazdasági Bizottság alelnökeként tevékenykedik. Emellett, mint az alábbi képen is látható a magyar médiatörvény ellen is tiltakozott.

 

Folytatódik a Kemény EP-képviselők rovat, és ezúttal magasra helyezzük a lécet. A magyar politikai színteret hátrahagyva dél-kelet felé vesszük az irányt, és egészen Bulgáriáig utazunk, hogy bemutassuk a jelenséget, akit úgy hívnak, hogy Slavi Binev.

Az ötgyerekes családapa (a fenti képen tőle balra felesége, jobbra legidősebb lánya, kezében unokája látható)

az élet minden területén kipróbálta magát.

Honlapja „Business” rovatából például megtudhatjuk, hogy „2001 után, ahogy azt mindenki tudja, sikerei nem az államnak, vagy a korrupciónak köszönhetőek, hanem épp ellenkezőleg, azok elutasításán alapultak.” De vajon mi volt 2001 előtt? Nos, ehhez a Wikileaks iratok között érdemes szétnézni. A szófiai amerikai nagykövetség egy 2005-ös jelentése például a bolgár alvilág meghatározó alakjai között említi Slavit, aki több mint

30 éjszakai klub tulajdonosa a bolgár fővárosban.

A politikai életbe a 2007-es európai parlamenti választásokkal vetette bele magát, amikor a szélsőséges-nacionalista Attaka párt színeiben választották az EP tagjává. A 2009-es választáskor megőrizte helyét, karrierje azóta töretlenül ível felfelé. Tavaly saját pártot alapított, idén pedig az euroszkeptikus-nacionalista erőket tömörítő

EFD európai parlamenti frakció alelnökévé választották.

Az EP-ben rendszeresen szót emelt a Bulgáriát felemésztő korrupció és szervezett bűnözés ellen, ami igazán szép tőle.

A kiváló egyházi kapcsolatokkal rendelkező Slavi-t példás életvezetéséért az előző bolgár egyházi vezetés az arkón címmel tüntette ki, ami még a Vatikánban is kivágta a biztosítékot. A címet ugyanis kifejezetten olyan üzletembereknek alapították, akik jelentős, és a „keresztény erkölcsiséggel nem ellenkező” adományokat juttatnak az egyháznak. Azt, hogy Slavi mennyivel segítette ki az egyébként súlyos belső válsággal küzdő bolgár egyházat, nem lehet tudni, de egy ismert fegyverkereskedő, akit a már idézett amerikai jelentés vele egy sorban említett,

félmillió eurót fizetett az arkónságért.

Ha valakit még mindig nem győztünk meg arról, hogy Slavinak a kemény EP képviselők között van a helye, akkor zárásképpen megjegyezzük, hogy öt danos taekwando mester, többszörös bolgár bajnok, Európa-bajnok, sőt 1990-ben az „Absolute Balkan Champion in Taekwondo” cím is az övé volt, jelentsen ez bármit is. Hát ennyi….

Új rovattal jelentkezik az EUrologus Brüsszelbe ágyazott kis csapata. A Kemény EP-képviselőkben hetente egy-egy cikket szentelünk magyar és külföldi EP képviselők vicces, kínos vagy szimplán figyelemreméltó teljesítményének.

A sort egy nemrég a postaládánkban landolt fénykép publikálásával nyitjuk. Az Európai Parlament garázsában lőtt fotó egy BMW X7 típusú gépjárművet ábrázol, mely a Magyarországon kiváltott MEP-333 rendszámot viseli. Az EUrologus fülébe suttogók azt rebesgették, hogy egy fideszes EP-s honatya a büszke tulajdonos, aki nem rejti véka alá azt sem, hogy melyik kasztba tartozik.

Miután azonban az interneten mindössze egy fórumbejegyzést találtunk a MEP-333 kapcsán, megkerestük a gépjármű vélt tulajdonosát, Bagó Zoltán képviselő urat. Bagó Úr a kérdésünkre készségesen válaszolva elmondta, hogy övé a kocsi, 2011. elején vette anno L-sorozatú rendszámmal egy használtautó kereskedésben, miután “több éves pereskedés után az MDF kifizette a bíróság által megítélt kártérítést a részemre”.

A képviselő kérdésünkre, hogy mennyit fizetett a speciális rendszámért, harmincnéhány ezer forintot jelölt meg. Elmondása szerint Magyarországon 2012. nyarán értek el a rendszámok a MEP betűkombinációig, az alkalmat megragadva mindössze kivárta a MEP-333 rendszámtábla kiosztását és “az illetékes okmányirodában erre cseréltette korábbi L-es rendszámát”. Bagó hangsúlyozta “a kombináció nem úgynevezett egyedi rendszám, amelynek költsége ennek a többszöröse lett volna”.

Végül megcsillantva az európai politikai arénában ráragadt átláthatósági elvek legjavát, a képviselő azt is az EUrologus orrára kötötte (erre irányuló kérdésünk nélkül), hogy “a gépjármű forgalmi értéke tekintettel a futás teljesítményére, felszereltségére és az állapotára, ma körülbelül megegyezik egy új Suzuki terepjáró, vagy egy Skoda Superb árával.”

Szerkesztőségünket ezek után már csak az foglalkoztatja ezen a napos brüsszeli pénteken, miért pont 333 lett a rendszám és miért nem például MEP-444!?!