Gerald Ford januárban tüdőgyulladásban szenvedett, és augusztusban két kardiológiai beavatkozáson esett át a Minnesota állambeli Rochesterben. Legyengült szervezete nem bírta tovább a megpróbáltatásokat. Ő volt a legmagasabb kort megért volt amerikai elnök, a második Ronald Reagan, aki szintén 93 éves korában hunyt el.

Ford volt az Egyesült Államok 38. elnöke, és az egyetlen, aki nem választott elnökként vagy alelnökként került az ország élére: a Watergate-botrány miatt lemondott Richard Nixont váltotta a Fehér Házban.

"Az amerikai nép mindig csodálattal fog emlékezni rá a szolgálat iránti elkötelezettsége, jelleme és kormányának dicséretes vezetése miatt. Ford elnök nagy amerikai volt, aki sok évig odaadóan szolgálta országunkat. Nyugodtságával, tisztességével, józanságával és kiváló ösztöneivel segített begyógyítani a haza sebeit, és helyreállítani a közbizalmat az elnöki tisztségben" - kommentálta a halálhírt Bush jelenlegi elnök crawfordi birtokán kelt közleményében.

Különleges módon lett belőle elnök

Gerald Ford

Gerald Ford úgy lehetett elnök, hogy senki nem választotta meg semmiféle tisztségre. Mindez annak köszönhető, hogy elődje, Richard Nixon az USA történetének legbotrányosabb adminisztrációját építette ki. Nemcsak Nixon bukott ugyanis bele a Watergate-botrányba, a demokraták elleni titkos és jogellenes adatgyűjtésbe (1974. augusztus kilencedikén), hanem egy évvel korábban (1973. október 10-én) már alelnöke, Spiro T. Agnew is lemondásra kényszerült, miután egy adócsalási ügybe keveredett.

Gerald Ford először tehát az alelnök helyére ugrott be 1973. december hatodikán, ám kilenc hónap múlva, 1974. augusztus kilencedikén már be is iktatják elnöknek. Ekkorra ugyanis három volt kormánytagot és Nixon két vezető munkatársát ítélték el a Watergate székházba - a demokraták választási főhadiszállására - való betöréssel kapcsolatos ügyek eltitkolásáért. Sőt, Nixont ekkor már a kongresszusi vádeljárás (Impeachment) fenyegette.)

Első intézkedése: kegyelem Nixonnak

Ford nem túlzottan hosszú elnöki mandátumát mindjárt egy kétes intézkedéssel kezdte: szeptember nyolcadikán, egy hónappal beiktatása után kegyelmet adott elődjének, Richard Nixonnak. A Watergate-ügyben Nixon elleni hadjáratot vezető egyik politikus, P. W. Rodino utóbb azt mondta erről a felmentésről: az új elnök semmit sem értett meg a Watergate-botrányból.

Egy hét múlva viszont igyekezett népszerűsíteni magát Ford: amnesztiát adott azoknak, akik a vietnami háború idején megtagadták a katonai szolgálatot, és a katonaszökevények is kiszabadulhattak a börtönökből. (A vietnami háború lezárása, a népszerűtlen és véres konfliktus megoldása a diplomáciában rendkívül ügyes, 1994-ben elhunyt Nixonnak volt köszönhető.)

A vietnami konfliktus egyébként Ford idején fejeződött be teljesen: 1975. május hetedikén ő nyilvánítja lezártnak a háborút, miután Saigon (a mai Ho Shi Minh-város) a kommunisták kezére került.

Helsinki ő "enyhült" a szovjetekkel

Ford idejére esik a nemzetközi politikában az úgynevezett "enyhülés" egyik legfontosabb mozzanata: 1975 augusztusában az USA, a Szovjetunió, Kanada és 32 európai ország aláírják a helsinki egyezményt, az Európai Biztonsági és Együttműködési Éretkezlet záróokmányát. Az egyezmény először ad némi alapot az Egyesült Államoknak arra, hogy emberi jogi ügyekben a szovjet blokkot bírálja később. 1975-ben viszont a hidegháborús folyamatok megtörését jelentette, és tényleg átmeneti enyhülést hozott a Nyugat és Kelet konfliktusaiban.

1975-ben

Bár Gerald Ford nevéhez semmilyen nagyobb hiba nem köthető, a botrányos Nixon-adminisztráció árnyékában nem tudta az 1976-os választásokon megtartani elnöki posztját. A demokraták legyőzték a republikánusokat, és Jimmy Carter került 1977. január 20-án az elnöki székbe.

Kissinger, az összekötő kapocs

Ford gyakorlatilag átvette a nemzetközi politikában Nixon célkitűzéseit, és ennek elsősorban az az oka, hogy külügyminiszterként megtartotta a korábban nemzetbiztonsági főtanácsadói poszton lévő Henry Kissingert. Kissinger és Nixon zárták le gyakorlatilag a vietnami konfliktust, nyitottak Kína felé, és az enyhülésben, a hidegháború "fellangyosításában" is döntő szerepet játszottak. Ford, sőt még Ford utódja, Jimmy Carter sem tehetett másképpen, nem térhettek le erről az útról: Carter volt például az izraeli-egyiptomi megbékélés előkészítője, a Camp David-i Egyezmény legfőbb támogatója.