Egyelőre csak találgatják, kik állhatnak a harmadik napja tartó mumbai (bombayi) terrortámadások hátterében. Az indiai miniszterelnök "külső erőket" gyanított az akció mögött, későbbi nyilatkozatában már "egy szomszédos országot" - ez nyilvánvalóan Pakisztán lehet - nevezett meg a támadók segítőjeként.
Minden ismert taktikát bevetettek
A helyzet ennél kevésbé egyértelmű. Az elemzők egy része - például Jason Burke a Guardianben - belső, indidai muzulmán szélsőségesek akciójának tartja a támadásokat. Mások, például a londoni Times elemzői egyértelműen az al-Kaidát tartják felelősnek. Egy dologban azonban valamennyien egyetértenek: a mumbai támadás a maga nemében egyedülálló akció volt.
A terroristák ugyanis egyszerre tíz célpont ellen hajtottak végre összehangolt támadást, melynek során a modern terrorizmus szinte teljes fegyvertárát felhasználták. Pokolgépeket robbantottak, gerilla stílusú tömeges támadást hajtottak végre - mint amilyet 2004-ben a szaúd-arábiai Kobarban -, tűszokat ejtettek - mint a csecsenek egy moszkvai színházban -, hajókról támadták egyik kiszemelt célpontjukat - mint Jemenben a USS Cole hadihajót -, illetve a legújabb indiai-afganisztáni stílusban gránátokat hajigálva és vaktában lövöldözve ütöttek rajta célpontjaikon.
Ami biztos, szervezettségben a támadás csak az utóbbi évtized két leglátványosabb terrorakciója, a 2001. szeptember 11-i terrortámadás és a 2004. március 11-i madridi vonatrobbantások vetekedhetnek a mostani akcióval.
Jól képzett harcosok jól szervezett támadása
Ez az, ami miatt valószínűtlennek tűnik, hogy a támadást az utóbbi hónapokban amúgy kifejezetten aktív indiai iszlámista szélsőségesek tervelték ki - bár a támadók javarészt nyilvánvalóan köreikből kerültek ki. Az akció szervezett végrehajtása és a tény, hogy a túszejtők legelszántabbjai harmadik napja tartják állásaikat a Taj Mahal luxusszállóban arra utal, hogy az akciót begyakoroltan, szigorú tervet követve hajtották végre. A terroristákkal harcoló indiai kommandó parancsnoka szerint a támadók feltűnően jól képzettek voltak. "Nem mindenki tud így lőni kalasnyikovval, nem mindenki tud gránáttal célozni" - mondta a BBC-nek.
A kiterveltségre utal az is, hogy a londoni Times értesülései szerint a nyugati titkosszolgálatok szeptember óta nagy forgalmat tapasztaltak a terroristák kommunikációs csatornáin, számítottak is valamilyen látványos támadásra - igaz, célpontként az Egyesült Államokat gyanították. Az azonban, hogy a támadást végül a szigorúan védett Egyesült Államok helyett - ahol szeptember 11. óta gyakorlatilag nem követtek el terrorista merényletet - egy úgynevezett puha célpont ellen követték el a jóval kevésbé védett Indiában, beleilleszthető az utóbbi évek terrorista trendjébe.
Nem véletlenül gyanakszik India miniszterelnöke Pakisztánra. A pakisztáni titkosszolgálat politikai szárnya, az ISI köztudottan jó kapcsolatokat ápol a tálibokkal és a szélsőséges iszlámista csoportokkal, és előszeretettel alakítja az ország bel- és külpolitikáját. Viszont a pakisztáni rezsimváltás, Pervez Musarraf tábornok bukása óta az ISI defenzívában van, a pakisztáni belügyminiszter pont a mumbai merényletek napján jelentette be tevékenységének felfüggesztését, majd Indiába utazott, hogy előkészítse a jövő hétre tervezett indiai-pakisztáni csúcstalálkozót, melynek fő témája az 1993-as, 250 halálos áldozatot követelő mumbai robbantások Pakisztánban bujkáló fő gyanúsítottjának kiadatása lenne. A mostani terrortámadás nyilvánvalóan nehéz helyzetbe hozta a pakisztáni kormányt.
A pakisztáni titkosszolgálat élet-halál harca
És el is jutottunk minden terrortámadások fő kérdéséhez, hogy kinek is áll ez érdekében. Akárki is követte el a támadást, egy dologra biztosan számíthatott. India reflexből Pakisztánt teszi majd felelőssé a merényletekért, szavait pedig tettek is követhetik - például csapatokat küldhetnek a vitatott hovatartozású Kasmírba. A pakisztáni-indiai feszültség kiéleződése pedig destabilizálhatja Pakisztánt, ez pedig indokot teremthet a hadseregnek egy katonai puccsra. Az ISI-nek ez nyilvánvalóan érdekében állna, hiszen a katonai kormányzat nyilván újra aktiválná a fel nem oszlatott, csak tevékenységében korlátozott titkosszolgálatot.
Egy pakisztáni hatalomváltás pedig akár az Egyesült Államoknak is jól jöhetne. Az amerikaiak, vitáik ellenére együtt tudtak működni a katonai rezsimmel, ami készségesebben teljesítette kéréseiket a mostani, civil kormányzatnál. Márpedig az afganisztáni rendteremtés hangsúlya egyre inkább Pakisztánra helyeződött, hiszen az ország gyakorlatilag anarchikus törzsi területei jelentik az afganisztáni tálibok biztos hátországát. Az amerikai hadsereg az elmúlt hónapokban több támadást is végrehajtott pakisztáni területeken a civil kormányzat rosszallását kiváltva, a megválasztott elnök, Barack Obama pedig kampánya során többször is nyilvánvalóvá tette, hogy a tálibok pakisztáni állásainak felszámolása első számú stratégiai célja.
De a terroristák hangoztatottan nyugati, azon belül is brit és amerikai célpontokat támadtak. Igen ám, de a támadássorozat legalább 146 áldozata között elvétve akad külföldi, a hat nem indiai áldozat között meg csak egy britről és egy amerikairól tudunk - ez legalábbis ellentmondani látszik annak, hogy amerikaiak és britek lettek volna a fő célpontok. A szállodákban ugyan külföldi túszokat tartottak fogva, de aztán kisebb csoportokban elengedték őket. Ráadásul, ha nyugati célpontokat akartak volna támadni, konkrétabb célpontokat is választhattak volna. Igaz, a szállodákban a legfrisebb hírek szerint legalább 24 holttest van, elképzelhető, hogy az újabb áldozatok többségükben már külföldiek.
Pakisztán járhat a legrosszabbul
De ez már inkább összeesküvés-elmélet. Amit biztosan tudunk, az az, hogy Mumbaiban nagy számú, a jelekből ítélve halálra elszánt terrorista nagy szervezést és összehangolt irányítást igénylő, arányaiban viszont kevés áldozatot, azon belül is minimális nyugati áldozatot követelő, de annál látványosabb támadást hajtott végre, amely végső soron Pakisztán stabilitását fenyegeti leginkább. Izgalmas hónapok következnek India, Pakisztán és Afganisztán viszonylatában.