Buzkasimeccsre menni olyan, mintha metaforabeöntést kapnál, véli P. J. O'Rourke. Az afgánok nemzeti sportjának egyszerűek a szabályai. Egy legalább futballpályányi terület egyik végén ledöfnek egy karót, a másik végén felrajzolnak három kört. A két szélső körben gyülekeznek lovaikon a rivális csapatok. A középső körbe teszik a játékszert, egy döglött borjút. Az indítójelre a csapatok rárontanak a borjúra, felkapják, majd a karót megkerülve saját körükbe juttatják, amiért pontot kapnak. A meccs nézői nagy pénzekben fogadnak. A csavar a sztoriban, hogy a fogadásokból befolyó pénzből nem a győztes csapatot, hanem a pontszerzőket jutalmazzák. Azaz ha valaki megszerzi a borjút, ellenfelei és csapattársai közösen rohanják le.

Egy buzkasimeccsnél semmi sem írja le jobban az afgán történelmet. A térséget nagyjából négyezer éve ugyanazok a leigázhatatlan népek lakják. Elbukott itt Nagy Sándor, és elbuktak itt az arab hódítók is, igaz, ők legalább a vallásukat ráhagyományozták a helyiekre. Afganisztán puszta létezése is a helyiek harciasságának köszönhető. Afganisztán ugyanis úgy jött létre, hogy az oroszok északról, a britek délről közelítve próbálták meghódítani az indiai szubkontinenst. Az orosz birodalom bekebelezte a mai Üzbegisztánt, Türkmenisztánt, Tadzsikisztánt és Kirgizisztánt. A britek bekebelezték a mai Pakisztánt. A legtökösebb üzbégekből, türkménekből, kirgizekből, tadzsikokból, hazarákból, illetve pastukból és beludzsokból, azaz azokból, akik nem hódoltak be, lettek azok, akiket az egyszerűség kedvéért afgánoknak hívunk.

Afganisztán a világ egyik legszegényebb helye. Beludzsisztán déli partvidékétől Szamarkand sivatagjáig, az iráni fennsíktól Pandzsáb lankáiig az égvilágon semmit sem gyártanak, gabonából is legfeljebb annyi terem, ami az éhhalálhoz elég. Az afgánok évezredeken át az országon átvezető karavánútvonalak megdézsmálásából éltek – az afgán–pakisztáni határon fekvő Kiber-hágót védő pastu törzs a mai napig vámot szed az áthaladóktól. Ha a kereskedőknek volt annyi eszük, hogy elkerüljék Afganisztán területét, a helyiek a környező síkságokat rohanták le. Ha éppen nem a környező népeket és az átutazókat mészárolták, törzsi háborúkat folytattak.

Valójában az afgánok nemzeti sportja nem is a buzkasi, hanem a törzsi háború. A helyzetet bonyolítja, hogy a már felsorolt népeken túl a pastuk önmagukban is nagyon tagolt társadalmat alkotnak. A genealógiának nincsenek az árja pastukhoz mérhető rajongói. Mindegyikük Kajsz Abdurrasid leszármazottjának tartja magát. A legenda szerint Abdurrasid, amikor először hallott az iszlámról, elment Mekkába, hogy megnézze magának azt a Mohamed profétát. Amikor hazatért, direkt csinált egy rakat gyereket, akiket aztán keletre küldött. Gyermekeiből lettek a pastuk, akiknek már akkor a mostani Pakisztánra fájt a foguk.

Hiába a közös származás, a pastuk, ha éppen nem a szomszédos népekkel háborúznak, egymást mészárolják. A két legnagyobb törzs, az afgán viszonylatban felvilágosultnak számító, 25%-ban írástudó durranik és a harcias gilzaik különösen gyűlölik egymást, és ennek még lesz jelentősége. A törzsi háborúra remek lehetőséget ad a pastuk becsületkódexe és íratlan alkotmánya, a pastunvali, amihez képest még a legkeményebb sária is liberális reformprogram. Jogfilozófiája végtelenül egyszerű: a legkisebb sérelmet, legyen szó akár csak egy ártatlan sértésről, vérrel kell megbosszulni. A sikeres igazságszolgáltatás következménye tehát vérbosszúk sorozata, évtizedekig tartó, több száz halottat követelő öldöklés.

Afganisztán etnikai megosztottságára jellemző, hogy az országban még egy valamire való kommunista pártot sem sikerült létrehozni. A kommunisták ugyanis két frakcióra, a pastu kalkokra és a nem pastu parcsamokra tagolódtak. A kalkok a kommunizmus maoista modelljében hittek, a mérsékeltebb kalkok a sztáliniban. A parcsamok ezzel szemben úgy gondolták, hogy ipar és munkásság hiányában nem alapozhatják kommunista forradalmukat az ipari munkásságra, így ők a hruscsovi fokozatosság elvét vallották, a kommunizmust mint végcélt a szocializmus építésén keresztül érték volna el. 1978-ban a kommunisták átvették a hatalmat Afganisztánban, de a puccsista kalkokat megpuccsolták a parcsamok, akiknek 1979-ben a szovjetek is segítségükre siettek. A történet innentől a jelen szempontjából is releváns.

A szovjet invázió még az afgán történelem felszínes ismeretében is értelmetlen hülyeségnek tűnhet, de volt benne logika. A hidegháborút meghatározó két szuperhatalom másika, az Egyesült Államok még nem heverte ki a vietnami vereség sokkját. Az ország élén a töketlen Jimmy Carter állt, aki egyrészt békét akart, másrészt a Watergate-en felháborodva szétverte a CIA-t. Iránban pedig kitört az iszlám forradalom, az amerikaiak teheráni nagykövetségét radikális diákok tartották megszállva. Úgy tűnt, a szovjetek végre kitörhetnek a bezártságból – hiszen az amerikai hidegháborús stratégia tulajdonképpen erre, a Szovjetunió körbezárására korlátozódott. De az afganisztáni invázió idején úgy tűnt, az Egyesült Államok a közeli Nicaraguában próbálja körbezárni a kommunizmus nemzetközi előretörését. Afganisztán remek terepnek tűnt, a könnyűnek ígérkező győzelem megnyithatta volna az utat a stratégiai partner India és az orosz geopolitika szent grálja, a melegtengeri kijárat felé.

Leonyid Brezsnyev és a szovjet vezetés két tényezővel nem számolt. A szomszédos Pakisztánnal és egy Charlie Wilson nevű, nőügyeiről, idült alkoholizmusáról és liberális drogfogyasztási szokásairól ismert texasi demokrata politikussal. Brezsnyevék felületessége érthető, külön-külön sem Pakisztán, sem Wilson nem kavart volna sok vizet. A szovjeteket ugyan aggaszthatta volna, hogy Pakisztánban 1977-ben Zia ul-Hak tábornok megdöntötte a szocialista Zulfikar Ali Bhutto miniszterelnököt. Zia tábornok muzulmán fundamentalistaként azonnal a szovjetellenes dzsihádot hirdető afgán mudzsahedínek oldalára állt, de mozgástere korlátozott volt. Keletről a Szovjetunióval kimondottan baráti viszonyt ápoló India fenyegette, amivel Pakisztán a szovjet invázióig két háborút is megvívott és elvesztett a vitatott hovatartozású, muzulmán többségű Kasmírért. Nyugatról Afganisztán határolta, amely – tekintve, hogy az afgán államalkotó népek közül a pastuk és a beludzsok többsége is Pakisztán nyugati határvidékén élt, az afgán–pakisztáni határ, a Durand-vonal pedig a brit kolonizáció maradéka csupán – eleve veszélyt jelentett az országra, arról nem is beszélve, hogy India határozottan támogatta a nem pastu afgán népcsoportokat, amelyekhez Kasmír jelentette volna a szárazföldi összeköttetést.

Zia joggal feltételezhette, hogy a szovjetek afganisztáni inváziójával bezárulna a harapófogó országa körül, ugyanakkor éppen ezért nem kockáztathatta a nyílt konfliktust – már csak azért sem, mert a pakisztáni hadsereg a milliárdos Indiával vívott tankcsatákra, nem pedig az afgán hegyek közti speciális hadviselésre készült az ország 1947-es megalapítása óta.

Charlie Wilson még Pakisztánnál is kevésbé aggasztotta a szovjeteket, például nem is tudtak róla. Nem is volt miért aggódniuk, Wilsont a csajozáson, a viszkin, a drogokon és a fegyverlobbisták által szervezett zsíroskenyértúrákon kívül látszólag semmi sem izgatta. Persze nem tudhatták, hogy Wilsont későbbi CIA-s barátja, Gust Avrakotos szerint „a puncivadászat mellett a komcsik gyilkolászása érdekelte” a leginkább. Wilson erre a legjobb esélyt Afganisztánban látta. Végül is ott Nicaraguával szemben nem csupán komcsikat, de konkrét szovjet katonákat lehetett gyilkolni. Wilsonban erősen élt a vietnami háború emléke, ahol a vietkong gerillák szovjet támogatással gyilkolták az amerikaiakat. Így a demokrata Wilson, miközben pártja éppen a szőnyeg szélére állította a CIA-t a nicaraguai jobboldali gerillák, a kontrák támogatása miatt, a titkosszolgálat kérése nélkül, sőt akarata ellenére, ötvenmillió dollárt harcolt ki a Képviselőház védelmi költségvetési bizottságában a mudzsahedínek javára. (Csak viszonyításképpen, a CIA a kontrák támogatására ötmillió dollárt kért.)

Charlie Wilson tehát egymaga beindította az Egyesült Államok történetének valaha volt legnagyobb titkos akcióját. A CIA korábban Szaúd-Arábiával közösen finanszírozta korlátozott afganisztáni akcióját, úgy, hogy az iszlám egyik legszigorúbb formáját, a vahabizmust gyakorló állam uralkodócsaládja olajvagyonából minden egyes amerikai dollárt megduplázott. A CIA végül már félmilliárd dolláros büdzséből gazdálkodhatott, amelynek a felét teljesen szabadon, az amerikai törvényhozás ellenőrzése nélkül használhatta fel.

Így lett az Egyesült Államok a XX. század legnagyobb dzsihádjának fő fegyverszállítója és finanszírozója. A helyzet iróniája, hogy egyedüli szövetségesük Pakisztán lehetett – Afganisztán szomszédjai közül a Szovjetunió és Irán nem jöhetett szóba bázisként. Pakisztánt viszont egy fundamentalista muzulmán tábornok irányította, a muzulmán fundamentalisták pedig már akkor is hajlamosak voltak minden rosszért az Egyesült Államokat hibáztatni. Zia így nem vállalhatta nyíltan, hogy segíti az amerikaiakat, ami ráadásul a szovjeteket is provokálhatta volna, akik ha megindulnak, akkor India is megindul, és az egész megint egy buzkasimeccsre kezdene hasonlítani, ahol Pakisztán a döglött borjú. Az amerikai pénzt és fegyvereket a pakisztáni titkosszolgálat, az ISI osztotta szét, a pakisztáni titkosszolgálatban pedig eleve sok pastu és vallási fundamentalista szolgált, tehát az amerikaiak fegyverei és pénze főként a létező legszélsőségesebb mudzsahedínekhez került. Bár a legsikeresebb gerillaparancsnok Ahmed Maszúd volt, az ISI inkább Gulbuddin Hekmatyart támogatta. Maszúd ruszkikat ölt, Hekmatyar bárkit, aki az útjába került. De ő pastu volt, Maszúd meg tádzsik, a tádzsikok pedig vagy afgán nacionalisták, vagy India ügynökei, akárhogy is, létében fenyegetik Pakisztánt. Végül is mindegy, hogy az afgánok szakítják el az ország nyugati felét, vagy az indiaiak a keletit. Maszúd, akivel aztán 1996-ban bin Laden elfogására, később pedig a tálibok ellen szövetkeztek az amerikaiak, alig kapott fegyvereket. Hekmatyar később bin Laden haverja lett.

A folyamatos belháborúk, a megosztottság és a reménytelenül kicsi esélyek ellenére a mudzsahedínek háborúja sikerrel járt, a Szovjetunió 1988-ban Genfben beleegyezett csapatai kivonásába, amit 1989-ben teljesített is. Három évvel később pedig, nem kis részben az afganisztáni vereség miatt, össze is omlott, de addig is anyagilag és katonai szakértőkkel is támogatta a kommunista afgán kormány háborúját.

[A következő rész tartalmából: A szovjetek kivonulása után a kommunista afgán kormány még három évig állja a sarat, a mudzsahedínek végül 1992-ben üldözik el Nadzsibullah elnököt. Győzelmük után azonnal egymás mészárlásába kezdenek, az egész addig megkímélt Kabult rommá lövik. 1994-ben felbukkan a színen a talibán, amelynek két évvel későbbi győzelme után új szereplőt köszönthetünk Oszama bin Laden, az ismert nemzetközi terrorista személyében. Bill Clinton többször zavarba jön, ellentétes utasításokat ad és komoly problémát okoz neki, hogy nem lövetheti le csak úgy Oszamát. 2001. szeptember 11-én két gép csapódik a New York-i WTC-be, egy a Pentagonba, Bush elnök pedig egy hadüzenettel oldja meg Clinton dillemáját, hogy aztán egy szerepzavarba került amerikai hadsereget hagyjon utódjára, Barack Obamára.]

SZÓSZEDET:

Beludzs Iráni népcsoport, Pakisztán, Irán és Afganisztán területén él. A beludzsok java, nyolcmillió, Pakisztánban él, Afganisztánban csupán kétszázezren. Beludzsisztán egyike Pakisztán négy szervezett tartományának, de a beludzsokban gyakran felmerül a függetlenedés, illetve az Afganisztánhoz csatlakozás vágya.
Buzkasi Afganisztán nemzeti sportja. Két lovascsapat csap össze egy legalább futballpályányi területen, a játék célja, hogy egy döglött borjút a pálya egyik végén álló karót megkerülve a pálya másik végére juttassanak. Bár elvileg csapatsport, a pénzdíjat a pontszerzők kapják, nem a győztes csapat, ezért mindenki arra támad, akinél a borjú van.
Dari A fárszi (perzsa) nyelv keleti, Afganisztánban beszélt nyelvjárása.
Durand-vonal Miután a britek három kísérletből sem tudták meghódítani a mai Afganisztán területét, a koloniális India védelmében három határvonalat húztak. Az első határvonal a mai Pakisztán Pandzsáb és Szind tartományát választja el az Észak-Nyugati Határvidéktől és Beludzsisztántól. A második vonalat 1893-ban egy londoni ügyvéd, Sir Mortimer Durand húzta meg. Bár Afganisztán sosem ismerte el, mind a mai napig a ~at tekintjük Afganisztán és Pakisztán határának. A harmadik vonal nagyjából a pastu törzsi területek északi határa. A britek az Észak-Nyugati Határvidéket és Beludzsisztánt közvetlen, a pastu törzsi területeket közvetett befolyásuk alatt tartották. A mai Pakisztánban az Észak-Nyugati Határvidék és Beludzsisztán is tartomány, elvileg a kormány uralma alatt áll. Az Észak-Nyugati határvidék Afganisztánnal határos területeit hivatalosan Szövetségileg Ellenőrzött Törzsi Területeknek (FATA) hívják, ami egy eufemizmus, lényegében azt jelenti, hogy a hely, ami szerintünk a miénk, de a helyiek nem hallgatnak ránk.
Durrani a legnagyobb és legfelvilágosodottabb pastu törzs, Afganisztán délnyugati részein, Kandahár és Helmand tartományokban él.
Dzsihád harc, szent háború. Az iszlám szerint minden muzulmán kötelessége harcba szállni hitéért. Az afganisztáni szovjet invázió idején a hitetlen megszállók ellen hirdettek ~ot.
Északi Szövetség A nem pastu afgánok tálibellenes koalíciója. Rasid Dosztum üzbég és Ahmed Maszúd tádzsik hadurak alapították. A 2001. októberi amerikai katonai beavatkozásig folyamatos védekezésre kényszerült, legjobb pillanataiban is legfeljebb az ország húsz százalékát tartotta ellenőrzése alatt. Bár a talibánhoz képest jófiúknak számítottak, azért taktikájuk simán megengedte, hogy ezrével végezzék ki az ellenséges harcosokat.
FATA Federaly Administered Tribal Areas; Szövetségi Ellenőrzésű Törzsi Terület, ld. Durand-vonal.
Fatva Izlám jogértelmezés, amit elvileg csak hittudós adhat ki. A fatvák a szunnita iszlámban nem kötelező erejűek, a síitáknál, ha megfelelően magasrangú hittudós adja ki, igen. Oszama bin Laden és követői rendszerint fatvaként fogalmazzák meg általában hitetlenek (azaz nem szunnita muzulmán) meggyilkolására buzdító utasításaikat.
Gilzai a másik meghatározó pastu törzs, Afganisztán déli vidékeitől a pakisztáni határig terjedő területen élnek. Még a pastuk közt is harciasnak számítanak.
Hazara darit beszélő, iráni származású síita népcsoport, a teljes lakosság 9%.
Idealista külpolitika A Realpolitik ellentéte. Az elmúlt évtizedek amerikai külpolitikájának meghatározó irányzata, gyakorlatilag csak Richard Nixon kormányzása, Henry Kissinger külügyminisztersége idején nem volt uralkodó álláspont. Az ~ hívei elkötelezetten hisznek a demokrácia exportjában, valamint abban, hogy a demokráciát akár fegyveres beavatkozás útján is lehet terjeszteni, ahogy nemzetet is lehet hasonló módszerekkel építeni. Az elmúlt évtized legnagyobb nemzetépítési/demokráciaexportálási kísérlete az iraki beavatkozás volt.
ISI, Inter-Services Inteligence A pakisztáni katonai titkosszolgálat. Az ~ hagyományosan jó kapcsolatokat ápol a szélsőséges iszlámista csoportokkal, legyen szó akár belpolitikáról, akár külpolitikáról. Az afganisztáni háború idején a szélsőséges Gulbuddin Hekmatyart és iszlámista pártját támogatta, majd 1994-től a talibánt. Az ~ 2001. szeptember 11. után is kapcsolatban maradt a szélsőségesekkel, legutóbb a 2008. novemberi mumbai terrortámadások (http://index.hu/politika/kulfold/mumbai4328/) kapcsán merült fel érintettsége. A pakisztáni kormány hivatalosan a mumbai terrortámadás napján függesztette fel az ~ tevékenységét.
Kalk Az Afgán Népi Demokratikus Párt, azaz az afgán kommunisták egyik frakciója. A ~ szó szerint tömegeket jelent. A ~ok többségében pastu afgánok voltak, ideológiájuk a klasszikus leninizmustól a maoizmusig terjedt, a forradalmat bolsevista munkáspárt felépítésével kívánták megvalósítani.
Kasmír India északnyugati, Afganisztán, Kína és Pakisztán által határolt szövetségi állama. A koloniális India 1947-es felosztásakor a muzulmán többségű állam hindu királya, a rádzsa a muzulmán Pakisztán helyett a hindu többségű Indiához csatlakozott. Pakisztán már 1947-ben háborút indított megszerzéséért, de csak a nyugati felét sikerült megszállnia. Pakisztán és India összesen három háborút vívott a területért: 1947-ben, 1965-ben és 1999-ben.
Koloniális India Az indiai szubkontinens 1947-ig a brit birodalom része volt. A dekolonizáció során három államra, a buddhista Burmára, a hindu többségű Indiára és a muzulmán Pakisztánra tagolták, ez utóbbi ekkor még Kelet-Pakisztán néven magába foglalta a mai Bangladest is, amely 1971-ben, indiai támogatással vívta ki függetlenségét az akkori Nyugat-Pakisztántól.
Körbezárás containment, az Egyesült Államok hidegháborús stratégiája, célja a kommunista előretörés megakadályozása, a Szovjetunió ideológiai és tényleges elhatárolása, ~a.
Mudzsahedín harcos, dzsihádban résztvevő muzulmán.
Mumbai merényletek 2008. november 26-29-e között az indiai Mumbaiban iszlámista szélsőségesek terrortámadás-sorozatot hajtottak végre, melynek során tíz célpontot támadtak, két szállodát és egy zsidó közösségi házat napokig megszállva tartottak. A támadásokban legalább 164 civil vesztette életét. A terrortámadások jelentősen rontottak Pakisztán és India amúgy is feszült viszonyán, mivel a terroristák szinte biztosan Pakisztánban kaptak kiképzést, és az sem kizárt, hogy ténykedésüket a pakizstáni titkosszolgálat, az ISI is támogatta.
Neokonzervatív Amerikai ideológiai irányzat, a Bush-kormányzat meghatározó alapvetése. A ~ok – szemben a klasszikus konzervatívokkal – az idealista külpolitika, a nemzetépítés és demokráciaterjesztés elkötelezett hívei. A ~ ideológusoknak nagy szerepe volt az iraki háború elvi megalapozásában.
Nicaragua Közép-amerikai ország. 1979. júliusában a kommunista szandinisták megbuktatták a jobboldali katonai diktátor, Anastasio „Tacho” Somozát. Somoza bukása után a CIA kiképzést és anyagi támogatást nyújtott a jobboldali gerilláknak, a kontráknak. A demokrata többségű törvényhozás ellenezte a programot, melyet a CIA titkos keretek között, illegálisan finanszírozott tovább, melynek végeredménye az Irán-kontra botrány kirobbanása volt.
Parcsam Az Afgán Népi Demokratikus Párt, a kommunisták egyik frakciója. A ~ zászlót jelent, követői többségükben nem pastu afgánok voltak, akik a forradalmi kommunizmussal szemben a fokozatosság elvét vallva a szocializmus építésével jutottak volna el a kommunizmusig.
Pastu árja pásztornép, Afganisztán legnagyobb népcsoportja, a teljes lakosság 42% ~. A ~k nagyobb része Pakisztánban él, népességük Afganisztánban 13 millió, Pakisztánban 28 millió.
Pastunvali a pastuk ősi becsületkódexe, íratlan alkotmánya. A ~ szerint minden pastu férfi egyenlő, ezért a döntéseket, beleértve a bíráskodást is, közösségi gyűléseken kell meghozni.
Realpolitik A német eredetű szó jelentése realisztikus politika. Szemben az Egyesült Államok külpolitikáját általában – Clinton és Bush elnöksége idején kifejezetten – jellemző idealista törekvésekkel a történelmi realitásokból indul ki. Az Egyesült Államok történetében egyetlen elnököt tekinthetünk a ~ követőjének, Richard Nixont, aki külügyminisztere, Henry Kissinger tanácsára békét kötött a viet konggal és kiegyezett a Szovjetunióval szembeforduló, de továbbra is mereven kommunista Kínával.
Sária iszlám jog. Az iszlám vallás az élet minden területére kiterjedő szigorú szabályrendszer. A ~ nem kodifikált, szabályait értelmezni kell. Afganisztánban a ~ szigorú értelmezése dívik, nem ismerik el például a nők egyenlőségét.
Surge Az amerikaiak 2006-tól foganatosított, csapaterősítésre építő taktikájának összefoglaló neve. A stratégia értelmében az megszállt országban nagyszámú csapaterősítést hajtanak végre, így pacifikálva a területet. A fokozottabb katonai fellépés mellett megerősítik az ország hadseregét és kormányzatát, hogy idővel átadhassák a helyi erőknek a terület ellenőrzését. A stratégia Irakban sikeresnek bizonyult, bár ehhez számos egyéb tényezőre, elsősorban a megszállás ellen lázadozó szunnitákkal való kiegyezésre is szükség volt. A szunnita Ébredés mozgalom szembefordult a főként külföldi dzsihádistákkal és pacifikálta az ellenállás addigi tűzfészkeit.
Tádzsik Afganisztán második legnagyobb népcsoportja, a teljes lakosság 27%. A ~ok darit beszélő iráni nép, az ország északi, Tádzsikisztánnal (korábban a Szovjetunióval) határos vidékén élnek. Legjelentősebb parancsnokuk Ahmed Sah Maszud.
Talibán tanítványok, szunnita iszlám, jellemzően pastu mozgalom. A tálibok 1994-ben szerveződtek mozgalommá, miután az afgán népesség megunta, hogy a szovjeteket legyőző mudzsahedín hadurak az 1989-es szovjet kivonulás után azonnal egymásnak estek és polgárháborúba sodorták az országot. A ~ első körben a hazarák és Gulbuddin Hekmatyar mudzsahedínjeivel vették fel a harcot, amely fokozatosan a pastu és a nem pastu afgánok háborújává vált. A Pakisztán támogatását élvező, fundamentalista muzulmán ~ 1996-ban elfoglalta Kabult, 1998-ra az ország 95%-át és kikiáltotta az Afganisztáni Iszlám Emírséget, amit a világon csak Pakisztán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek ismertek el. 2001. szeptember 11. után a nem pastu afgánokat tömörítő Északi Szövetség az Egyesült Államok légierejének támogatásával kiverte a mozgalmat Afganisztánból. 2005-től a ~ Pakisztánban újraszerveződött, egyes elemzők szerint 2008-ban már Afganisztán 78%-át tartotta részben vagy egészben ellenőrzése alatt.
Tálib a Talibán tagja.
Tora Bora Hegyvidék Afganisztán északkeleti határán, az al-Kaida utolsó afganisztáni fellegvára. Az Egyesült Államok hadserege 2002-ben Anakonda néven indított hadműveletet a térségben a terroristák elűzésére.
Üzbég Afganisztán északi vidékein, valamint az egykor a Szovjetunióhoz tartozó Üzbegisztánban élő török népcsoport. Az afgánok 9% üzbég, így ez a legnagyobb afganisztáni török népcsoport. Legendás parancsnokuk Rasid Dosztum tábornok. Az üzbégekre jellemző, hogy a mindig az erősebb mellé állnak.
Vahabizmus - a szunnita iszlám egyik irányzata, alapítójáról, a 18. századi hittudós Muhammad ibn Abd-al-Vahabról kapta a nevét. A ~ az egyik legszigorúbb, teljes puritanizmust hirdető szunnita irányzat, hitelvei a szórakozás legtöbb formáját hitellenesnek tartja. A Szaúd-Arábia államvallásának számító ~ vonzó a pastuk számára, hiszen saját becsületkódexük, a pastunvali szabályrendszeréhez hasonlóan szigorú. Szaúd-Arábia pénz mellett ideológiával is támogatta az afgán dzsihádot, így jelent meg az országban a ~. A talibán hitelvei is a ~on alapulnak.
Watergate Az amerikai hírszerzés történetének legnagyobb botránya. A CIA Richard Nixon elnök utasítására az 1972-es választási kampányban diverzáns akciókkal igyekezett megzavarni a demokraták előválasztási küzdelmeit, majd lehallgató készülékeket helyezett el a Demokrata Párt washingtoni kampányközpontjában, a botránynak nevet adó Watergate Buildingben. Az akciót a Washington Post két, akkor még fiatal, azóta legendássá lett újságírója, Bob Woodward és Carl Bernstein robbantotta ki. A botrány végeredményeként Nixon, akit vádemelés fenyegetett, 1974-ben, az Egyesült Államok elnökei közül egyedüliként lemondott hatalmáról, helyét alelnöke, Gerald Ford vette át. Ford a botrány hatására és a demokrata törvényhozás nyomására számos, a CIA működését korlátozó rendeletet hozott, melyeknek később nagy szerepe volt a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat megelőző kudarcokban is.

NEVEK JEGYZÉKE:

Abdurrasid, Kajsz (5??–?) a pastu nép mítikus ősatyja, minden pastu hozzá vezeti vissza származását.
Avrakotos, Gust (1938–2005) CIA-ügynök, 1982-től a CIA Afgán munkacsoportját vezető John McGaffin segédje, 1983-86 között a titkosszolgálat afganisztáni szerepvállalásának tényleges irányítója.
Brezsnyev, Leonyid Iljics (1906–1982) Szovjet kommunista politikus, 1964–82 a Szovjetunió Kommunista Párt főtitkára.
Bush, George H. W. (1924–) Republikánus politikus, 1989–93 az Egyesült Államok elnöke.
Bush, George W. (1946–) Republikánus politikus, 2001-2009 az Egyesült Államok elnöke.
Carter, Jimmy (1924–) Demokrata politikus, 1977–981 az Egyesült Államok elnöke.
Clinton, Bill (1946–) Demokrata politikus, 1993–2001 az Egyesült Államok elnöke.
Dosztum, Abdul Rasid (1954–) Az üzbégek legendás parancsnoka, aki jó érzékkel mindig az erősebb oldalára állt. ~ 1978-ban a kalkokat, 1979-ben a parcsamokat, a szovjet inváziót követően a szovjeteket, a szovjet kivonulást követően a kommunista Nadzsibullah elnököt támogatta, hogy aztán Nadzsibulah bukásána előestéjén szövetséget kössön a tádzsikokkal, akiket később cserbenhagyott, és Hekmatyar oldalára állt. A tálibellenes Északi Szövetség egyik alapítója.
Ford, Gerald (1913–2006)Republikánus politikus, 1974–77 az Egyesült Államok elnöke. Nixon elnök lemondása után, alelnökként került az ország élére.
Hekmatyar, Gulbuddin (1947–) pastu hadúr, a Hezb-e-Iszlámi mudzsahedín párt alapítója. Hekmatyar volt a pakisztáni titkosszolgálat, az ISI kedvenc mudzsahedín parancsnoka, ő kapta az amerikai-szaúdi anyagi támogatás legjavát. Már a szovjetellenes harcok idején is elsősorban a többi mudzsahedín kárára elkövetett akcióiról volt hírhedt, a győzelem után azonnal szembefordult a hatalmat megragadó tádzsik-üzbég koalícióval és lövetni kezdte a felszabadult fővárost, Kabult. Pakisztán 1994-ben megvonta tőle a támogatást, ezért korábbi ellenfeleivel szövetkezett az ISI új kedvence, a talibán ellen. Az Egyesült Államok 2001. szeptember 11. után terroristának minősítette, a Tartós Szabadság hadművelet során egy robotrepülőről indított rakétával megkísérelte meggyilkolni.
Husszein, Szaddám (1937–2006) 1979–2003 Irak diktátora. Az Egyesült Államok az 1980–88-as Irak-iráni háborúban aktuálpolitikai érdekekből támogatta – ahogy amúgy Iránt is, a cél a térségbeli stratégiai egyensúly fenntartása volt –, majd 1991-ben, Kuvait 1990-es iraki lerohanása után háborút indított ellene, de Kuvait felszabadítása után iraki területre már nem lépett be, hatalmát nem döntötte meg. A következő évtizedben Irak folyamatos elszigeteltségben élt. ~ nem kereste a megbékélést, mi több, saját lakosságával, a nemzetközi közvéleménnyel és az amerikai hírszerző szervezetekkel is elhitette, hogy tömegpusztító fegyverek beszerzésén dolgozik, ezzel kiprovokálta az Egyesült Államok 2003-as invázióját. Az invázió után egy évig bujkált, elfogása után két és fél évvel az új iraki rezsim kivégezte.
Jones, Jim (1943–) Az Egyesült Államok tengerészgyalogságának 32. főparancsnoka, a NATO európai erőinek főparancsnoka, Barack Obama megválasztott elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. Jones Afganisztán esetén a katonai megoldást támogatja, akár kétszázezres csapaterősítést is elképzelhetőnek tart a talibán és az al-Kaida végső legyőzése érdekében.
Kasi, Mir Amal (1964–2002) Beludzs származású mudzsahedín, 1993. január 25-én támadást intézett a CIA virginiai, langley-i központjának bejáratánál. Géppisztollyal két CIA-ügynököt is agyonlőtt, hármat megsebesített. A támadás után négy évig Afganisztán beludzsok lakta területein bujkált, ahol népe védelmét élvezte, mígnem a CIA egy afgánokból toborzott kommandója be nem azonosította. 1997-ben a beludzs törzsi vezetők úgy döntöttek, kiadják az amerikaiaknak. Elfogása után, útban az Egyesült Államokba részletes beismerő vallomást tett. 1998. február 4-én halálra ítélték, 2002. november 14-én méreginjekcióval ki is végezték.
Karzai, Hamid (1957–) Pastu törzsi politikus, 2001. december 22. óta Afganisztán elnöke. ~ családja Zahir sah, az utolsó afgán király támogatója volt. A durrani Karzai kezdetben a talibán támogatója volt, később szembefordult a mozgalommal és a tálibellenes pastuk vezére lett. 2001-ben az amerikaiak azért választották őt az ország új elnökének, mert a legnagyobb népcsoport tagja. Pakisztán ennek ellenére gyanakvással figyeli, mivel 1979-83 között Indiában tanult, és az inkább Indiához húzó kisebbségi népcsoportokkal lépett koalícióra.
Maszúd, Ahmed (1953–2001) A tádzsikok legendás parancsnoka, a szovjetek elleni háború legsikeresebb mudzsahedín parancsnoka. A tádzsikok uralják Afganisztán északi vidékét, a Kabult a szovjet-orosz hátországgal összekötő útvonalakat, így Maszúd kulcsfontosságú parancsnok volt a szovjetellenes háborúban. Mégis kevés támogatást kapott, mivel Pakisztán gyanakodva szemlélte tevékenységét, hiszen tádzsikként a Pakisztánnal szövetséges pastuk ellenfelének számított, ráadásul India támogatta. A mudzsahedínek győzelme után az ország hadügy-, majd belügyminisztere, később a tálibellenes Északi Szövetség alapítója. 2001. szeptember 9-én, két nappal a New York-i és washingtoni terrortámadások előtt az al-Kaida gyilkos merényletet követett el ellene.
Mohamed, Abdullah (~570–632) Proféta, az iszlám vallás alapítója.
Musarraf, Pervez (1943–) Pandzsábi származású pakisztáni tábornok, 2001–2008 Pakisztán elnöke. 1999-ben katonai puccsal jutott hatalomra. A kezdetben a talibán támogatója, de a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően az Egyesült Államok oldalán harcolt a tálibok megdöntéséért. Igaz, csak fél szívvel, hiszen országa stratégiai érdekeit leginkább a talibán szolgálta ki Afganisztánban. 2006-ban békét is kötött az országa nyugati részén aktív talibánnal, gyakorlatilag önrendelkezést biztosítva a FATA lakóinak. 2008-ban lemondott az elnökségről, mert az év eleji választásokon diadalmas civil pártok kormánykoalíciója vádemeléssel fenyegette.
Nadzsibullah, Mohammad (1947–1996) Afganisztán negyedik, utolsó kommunista elnöke. ~ pastu létére az afgán kommunisták parcsam frakciójához tartozott. 1986-ban moszkvai utasításra váltotta Afganisztán élén elődjét. A szovjetek 1989-es kivonulása után, Moszkva anyagi támogatásával a Szovjetunió összeomlásáig sikerrel harcolt a mudzsahedínek ellen, ám kormánya szponzor híján hamar összeomlott. 1996-ban a Kabult elfoglaló tálibok kiherélték és nyilvánosan felakasztották.
Obama, Barack (1961–) Amerikai demokrata politikus, 2009. január 20-tól az Egyesült Államok 44. elnöke. Obama az első afrikai származású amerikai elnök. Bár kampányában, az iraki háborút kezdettől ellenző politikusként jelentős szerepet szánt a pacifista baloldalnak, Afganisztán ügyében sokkal harciasabb álláspontot képviselt. A kampány során és győzelme után is ígéretet tett az Afganisztánban állomásozó amerikai csapatok létszámának növelésére, de beiktatása előtt egy héttel már az afganisztáni szerepvállalás újragondolásáról nyilatkozott.
Omar, Mohamed (1959–) molla, muzulmán hittudós, a talibán vezére, az Afganisztáni Iszlám Emirség de facto elnöke.
O'Rourke, P. J. amerikai konzervatív humorista, újságíró.
Oszama bin Laden (1957–) szaúdi terroristavezér, az al-Kaida elsőszámú vezetője, a Nyugat elsőszámú közellensége.
Rubin, Barnett R. Amerikai politológus, Afganisztán-szakértő. Eddig nyolc kötetet publikált a témában, Barack Obama megválasztott elnök egyik legfőbb Afganisztán-szakértője.
Wilson, Charles (1933–) 1973-1986 Texas 2. körzetének demokrata képviselője, a Képviselőház nagyhatalmú Védelmi Költségvetési Bizottságának (dac) tagja. Egyszemélyben több százmillió dollárnyi támogatást harcolt ki az afganisztáni mudzsahedínek támogatására.
Zavahiri, Ajman az- (1951–) Egyiptomi sebész, az Iszlám Dzsihád szélsőséges csoport vezetője, az al-Kaida második számú vezetője.
Zia ul-Hak (1924–1988) 1977-88 között Pakisztán katonai diktátora. Fundamentalista muzulmánként a kezdettől támogatta az afgán mudzsahedínek szovjetellenes dzsihádját. Titkosszolgálata, az ISI a mudzsahedínek között is a szélsőséges fundamentalistákat preferálta. A CIA-val együttműködve nyújtott támogatást a harcokhoz, az amerikaiak és a szaúdiak pénzét és fegyvereit saját titkosszolgálata osztotta szét politikai céljainak megfelelően.

FORRÁSIRODALOM:

Beaumont, Peter & All: The Rout of the Taliban, Part I-II.; The Observer, November 18, 2001.
Cole, Steve: Ghost Wars - The Secret History of the CIA, Afghanistan, and bin Laden, from the Soviet Invasion to September 10, 2001; Penguin Books, 2004.
Crile, George: Charlie Wilson's War; Atlantic Books, 2003.
DeYoung, Karen: Obama to Explore New Approach in Afghanistan War; The Washington Post, November 11, 2008.
Dreyfuss, Robert: Obama's Afghan Dilemma; The Nation, December 22, 2008.
Friedman, George: America's Secret War - Inside the Worldwide Struggle Between the United States and It's Enemies; Random House, 2004.
Glatzer, Brent: The Pashtun Tribal System; in G. Pfeffer, D. K. Behera (eds): Concept of Tribal Society (Contemporary Society: Tribals Studies, Vol 5), chapter 10, pp 265-282; Concept Publishers, 2002.
ICOS: Struggel for Kabul: The Taliban Advance; Intenational Council on Security and Development (ICOS), 2008.
Khalilzad, Zalmay - Byman, Daniel:Afghanistan: The Consolidation of a Rogue State; The Washington Quarterly, Winter 2000.
McMahon, Robert: Kabul Lacks Capacity to Govern; interview with Jawad, Said; Council on Foreign Relations, February 28, 2007.
O'Rourke, P. J.: Give War a Chance - Eyewitness Acount of Mankind's Struggle Against Tyranny, Injustice and Alcohol-free Beer; Groove-Atlantic, 1992.
O'Rourke, P. J.: Parliament of Whores - A Lone Humorist Attempts to Explain the Entire U.S. Government; Atlantic Books, 1991.
O'Rourke, P. J.: Peace Kills - America's Fun New Imperialism; Groove-Atlantic, 2004.
Roggio, Bill - Gannon, Kathy: Is Pakistan Doing All It Should to Secure Its Afghan Border - an Online Debate; Council on Foreign Relations, March 2, 2007.
Rubin, Barnett R. - Rashid, Ahmed: From Great Game to Grand Bargain; Foreign Affairs, November/December 2008.
Rubin, Barnett R.: Saving Afghanistan; Foreign Affairs, January/February 2007.

Wikipedia.org:

Afganisztán
Afganisztán - szovjet háború
Afganisztáni polgárháború 1989-92
Afganisztáni polgárháború 1992-96
Afganisztáni polgárháború 1996-2001
Afganisztáni háború 2001-
Beludzs
Buzkasi
Durand-vonal
Északi Szövetség
Pakisztán
Pakisztáni-indiai háború 1947
Pakisztáni-indiai háború 1965
Pakisztáni-indiai háború 1971
Pakisztáni-indiai háború 1999
Pastu
Pastunvali
Talibán