Nem sokkal 91. születésnapja után, hosszú betegeskedés végén egy katonai kórházban meghalt Augusto Pinochet. Az exdiktátor halálát szívelégtelenség okozta egy héttel infarktusa után. A tábornok 15 évig irányította vasmarokkal Chilét, eközben ezrek tűntek el, de bekövetkezett a "chilei csoda" is.

Hiába voltak együtt szabadkőművesek

Az 1915-ben breton bevándorlók gyermekeként született Pinochet kora gyermekkorát az egyházi neveltetés határozta meg. A francia katolikus iskolák után 18 évesen iratkozott be a katonai akadémiára, hogy élete hátralevő részét a hadseregben töltse. Pinochet gyorsan haladt a katonai ranglétrán, mígnem 1973-ban Salvador Allende, Chile marxista elnöke vezérkari főnökké nevezte ki.

Pinochet és Allende ugyanannak a szabadkőműves páholynak voltak a tagjai. Ez azonban nem akadályozta meg a tábornokot, hogy csatlakozzon az Allende elleni puccshoz.

Allendét a chilei parlament fosztotta meg hatalmától 1973. augusztus 22-én. A katonai hatalomátvételre végül három hét múlva, szeptember 11-én került sor. Allende a puccs során rejtélyes körülmények között meghalt, az 1990-ben végzett halottkémi vizsgálat azt a verziót erősítette meg, hogy az elnök öngyilkos lett.

Hamar vezérré lett

Pinochet memoárjaiban úgy emlékezett vissza, hogy ő volt a puccs egyik vezére. A kortárs beszámolók szerint azonban csak pár nappal a puccs előtt csatlakozott a szervező haditengerészeti tisztekhez. Ennek ellenére a hatalomátvétel után felált katonai junta vezetését már 1974-ben magához ragadta, a következő években pedig konszolidálta a hatalmát.

A hatalmát pedig rejtélyes gyilkosságok jellemezték leginkább. Bár pontos adatok nincsenek a junta idején elhunytak számáról, a legmegbízhatóbbnak számító Rettig-jelentés szerint 2095 chilei halt meg a titkosrendőrség és a halálbrigádok működése nyomán. A nemzetközi figyelem azonban csak akkor terelődött Chilére, amikor Washingtonban felrobbantották Chile korábbi ENSZ-nagykövetét. Carlos Prats tábornok, Pinochet elődje a vezérkari főnöki poszton hasonló körülmények közt lelte halálát Buenos Airesben, mivel nem volt hajlandó csatlakozni a puccsistákhoz.

A hidegháború forró frontja

Pinochet a brazil, az uruguayi, az argentin, a bolíviai és a paraguayi katonai junták vezetőivel a hetvenes évek végén titkos akciókba kezdett Dél-Amerikában a kommunista gerillák ellen. A Kondor-műveletben az Amerikai Egyesült Államok máig nem tisztázott szerepet vállalt.

De nem csak az amerikaiak vettek részt a dél-amerikai piszkos háborúban. A nyolcvanas években Chilében ötezer tonna fegyvert foglaltak le, amit a marxista gerillák kubai, keletnémet és szovjet ügynökök közvetítésével szereztek be.

Pinochet hatalmát végül nem a kommunisták, hanem a chilei demokratikus hagyományokat követő nép döntötte meg. Hatalma konszolidálása után 1980-ban Pinochet új alkotmányt fogadott el, ami 1988-ra egyjelöltes elnökválasztást írt elő. Az 1988-as szavazáson a választók végül arról dönthettek, hogy akarják-e elnöküknek Pinochetet, vagy sem. 55 százalékuk nem akarta, így 1989-ben többjelöltes, tényleg demokratikus választást tartottak.

Tisztázatlan bűnök, gazdasági sikerek

De ezzel még nem jött el Pinochet bukása. A tábornok egészen 1998-ig a hadsereg vezérkari főnöke maradt, a felelősségre vonást pedig életfogytigalni szenátorsága miatt úszta meg. Bár 91. születésnapján először minden felelősséget magára vállalt a rémuralma idején elkövetett bűnökért, bíróság előtt sosem felelt tetteiért. Pedig Spanyolország Baltazár Garcón nyomozóügyész vádirata alapján többször is kezdeményezte kiadatását, mivel a rémuralom idején eltűnt/meggyilkolt chileiek nagy részének spanyol állampolgársága is volt.

Amik között azért pozitívumok is voltak. A hetvenes években Pnochet Chile szabad piaci átalakítása mellett döntött, és a Milton Friedman hatása alatt álló közgazdászcsoport, a "chicagói srácok" segítségével neoliberális reformok sorát hajtotta végre. A friedmanisták azóta is "chilei csodaként" jellemzik a sikeres piaci reformokat, amik tartós gazdasági fellendülést alapoztak meg az amúgy igen sérülékeny gazdasági térségben.