A német szélsőbaloldali terrorcsoport, a Vörös Hadsereg Frakció (Rote Armee Fraktion, RAF) rejtélyes harmadik generációjának - amely egyszer még Budapesten is robbantott - egyik korábbi vezetője szabadult ki a fogházból a héten.
Eva Haulét többek között egy 1985-ös gyilkosságban játszott szerepéért és az emberölés másnapján elkövetett bombamerényletért ítélték el - azután, hogy már börtönbe került más bűncselekmények miatt. A gyilkosságban játszott szerepe egyébként nem teljesen tisztázott: vagy ő, vagy a még ma is börtönben ülő Birgit Hogefeld lőtte tarkón azt az amerikai katonát, Edward Pimentalt, akinek az igazolványával bejutottak egy USA-bázisra, és ott egy felrobbantott bombával két embert megöltek, 23-at pedig megsebesítettek. Az 1985-ös emberölést egyébként utóbb még a RAF aktivistái is elítélték.
Az 53 éves, 21 évet börtönben töltő Haule nem az első idén szabaduló RAF-terrorista. Márciusban engedték ki az addig 24 évet leülő Brigitte Mohnhauptot.
Haulét az 5. számú német büntetőbírósági tanács szerint már nem jelent a társadalomra veszélyt, ezért öt év próbaidőre felfüggesztették életfogytig tartó börtönbüntetését. A bírók kétszer is meghallgatták Haulét, mielőtt kiengedéséről döntöttek volna, írja a Wiener Zeitung.
Segített feloszlatni a RAF-ot
Hozzájárulhatott az 53 éves nő szabadon engedéséhez az is, hogy a német Spiegel Online szerint Haule közreműködött a RAF 1998-as önfeloszlatásában. A bírósági indoklás mindemellett még arra is kitért, hogy Haule politikai céljai megvalósítása érdekében ma már nem tartja "megfelelő eszköznek" a fegyveres harcot.
Eva Haule jövőjéről legalább olyan keveset tudni, mint a múltjáról. Szabadulása után várhatóan egy pártfogó-felügyelő személy foglalkozik majd vele, akárcsak a második generáció vezéregyéniségével, Brigitte Mohnhaupttal, akit idén márciusban engedtek ki a börtönből. Mohnhaupt egyébként egy gyárban kapott munkát, állítólag azt szeretné, ha megváltozathatná nevét, hogy megkímélje magát a zaklatásoktól.
Az első generáció
Haule és Mohnhaupt a RAF harmadik és második generációjához tartoztak. Sorsuk megértéséhez azonban előbb az első generáció történetét kell felidézni. A RAF három generációja időben, térben és személyekben is elkülönül egymástól, erősebb személyes kötődés is inkább csak az első két "nemzedék" között mutatható ki.
A RAF az 1967-68-as diákmozgalom születésekor baloldali és antiimperialista (főleg USA-ellenes és vietnami háborút bíráló) irányvonalat követett, még akkor is, ha ma még élő tagjai és egykori szimpatizánsai néha szélsőjobboldali nézeteket is vallanak.
Az egyik hatvanas évekbeli baloldali tüntetésen, az Amerika-barát perzsa sah, Reza Pahlavi ellen demonstráltak a német diákok Berlinben. Az 1967. június 2-ei megmozduláson egyiküket, Benno Ohnesorgot egy rendőr lelőtte.
A radikálisabb egyetemisták ezután úgy gondolták, hogy az állam immár illegális eszközökkel lép fel ellenük, ezért ők is használhatják ezeket az eszközöket. A diákok még ekkor is - a Wikipedia megfogalmazása szerint - a "dolog elleni erőszak" periódusánál tartottak. Két frankfurti áruházban is tüzet gyújtott 1968. április 2-án Andreas Baader, Gudrun Ensslin, Thorwald Proll és Horst Söhnlein.
Súlyos ítéletek, még súlyosabb hibák
A német rendőrség már két nap múlva, április 4-én elkapta a tetteseket. Ekkor azonban hiba történt az (állam)gépezetben: egyrészt rendkívül súlyos ítéletet hoztak az elkövetők ellen - három év fegyház -, viszont a védők fellebbeztek, és így a vádlottak szabadlábra kerültek.
A fellebbezéseket elutasították, és ekkor Baadernek és szeretőjének, Ensslinnek is be kellett volna vonulnia a börtönbe. Ők azonban a jogerőssé vált ítélet után illegalitásba vonultak, és addigi ügyvédjükkel, Horst Mahlerrel együtt egy városi gerillacsoportot kezdtek szervezni.
A városi gerillák nem jutottak messzire: 1970-ben ismét elfogták Baadert, egy rendőrspicli, Peter Urbach ugyanis beköpte őt.
Szabadítási akció
Ekkor tűnt fel Ulrike Meinhof, aki addig baloldali lapoknál - többek között a "konkret"-nál dolgozott. Meinhof újságíróként ismerte meg Baaderéket, rendszeresen írt az áruházi gyújtogatásokról is. Meinhof azzal állt elő, hogy újságíróként könyvet akar írni a gyújtogatóról, akit ezért interjúra invitált.
Baadert ekkor átszállították a Német Központi Társadalomtudományi Intézetbe. Innen Meinhofék fegyveres akcióval szabadították ki. Az 1970. május 14-ai akcióban - amelynek előkészítésében Horst Mahler is részt vett - súlyosan megsérült az intézet egyik munkatársa.
A RAF születése
Utóbb ezt az akciót nevezték a terroristák a Rote Armee Fraktion, a RAF megszületésének, bár vannak, akik az áruházi gyújtogatásoktól számítják a csoportosulás történetét. A RAF elnevezés a csoport 1970. június 5-ei nyilatkozatában - amelyet Ulrike Meinhof írt az Agit 883 című lapba - szerepel először.
Ezután, 1970 június-augusztus között a Baader-Meinhof-csoportként is emlegetett szervezet tagjai egy palesztin gerillatáborban kaptak katonai kiképzést, alighanem Horst Mahler kapcsolatait kihasználva.
Mahlerék letartóztatása
Horst Mahlert 1970. október 8-án letartóztatják. Így ő a Baader-szabadításban és néhány bankrablásban vett csak részt, a későbbi, halálos kimenetelű akciókban nem.
Fatah kiképzés, Stasi-menedék
A Jasszer Arafat által alapított szervezet, a Fatah mozgalom egyik bázisán gyakorolhattak a RAF terroristái 1970 júniusa és augusztusa között. A Fatah ma már nem igazán Amerika-ellenes erő, főleg a rivális palesztin szervezethez, a Hamászhoz képest, de ez a hetvenes években közel sem volt így. Arafatot inkább a Szovjetunió és szövetségesei támogatták akkoriban, természetesen az arab világon kívül. A RAF kapcsolatai máig sem tisztázottak, de a terroristák második generációjából sokan az NDK-ban bújkáltak, és csak 1990-ben bukkantak rá e "szökevényekre" Kelet-Németországban.
Mahlert 14 évre ítélik. Két ügyvéd is védi ekkoriban: a hetvenes évek elején Otto Schily, aki később, 1998-2005 között Németország belügyminisztere lett, illetve a hetvenes évek második felében és a nyolcvanas években Gerhard Schröder, a későbbi kancellár. Mahler manapság szélsőjobboldali, antiszemita nézeteket vall, az NPD nevű párt tagja is lett átmenetileg, sőt, azóta holokauszt-tagadásért is elítélték.
Merényletek, áldozatok
De térjünk vissza a Baader-Meinhof-csoporthoz: egy letartóztatási kísérlet során 1971-ben meghalt Petra Schelm, a RAF egyik tagja. Ez tovább radikalizálta Baaderéket, akik több súlyos terrorakciót követtek el ezután.
Megtámadtak egy amerikai bázist, ahol egy halottja volt a bombájuknak. Egy rendőrkapitányságnál és az Axel Springer kiadói épületénél is robbantottak, de merényletet követtek el egy szövetségi bíró ellen is. Végül - lebukásuk előtt nem sokkal, 1972. május 24-én - az USA hadseregének európai főhadiszállásán három katonát robbantottak fel, ötöt pedig megsebesítettek.
Összesen tehát öt bombatámadást követtek el, ez szerepel majd az ellenük készült vádiratban. A merényletekben négyen haltak meg, több mint ötvenen pedig megsebesültek. Mindezeken kívül számos bankrablás miatt is elítélték őket, ezekből pénzt szereztek a az akciók finanszírozásához.
A főideológus
Közben Ulrike Meinhof a RAF fegyveres harcát próbálta baloldali, kommunista ideológiával alátámasztani. Az exújságírónő cikkeiben, kiáltványaiban osztály nélküli társadalmat akart, és az elidegenedés felszámolását ígérte például. Minderről a Magyar Narancsban Barotányi Zoltán írt, aki felidézi, hogy Meinhof "főideológust" a csoport vezetője, Baader mindezen munkálkodása ellenére is egyszerűen csak "burzsoá picsaként" emlegette.
Azért Meinhofot sem kellett félteni. A Spiegelben megjelent nyilatkozata szerint ezt mondta például: "Természetesen azt mondjuk, hogy a zsaruk disznók. Azt mondjuk, hogy ez az uniformisban lévő alak egy disznó, nem ember. Ezért is kell vele szembeszegülnünk. Nincs beszélnivalónk vele, és hiba lenne, ha egyáltalán szóba állnánk ilyen emberekkel. És természetesen lőni is lehet."
Az öt robbantás után, 1972 júniusában fogják el a RAF-terroristákat: Baadert, Jan-Carl Raspét és Baader szeretőjét, Gudrun Ensslint. Őket hosszas procedúra után, 1977 tavaszán életfogytiglanra ítélték. Sokáig azonban nem ültek ezután már börtönben, mert furcsa körülmények között - a hivatalos jelentés szerint - öngyilkosságot követtek el 1977-ben, méghozzá ugyannak a napnak ugyanazon esti órájában.
Meinhofot és Brigitte Mohnhauptot is letartóztatták 1972 júniusában. Mohnhaupt öt év után, 1977 februárjában szabadult, és ekkortól átvette az úgynevezett második generáció irányítását a RAF-nál.
Meinhof halála
Ulrike Meinhof viszont 1976. május 9-én a hivatalos jelentés szerint öngyilkos lett. Ezt azóta is sokan vitatják. Halála előtt a többi RAF-aktivista egyébként kiközösítette őt.
Meinhof cellája ablakára kötötte fel magát, miután egy széttépett törülköző összecsomózott darabjaiból "font" kötelet magának. A hivatalos magyarázatot azóta is vitatják, egy önmagát kinevező nemzetközi vizsgálóbizottság - a holttest és a börtön megtekintése nélkül - például megállapította a Wikipedia szerint 1978-ban, hogy nem magát kötötte fel Meinhof.
Még életében agyműtétet akartak végezni rajta
A terroristanő holttestét hosszú ideig nem tudták hová eltemetni, egyetlen önkormányzat sem engedte ugyanis a területén elföldelni Meinhofot. Végül Berlin Mariendorf nevű negyedében találtak neki végső nyughelyet. 2002-ben kiderült azonban, hogy Ulrike agyát nem temették el testével együtt 1976-ban.
Horrorisztikus magyarázata van ennek a magyar történelmi folyóirat, a Rubicon szerint: Peter Zeis államügyész ugyanis még életében agyműtétet akart végrehajtatni Ulrike Meinhofon, mert szerinte bizonyosan valami betegség miatt lett terrorista. Knoblich szövetségi bíró engedélyezte is a műtétet, de végül a felháborodás miatt elálltak ettől.
Meinhof lánya, Bettina Röhl derítette ki ezután, hogy évtizedekig őrizték formalinban anyja agyát, és különböző kutatóintézetekben vizsgálták a szervet. Végül egy magdeburgi klinikát találták meg Meinhof agyát, és a stuttgarti államügyészség indítványára elhamvasztották, majd 2002. december 22-én eltemették a test mellé a berlini Szentháromság-temetőben.
A Spiegel főszerkesztő és a Meinhof ikrek
Stefan Aust, a legtekintélyesebb német magazin, a Spiegel jelenlegi főszerkesztője egykor együtt dolgozott a "konkret" című baloldali lapnál Ulrike Meinhoffal és férjével, Klaus Rainer Röhllel. Meinhof és Röhl ikreit Aust szabadította ki egy titkos akcióban Szicíliában 1970 szeptemberében. Aust egy, a RAF-ból kiugró aktivistával együtt vitte vissza Németországba a gyerekeket, akiket Meinhof állítólag egy palesztin menekülttáborba akart vitetni, miközben a bíróságok az exférjnek ítélték őket. Más források szerint nem Meinhof, hanem a RAF vitette az ikreket Szicíliába. Ulrike Meinhofot és Andreas Baadert 1970 júniusa és augusztusa között képezték ki a palesztinok egyik bázisán. Andreas Baader később állítólag meg akarta gyilkolni Austot, de az újságírónak sikerült elmenekülnie a RAF-osok elől.1972-es elfogása után immár öt éve raboskodott Andreas Baader, a szélsőbaloldali nyugat-német Vörös Hadsereg Frakció (RAF) terrorszervezet vezetője. Társai Baader elítélése előtt is próbálkoztak túszejtéssel, hogy kizsarolják a börtönben ülők szabadon engedését. Ám az 1975 áprilisi stockholmi követségfoglalásuk nem járt sikerrel. Az NSZK svédországi diplomáciai képviseletén ugyanis két túsz és két túszejtő is meghalt.
A seggfej és utódja
Éhségsztrájkot is folytattak a RAF első generációjának aktivistái, tiltakozva fogva tartásuk körülményei ellen. Egyikük, Holger Meins 1974 novemberében bele is halt ebbe. Ebben az évben Jean-Paul Sartre, a híres francia író-filozófus meglátogatta Baadert a börtönben. A találkozót az a Siegfrid Buback főállamügyész engedélyezte, akit később, 1977-ben a RAF második generációja gyilkol majd meg. Sartre hivatalos nyilatkozatában a találkozó után arról beszélt, hogy mennyire lefogyott és megkínzott ember benyomását keltette Baader. Egy beszélgetésben viszont ezután "hihetetlenül hülyének" és "seggfejnek" nevezte a német terroristavezért.
Miután az első generáció nagy részét letartóztatták vagy tűzharcban megölték a rendőrök, a második generációs RAF-osok felújították a terrorcsoport tevékenységét. Ebben döntő szerepe volt Brigitte Mohnhauptnak, akit 1977-ben helyeztek először szabadlábra, 1972-es letartóztatása után. (Mohnhauptot egyébként éppen 2007 márciusában eresztették ki sokadik letartóztatása után, így idén Eva Hauléval együtt, akit a napokban engedtek ki, immár két egykori RAF-os terrorista is kiszabadult a börtönből, több mint húsz évi raboskodás után.)
A második generáció céljai
Brigitte Mohnhaupt 1977 februárjában jött ki a fogházból, és azonnal szervezkedni kezdett. Az ő és Christian Klar nevéhez fűződik a legtöbb terrorcselekmény, amelyet e "nemzedék" követett el. Mohnhaupt volt az NSZK legveszélyesebb terroristája a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek legelején.
Céljuk az volt, hogy engedjék szabadon Baadert, vagyis a második generáció már nem is igazán ideológiai harcot folytatott, egyszerűen csak a terror logikáját követve radikalizálódtak az aktivisták. Hozzá kell tenni, hogy az imperializmus elleni harcról azért közzétettek egy rövid közleményt, amelyet a francia Libérationnak juttattak el a hírhedt Schleyer-gyilkosság után.
A német ősz
Mohnhaupték akciói többnyire 1977-ben történtek, és a "német ősz" néven kerültek be a terrorizmus történetébe.
De már tavasszal elkezdték a merényleteket: a Baaderék perében a vádat képviselő főállamügyészt, Siegfried Bubackot és annak két emberét lelőtték áprilisban. Júliusban a Deutsche Bank vezetőjét, Jürgen Prontót ölték meg, miközben megpróbálták őt elrabolni.
Mohnhaupt és Klar: melyikük lőtt?
Mindkét cselekményt Mohnhaupt és Klar akciójának tartják elsősorban, de nem tudni, hogy kettejük közül ki lőtt. Klar mindenesetre még most is börtönben ül, kegyelmi kérvényét elutasították, Mohnhaupt viszont már szabadlábon van 2007 márciusa óta.
A "német ősz" során még durvább akciók következtek. 1977. szeptember 5-én elrabolták a német munkaadók szövetségének elnökét, Hanns Martin Schleyert. Sofőrjét és három testőrét azonnal megölték. Schleyert pedig október 18-áig fogva tartották, és Baaderék kiszabadítását követelték a terroristák. Schleyer sorsát egy palesztin gépeltérítés kudarca, és az ezután bekövetkezett "stammheimi halálos éjszaka" pecsételi majd meg.
Gépeltérítés és kommandós akció
Schleyer elrablása után egy hónappal, 1977. október 13-án palesztin fegyveresek eltérítették a Lufthansa egyik gépét. A repülővel több megállás - Róma, Larnaka (Ciprus), Dubai - után végül Mogadishuban, Szomália fővárosában szálltak le, miközben megölték a kapitányt. A palesztinok fogolycserét akartak, ugyanazt, amit Schleyer elrablói, vagyis Baaderék elengedését a túszokért cserébe.
Ám a német kormány, illetve Helmut Schmidt kancellár nem tárgyalt velük, és a GSG-9, egy különleges német rendőrkommandó érkezett a szomáliai fővárosba. A kommandósok sértetlenül kiszabadították a gép 86 túszát. A palesztinokat viszont tűzharcban megölték október 18-án. Így szertefoszlott az esélye annak, hogy kiszabaduljanak Baaderék. Ezután következett a stammheimi halálos éjszaka.
FÉG-pisztollyal lőtte magát fejbe Baader
1977. október 18-19-én három öngyilkosság és egy öngyilkossági kísérlet történt a hivatalos szervek szerint a stammheimi börtönben. Andreas Baader, Gudrun Ensslin (Baader szeretője) és Jan-Carl Raspe - vagyis a RAF első generációjának vezéregyéniségei - meghaltak celláikban. A hatóságok szerint ügyvédeik csempészték be a fegyvereket az elítélteknek.
Baadernek és Raspénak a vád szerint egy Arndt Müller nevű ügyvéd juttatta be a fegyvereket. A pisztolyokat Magyarországról szerezte be az ügyvéd egyik alkalmazottja, Volker Speitel. Speitel a RAF tagja lett, de amikor lebukott, koronatanúként lépett fel a perekben, és azt állította, ő csomagolta be a fegyvereket az ügyvéd irataiba úgy, hogy azt a börtönbe való belépéskor a biztonsági ellenőrzésnél ne vegyék észre. Müller máig azt állítja, hogy nem tudott a csempészésről, mégis emiatt 1978-ban elítélték négy év nyolc hónapi börtönbüntetésre.
Otto Schily és Gerhard Schröder is védett RAF-osokat
Otto Schily, Gudrun Ensslin ügyvédje egy másik RAF-ost, Horst Mahlert is védett a hetvenes években. Schilyből 1998-2005 között belügyminiszter lett Gerhard Schröder kancellár kormányában. Schröder maga is képviselte Horst Mahlert különböző eljárásokban, és lehetővé tette szabadulását a börtönből, sőt ügyvédi praxisának újrakezdését is. Mahlerből azonban mára a német szélsőjobboldal egyik ideológusa lett, akit holokauszt-tagadásért újabb börtönbüntetésre ítéltek két évvel ezelőtt Németországban - ekkor persze már nem Schröder képviselte őt.)
Mindenesetre érdekesnek tűnik, hogy Baader állítólag tarkón lőtte magát a stammheimi börtönben egy FÉG gyártmányú, Magyarországon készült pisztollyal, Ensslin felakasztotta magát, Raspe pedig egy szintén Magyarországról származó fegyverrel mellkason lőtte saját magát (és egy ideig még így is életben maradt). A negyedik öngyilkos-jelölt, Irmgard Möller a szíve környékén szurkálta meg magát, de ő túlélte ezt.
Möller egyébként máig azt állítja, hogy gyilkosságok történtek, és Baaderék ügyvédjei is ezen a véleményen voltak ekkoriban. Például Otto Schily, Ensslin védője is a német államot tette felelőssé a történtekért, később azonban visszavonta ezt.
A palesztin gépeltérés kudarca, majd Baaderék halála megpecsételte a szeptember óta fogva tartott Schleyer sorsát. A német munkaadók szövetségének elnökét október 18-án lelőtték elrablói, hiszen velük már eddig sem tárgyaltak a német kormány illetékesei.
Mohnhaupt második és harmadik letartóztatása
1978 májusában letartóztatják Jugoszláviában Brigitte Mohnhauptot és egyik legaktívabb társát, Peter-Jürgen Boockot, továbbá Sieglinde Hofmannt és Rolf Clemens Wagnert. A terroristáknak azonban Titóék felajánlják: menjenek tovább egy általuk szabadon választott országba.
1981 szeptemberében Klar és Mohnhaupt az amerikai haderő európai főparancsnokát, Frederick James Kroesent próbálják megölni, de még ennek az évnek a novemberében lebuknak, és mindkettőjüket letartóztatják.
Elítélik a terroristanőt
Mohnhauptot ezután kilenc gyilkosságért (Buback és Ponto megölése is szerepelt a vádpontok között) ötszörös életfogytiglani plusz 15 éves szabadságvesztésre ítélték, ezt 1986-ban egyszeri életfogytiglanra változtatták, most 2007-ben pedig kiengedték a terroristát a börtönből.
Mohnhaupttal közös ügyekben keresték, majd fogták el 1982-ben Christian Klart, aki részt vett a Buback és Pronto elleni merényletekben. Ezzel nagyjából a második generáció tagjai is lebuktak Baaderék után. A rendszerváltás után kiderült, hogy ebből a nemzedékből tízen az egykori NDK-ba szöktek, ahol a berlini fal leomlása után lepleződtek le.
A harmadik generáció
A második generáció letűnése után következett a harmadik nemzedék a RAF-nál. Ez a nemzedék végképp letért az elődök által megkezdett útról. Szinte teljesen céltalanul és véletlenszerűen választottak ki célpontokat. Ideológiai motívumok már alig-alig fedezhetőek fel a gyilkosságok, merényletek mögött. Kétséges az is, hogy a harmadik generációs RAF-gyilkosságok ténylegesen a RAF-nak tulajdoníthatók-e.
A frissen, 2007 augusztusában, 21 év után börtönből szabadult Eva Haule ehhez a harmadik generációhoz tartozott. Róla máig nem lehet tudni, hogy ő vagy társa, Birgit Hogefeld ölt-e meg egy amerikai katonát. A 20 éves Edward Pimentalt 1985. augusztus 7-én lőtték tarkón Wiesbaden közelében, egy erdőben, hogy megszerezzék igazolványát. Így a terroristák másnap, augusztus 8-án bejuthattak bombát rejtő autójukkal egy frankfurti amerikai támaszpontra.
Az itteni parkolóban végrehajtott robbantásban aztán egy további katona és egy civil vesztette életét, és 23 másik ember megsebesült. Utóbb az egész akciót a RAF is elítélte, merthogy olyan katonát gyilkoltak meg Wiesbadennél, akinek rangja sem volt túl magas, másrészt Pimental megölésének még csak politikai indoka sem volt.
Elkapják Haulét
Eva Haulét (teljes nevén: Haule-Frimpongot) 1986-ban kapták el Rüsselsheimben egy fagylaltozóban. Előbb 1988-ban ítélték el 15 évre néhány kisebb rablás, illetve egy meghiúsult merénylet - egy iskola előtt akart robbantani, de szerencsére elrontottak valamit a bomba időzítésekor - miatt, aztán 1994-ben rábizonyították egy másik perben a frankfurti robbantást, amiért életfogytiglant kapott, három rendbeli emberölés bűntette miatt.
Haule mostani szabadulása után a szélsőbaloldali RAF-nak már csak két egykori tagja marad rács mögött: az 55 éves - 24 éve börtönben ülő - Christian Klar, és a 14 éve rendőrkézre került - most 51 éves - Birgit Hogefeld. Mindkettőjüket 1982-ben kapták el, és később életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Idén májusban mindkettejük kegyelmi kérvényét elutasította Horst Köhler német államfő.
A budapesti merénylet
A RAF harmadik generáció pedig szakított mindkét előző csoporttal, és máig rejtélyes gyilkosságokat, merényleteket hajtott végre, amelyek jelentős része felderítetlen maradt. Ideológiailag a harmadik generáció már végképp zavarosnak minősíthető, robbantottak nyugat-német vállalatvezetőket, politikusokat, de a kelet-európai rendszerváltás után a volt szocialista országokból kivándorló zsidókat is.
Erre példa az 1991-es budapesti robbantás, amelyet Andrea Klump és Horst-Ludwig Meyer követett el. A páros egy Izraelbe kivándorló, alijázó orosz zsidókat szállító autóbuszt akart felrobbantani a magyar fővárosban. A merényletben négy utas és két magyar rendőr sebesült meg, az utóbbiak súlyosan.
Andrea Klump DNS-ét később sikerült azonosítani egy budapesti lakásban, ahol együtt tartózkodott a merénylet előtti napokban Horst-Ludwig Meyerrel.
Nem is volt RAF-tag?
Meyert 1999. szeptember 15-én tűzpárbajban lőtte le az osztrák rendőrség a bécsi repülőtéren. Andrea Klumpot is itt tartóztatták le, majd kiadták Németországnak.
Klump elítélésekor végül is a bíróság nem mondta ki, hogy a nő a RAF tagja lett volna, ugyanakkor szimpatizánsként sokan a Vörös Hadsereg Frakció holdudvarába sorolják őt. 2001-ben végül egy sikertelen spanyolországi merényletben játszott szerepéért ítélték börtönbüntetésre Klumpot.