A brit statiszták mindennapjairól Ricky Gervais már forgatott egy nyomasztó tévésorozatot Extras címmel, amiben megtudhattuk, hogy a háttérben feltűnő színészek életénél már csak az lehetne lehangolóbb, ha fel sem tűnnének. De valahogy nem így telik az élete Londonban a pápai születésű Nemes Zoénak, aki nem sokkal azután, hogy magyarországi modellmunkák után kiköltözött Angliába, már Az utolsó Jedik kaszinójelenetében szerepelt, és Daniel Day Lewis mellett lehetett varrónő a többször is Oscarra jelölt Fantomszálban. A telefonos interjúval is kicsit sakkozni kellett, mert egyik nap a hányatott sorsú Bohemian Rhapsody című filmet forgatta (“Csak egy jelenetben vagyok, semmi érdekes.”), másik nap pedig egy erőnléti tesztre ment.

Miért döntöttél úgy, hogy Londonba mész?

A legjobb barátnőm eldöntötte, miután kilátogatott az ismerőseihez, hogy textilszakon akar tanulni Londonban, és konkrétan kijelentette, hogy "Zoé, Londonba költözünk". Én meg már akkor tudtam, hogy fotószakra szeretnék járni, de valamiért féltem volna az Iparművészetire jelentkezni. Úgy voltam vele, hogy jelentkezem akkor Londonba, "úgysem vesznek fel"-alapon. Aztán felvettek, ráadásul az összes helyre, ahova jelentkeztem.

Mennyire volt nehéz munkát találni?

Szinte egyből mázlim lett Az utolsó Jedikkel, azzal elvoltam egy ideig. Viszont az a baj az ilyen produkciókkal, hogy 4-6 hét, mire fizetnek, szóval keresnem kellett más munkát is. Így kötöttem ki negyedállásban egy színházban, negyedállásban egy kávézóban, és negyedállásban egy ruhaboltban - mindezt azért, hogy legalább az albérletet tudjam fizetni.

Hova jársz egyetemre?

Fotó- , és filmszakon vagyok a Westminster Egyetemen. Júniusban diplomázok.

Mi ez az erőnléti teszt, amire holnap kell menned?

A következő Wonder Womanre shortlisteltek amazonnak. Arra lesz egy erőnléti meghallgatás, lovaglás meg ilyenek.

Ezeket demonstrálnod kell?

Valahogy így képzelem el, meg hogy kardozni kell. Gondolom most a stunt coordinatorok nézik meg az emberek mozgását. Már 2-3 hónapja mennek a körök ezzel a filmmel, kérdezik mindig, hogy tudok-e ezt meg azt csinálni.

Hogy zajlik egy ilyesmi, először megnézik a fényképedet a casting directorok, és akkor mész folyamatosan meghallgatásokra?

Így van, sőt az a vicc, hogy a folyamat közben nem is találkozol emberekkel, én még például itt nem találkoztam senkivel. Képeket kérnek mindig, és kérdéseket tesznek fel.

Hogy ment ez a Fantomszálnál?

Még hónapokkal a forgatás előtt engem elfogadtak, mint in-house model. Aztán eltelt egy hónap, és az egész egy nagy kavar lett, szóltak, hogy most átírnak pár dolgot, aztán majd jelentkeznek. De én még ekkor nem tudtam, hogy ez a film micsoda. Amikor készül egy film, általában kódnév alatt forgatják, ennek a címe annyi volt, hogy UPTA, azaz Untitled Paul Thomas Anderson (cím nélküli Paul Thomas Anderson). A forgatáson már Phantom Thread volt. De én tényleg nem tudtam róla semmit, azon kívül, hogy az ötvenes években játszódik. Aztán ahogy telt az idő, in-house modelből koszorúslány lettem. Persze, mindenre igent mondtam, annyira érdekelt a dolog. A végére pedig járókelőnek konfirmáltak. Nagyon szomorú voltam, amikor odaértem a forgatásra, és kiderült, hogy én tényleg csak az utcán fogok sétálgatni, és nem látok semmit az egészből. Aztán az ötödik-hatodik forgatási napon volt egy belső jelenet, a divatbemutató, abban is látható vagyok egyszer. És ott kinézett magának Paul Thomas Anderson, a szünetekben odajött dumálni hozzám, és másnaptól mondták, hogy akkor én nem járókelő vagyok kinn a hidegben, hanem varrónő a házban.

Amikor a divatbemutatós részt forgatták, akkor nem volt meg, hogy varrónő leszel a filmben?

Nem, akkor még csak a közönségben ültem.

De hogy szúrt ki magának?

Az egyik jelenetben ezeket a herbál cigiket kellett szívni, ami szörnyű volt. Viszont a szünetekben odajött, hogy még pöfékeljek, meg elkezdett cukkolni, hogy a szüleim tudják-e, hogy cigizek. Elkezdtünk dumálni. Aztán másnap már szóltak is, hogy varrónő leszek. De én ugye nem vagyok varrónő, és megérkeztem a forgatásra, elhangzott, hogy “Ladies, do your thing!” (Hölgyeim, csinálják a dolgukat!), én meg azt sem tudtam, hogy mit csináljak. De nem akartam szólni, hogy én meg ehhez nem értek, és bocs, vissza az egész, visszamegyek statisztának sétálni. Amivel egyébként semmi baj nincs, én azt is szeretem csinálni.

És milyen volt bekerülni egy összeszokott szereplőgárdába, akik már hetek vagy hónapok óta ezt csinálják?

A legaranyosabb nénik voltak ott, mindegyikre azt gondoltam, hogy a nagymamám. Nagyon jókat beszélgettünk, teáztunk, mindegyikőjük elmesélte, hogy eddig miket csinált. Azt is elmondták, hogy nem is nagyon tudják, mi ez az egész, de izgalmas, meg szépek a ruhák. Én minden nap rohantam be reggel 6-ra. És minden reggel ott volt Paul Thomas Anderson, aki az egyik kedvenc rendezőm, és lepacsizunk. Amikor ezt mondtam a barátomnak, akkor azt mondta, hogy úgyse merem egyik nap elhúzni a kezem. De megcsináltam. Az, hogy ilyeneket megengedhettem magamnak, sokat elárul arról, hogy milyen volt az egész forgatás hangulata.

Vicces, hogy PTA mókázik a forgatásokon, a filmjei alapján nem gondolnád, hogy ilyen lenne. Ráadásul a Fantomszálat nemcsak rendezte, hanem operatőr is volt.

Igen, de azért segítettek neki. Általában úgy történt, hogy lejárta a jelenetet, és valaki megcsinálta a kameramozgást. De egyébként kicsit szomorú vagyok, mert több jelenetem is van, ami nem került bele a filmbe, például Almával (Vicky Krieps) is van egy közös.

Akartam is kérdezni, hogy mikor lesz olyan jeleneted, amiben meg is szólalsz?

Volt vele egy minipárbeszédem, amit sajnálok, hogy kivágtak. Egyébként nem is tudtam, hogy Vicky Krieps kicsoda a filmben, csak később tudtam meg, hogy ő a főszereplő.

Daniel Day Lewisból mennyit láttál?

Volt közös jelenetünk, amikor a királynő megérkezik a házba. Ott beszélnek is rólam, de azt is kivágták. Bemutatnak úgy, hogy én vagyok Irma. De alapvetően Daniel Day Lewisból a színes zoknijaira emlékszem, amik a filmben is elég hangsúlyosak, amit nem gondoltam volna.

Ő azért elég intenzív színész hírében áll, mennyire látszódott ez rajta?

Azt gondolom, hogy ez a szerep nem egy Daniel Plainview, én nem láttam mániákusnak, aranyos volt, kedves, és közvetlen. Azt hallottam, hogy tényleg ott aludt a házban egy csomószor.

Milyen volt befejezni ezt a forgatást?

Az utolsó nap még mindig egy trauma. Végeztünk, egy laza nap volt, mindenki örült, hogy mehet haza pihenni, én pedig elkezdtem zokogni. Márpedig én nem akarom, hogy ennek vége legyen. Aztán odajött az első asszisztens, hogy maradj, PTA még ki szeretne valamit próbálni. Akkor a zokogásom átment egy örömsírásba. Mondták, hogy van egy jelenet, ott lesz Daniel Day Lewis és Vicky Krieps, és valamit ki akarnak próbálni. Mondtam, hogy bármeddig maradok! Mindenki elment, várok, telnek az órák. Aztán közölték, hogy holnap át kell költözniük Svájcba, leforgatni az ottani jeleneteket, és nincs már idő arra, amit Paul szeretett volna. Ott megint átmentem sírásba.

Nem írt utána egy SMS-t, vagy valamit, hogy bocsánat?

Sajnos nem voltunk ilyen kapcsolatban. A premierre nem hívtak, mert nem volt szövegem a filmben. Viszont volt januárban a Southbank Centre-ben egy vetítés, ahol élőben játszották a filmzenét. Utána volt egy afterparti, ahova két idős hölggyel bejutottunk. Mondtuk, hogy szerepelünk a filmben, és bemehettünk. Én ott azt éreztem, hogy nekem küldetésem beszélni PTA-val, de láttam, hogy levegőt nem kapott a sok embertől. Meg igazából féltem is, ha mi van, nem ismer meg, vagy máshogy lesz ciki. Egyre közelebb kerültem hozzá, és akkor megkocogtattam a vállát, és azt vártam, hogy felkiált, hogy helló Zoé, szia, és ez így is történt. Megfordult, megölelt, adott egy puszit. Én meg csak álltam megilletődve. Dumáltunk egy kicsit. Láttam rajta, hogy őszintén tudta, hogy ki vagyok. Megköszönte a munkát, aztán kifele menet el is köszöntünk.

Hogy kerültél be Az utolsó Jedikbe?

Az előtt nem sokkal költöztem Londonba. Egy ismerősöm mondta, hogy próbáljak meg egy ügynökségnél munkát találni. Egy ügynökségnél regisztrálni egy csomó idő, közben voltak olyan meghallgatások, amire lehetett jelentkezni csak úgy. Jelentkeztem egy ‘40-es években játszódó filmre, abból nem lett semmi, de egy hónappal később írtak, hogy a képeimet továbbították egy másik produkciónak, aminek Space Bear a kódneve, de nem mondhatnak semmit, de higgyem el, hogy elég jó produkció. Elmentem a castingra, még ott sem tudtam, hogy ez mi. Csak azt láttam, hogy rengeteg hasonló karakterű ember van. Például rengeteg szakállas, hosszú hajú ázsiai férfi és tetovált nő ült ott. Nyolcasával hívtak be minket, és azt mondták, hogy most megnéznek a sminkesek és a ruhások. Mindenkit megnézegettek közelről, susmorogtak, mindenki találgatta, hogy mi ez az egész, meg hogy ők miről beszélgethetnek. Mondták, hogy két fajta színű matricát kaphatunk: a kék, ami azt jelenti, hogy köszönjük, nem, a másik pedig a zöld, ami azt jelenti, hogy maradj a szobában.

Nem nagyon megalázó ez?

Úgy hangzik, de mindenki tök jó fej volt. Ezek formalitások voltak, hogy nehogy túl sok információ kerüljön ki. Megkaptam a zöldet. Akkor kiderült, hogy mi ez. Attól a pillanattól csak azt vártam, hogy kimehessek, és elmondhassam valakinek. Csináltak rólam képeket, méreteket vettek, de még az ujjbegyemet és az orromat is lemérték. A forgatás hónapokig pár hónapig nem kezdődött el. Volt még egy ruhapróba, és ennyi volt, utána már a forgatás jött.

Ahol az Instagramod szerint migréned volt.

Az volt az első forgatási napom, és próbáltam összeszedni magam, mert tudtam, hogy ha hazamegyek, akkor nem jövök vissza többet. Nekem nagyon erősek a migrénjeim, kéthetente jelentkeznek, és 3-4 napig tartanak. És itt is az volt, de kellett mennem hajnali 3-ra, és nagyon hosszú napok voltak. De végigcsináltam. Ültem, és mellém ült egy csávó, valamit beszélt, és akkor jöttem rá, hogy ki az, amikor visszament a kamerához a rendezői székéhez. Akkor esett le, hogy ez Rian Johnson volt, és reménykedtem, hogy nem mondtam semmi lerázósat. Onnantól fogva volt az, hogy a jelenet elejére raktak, meg bekerültem a pezsgős snittbe is.

Abban a jelenetben egy tök bonyolult kameramozgás van, mennyi ideig tartott azt felvenni?

Nyolc óra volt. Egy nap alatt megcsináltuk. De mindenki attól félt, hogy lefejeli a kamerát. Nagyon-nagyon gyorsan ment! Szerintem a filmben annyira nem is látszik, és egy hatalmas batár gépezet volt, ami közben mindenkinek tennie kellett a dolgát.

Tudtál beszélgetni a többi statisztával a forgatáson?

Aki mellettem áll az asztalon, az a színész játszotta az Oompa-Loompákat a Charlie és a csokigyárban. Meg az összes pici lényt annak a színésznek a családja játszotta, aki a Harry Potterben volt a bankár.

Warwick Davis?

Igen, neki az egész családja ott volt. Ők játszották az alacsonyabb lényeket. A magasabbakat pedig emberek, csak iszonyatosan durvák voltak azok a maszkok. Belül voltak bennük érzékelők, és minden egyes maszktól két méterre volt egy ember egy joystickkal a kezében, amivel az arcmozgásokat irányította. Az volt a durva, hogy a testüket irányították maguk, a joystickos emberek pedig hozzáirányították az arcukat. Félelmetes, amikor egy ilyen maszkos ember odajön hozzád, mert nem hiszed el, hogy nem igazi. A sminkesek a felvételek közben olajba mártott fogkefével spriccelték az arcukat, hogy élethűek legyenek.

Mi történik ilyenkor, amikor nincs felvétel? Jönnek emberek csavarhúzókkal megbuherálni őket?

Pontosan. Mindig volt valami. Van az a rész, amikor azok a fura lények bejönnek a kaszinóba, ott nagyon durva volt, amikor visszaállították a jelenetet azután, hogy betörik az ablakokat. Azokat a hatalmas asztalokat tényleg felrobbantották, tényleg repült a csávó az asztallal együtt. Aztán amikor akartak egy újabb felvételt, egy óra volt, mire visszapakoltak mindent. De mindenki imádta az egészet, mindenki imádott mindenkit.

Mennyi ideig voltál a forgatáson?

Konkrétan már nem emlékszem, hogy hány napot voltam, de ez az egész időszak februártól áprilisig tartottam

Hiányzik Budapest?

Igen. Bár pápai vagyok, de 13 éves korom óta éltem Budapesten, eleget ahhoz, hogy az otthonomnak érezzem, és tudjon hiányozni. Az elmúlt pár hónapban meg egyébként egyre erősebben érzem azt, hogy haza szeretnék jönni, mesterképzést csinálni operatőrszakon.

Milyen szerepeid lesznek még?

Most volt egy callbackem egy spanyol-amerikai filmre, amiben Emma Roberts játszik, az már egy mellékszerep lenne. (A Paradise Hills című fantasyről van szó. - KD) Ebben már szövegem is lenne. Valamikor májusban fogják forgatni. Skype-on volt az első meghallgatás a rendezővel, egy végtelen halló-hallózás volt, de jól ment.

Akkor eddig tök jól alakul ez a színészkarrier, nem?

Igen, de annyira szeretném, ha otthon is keresnének. Tök jó, hogy Star Wars, meg tök jó, hogy PTA, de volt most a magyar operatőrök díjátadója (Kovács László, Zsigmond Vilmos magyar operatőri díj - KD), annak én voltam a házigazdája, felkonferáltak, és nem nagyon tudták, hogy én ki vagyok. Meg szeretném mutatni otthon, hogy nem csak egy statiszta vagyok. Ráadásul rengeteg nagyon jó film készül otthon.

De szerinted mi kellene ehhez?

Egy lehetőség.