A legkülönfélébb számok és statisztikák keringenek arról, hány magyar dolgozik külföldön, és a kinti életet választók száma csökken-e vagy emelkedik. Abban viszont megegyeznek a statisztikák, hogy a legtöbb magyar Németországban dolgozik.  Nem csak Magyarországon van kevés munkaerő bizonyos területeken: a német gazdaság, azon belül is az ipar állandó szakemberhiánnyal küzd.  A magyarok külföldi munkavállalását ezért több német és magyar munkaerő-közvetítő cég segíti. A kinti munkalehetőségekkel kapcsolatban elsősorban a magas fizetésekről szóló legendák terjedtek el. András (keresztnevét kérésére megváltoztattuk) egy német munkaerő-közvetítő cég alkalmazottjaként arról beszélt a Szevasztok blognak, hogy milyen egyéb ösztönzők vannak, amelyek a munkát vállaló magyarokat igyekeznek minél hosszabb ideig Németországhoz kötni.  

Gyanús közvetítők

András cége elsősorban gyári munkásokat, esztergályosokat, lakatosokat, elektrotechnikusokat, fröccsöntőket, ipari lakkozókat, egyszóval igazi kétkezi szakmunkásokat keres, de könnyen el tudnak helyezni gépészmérnököket vagy villamosmérnököket is. A másik fontos terület a német egészségügy, amely szinte bármilyen mennyiségben képes felvenni szakképzett magyar ápolónőket. Nem csak a magyar kórházakban van tehát hiány belőlük.

András nem csak magyarországi magyarok körében keres embereket. Ide tartoznak az erdélyiek vagy a szerbiai magyarok is. Utóbbiaknál fontos feltétel, hogy legyen magyar útlevelük, hiszen ők nem uniós ország állampolgárai, és enélkül jóval nehezebb a munkavállalás. Ezeket az embereket jellemzően ma már Facebookon tudják elérni. Különböző németországi vagy magyarországi csoportokban hirdetik a lehetőségeket, amelyeknek adott esetben 50-100 ezer tagja van. Egyre nagyobb viszont a verseny: a német gazdaság szakmunkaigényét elsősorban Kelet-Európából töltik fel, de lassan Magyarországról is kifogynak a szakmunkások, így a toborzás egyre keletebbre húzódik a szintén uniós Románia és Bulgária felé.

András egy olyan német cégnél dolgozik, amelynek 200 kirendeltsége van Németországban, és 18 ezer embert helyez ki különböző cégekhez. A magyarok egy ideig a közvetítő cég alkalmazásában állnak, és teljesen legálisan vállalhatnak munkát. A német munkaerőínség kielégítéséből sok közvetítő cég és ügynök próbál megélni. András ezért azt javasolja, hogy mindenki legyen körültekintő, amikor megkeresik egy ajánlattal. A legegyszerűbb átverés az, hogy közvetítői díjat kérnek vagy megfizettetik a kiutazás költségét, aztán a cég eltűnik, és kint derül ki, hogy semmilyen munkára nem szerződtették le az embert. András szerint ezért eleve érdemes óvatosan bánni azokkal az ügynökökkel, akik valamilyen díjat kérnek előre.

Sok problémát okozhat az is, hogy a magyar cégek magukhoz jelentik be minimálbérre az embereket, majd úgy utaztatják ki őket Németországba, és bérük fennmaradó részét kiküldetési díjként fizetik ki. Ilyenkor az ember nincs Németországban bejelentve, nincs biztosítása, és gyakran előfordul, hogy a közvetítő költséghatékonysági okokból 5-10 embert zsúfol be egy rossz németországi tömegszállásra. Előfordul az is, hogy a magyar cég azt mondja, a német partner nem fizette ki a bért, így az ember nem kapja meg a pénzét.

Szakemberek, devizahitelesek, csalódottak

Mi a fő motiváció? A magasabb fizetésen kívül miért döntenek úgy az emberek, hogy külföldön vállalnak munkát? András tapasztalatai szerint ez a kör több csoportba osztható. Van, aki a szaktudását szeretné eladni, más kényszerből menne dolgozni, mert anyagilag nehéz helyzetben van. Közülük sokan továbbra is a devizahitel terhei elől menekülnek Magyarországról. Újabb lendületet adott a külföldi munkavállalásnak, hogy a kilakoltatási moratórium miatt most sokan tartanak attól, hogy elvesztik a lakásukat. Mások csak szerencsét akarnak próbálni, és ezt konkrét elképzelések nélkül próbálják megtenni. Tavasszal a választások után például András úgy tapasztalta: több értelmiségi jelentkező volt nála a szokásosnál, de a legtöbben úgy próbálkoztak, hogy csak angolul beszélnek, németül nem, és azt sem tudták konkrétan megmondani, mit szeretnének csinálni a német munkaerőpiacon. Aki komolyabb szakképzettség és német nyelvtudás nélkül próbálkozik, annak Németországban sincsenek túl jó esélyei. Őket jobb esetben gyártósor mellé tudják elhelyezni egyszerű betanított munkákra, de az ezért adott 1200 euró körüli fizetéssel nem sokra megy az ember.

Persze jó kérdés, mi számít jó fizetésnek. Az átszámolgatásnak itt nem sok értelme van, mert nagyon megtévesztő lehet. András úgy látja: a már kint dolgozók hazalátogatva szeretnek lódítani a kinti fizetésükről. A bérük az otthoni kocsmába belépve hirtelen megduplázódik, vagy a bruttó nettóra változik, amit a haverok ámuldozva hallgatnak.

Egy átlagos szakmunkás (nettóban) 1500-2500 eurót kereshet. Német viszonyok között már egy 1500 eurós fizetésből is normálisan meg lehet élni. Ott ugyanis a lakásbérlés és a rezsi nem viszi el a fizetés felét, mint Magyarországon. A vidéki városokban már 400-500 euróért is lehet normális lakást vagy szobát bérelni (ebben már a teljes rezsi is benne van). Mindehhez jön, hogy sok munkáltató állja az utazás vagy a szállásköltség egy részét vagy egészét, ad munkaruhát, vagy beiskolázza nyelvtanfolyamra az embert.

Segítenek lakást találni és ügyeket intézni 

A magyar jelentkezőktől kapott önéletrajzok 70 százaléka elsőre teljesen használhatatlan, azokhoz mindig kiegészítéseket kell kérni, tapasztalta András. A Magyarországon használt vázlatos önéletrajzok nem alkalmasak arra, hogy a jelentkezők a német közvetítő cég adatbázisába kerüljenek. Ide sokkal részletesebben meg kell írni, hogy az illető Magyarországon milyen profilú cégeknél pontosan milyen munkát végzett, milyen munkakörben. Ez alapján kerülnek be a jelentkezők adatai a rendszerbe, ahol még azt is nyilvántartják, ki szeretne ülő- vagy állómunkát végezni, ki akarja magával hozni a családot, vagy kinek van valamilyen krónikus betegsége.

A munkaközvetítő ezután ajánl munkát a jelentkezőknek. Az embert az első hétre próbamunkára veszik fel. Ha itt beválik, határozott idejű szerződést köt vele fél év próbaidőre a munkaközvetítő. A dolgozó tehát továbbra is a közvetítő cég alkalmazottja marad, aki egy partnercégnél kikölcsönzött munkaerőként dolgozik. Fél év után már jár a dolgozónak szabadságpénz, karácsonyi pénz és egyéb juttatás is, azaz egyre több ösztönző van, hogy maradjon.

A közvetítő cég segít lakást találni, bankszámlát nyitni, egészségbiztosítást kötni, de később is gondozza a magyar alkalmazottakat. Érdeke ugyanis, hogy minél többen maradjanak nála, és adott esetben a jó szakembereket újabb és újabb munkákra helyezze ki. A már régebb óta kint dolgozók is fel-fel szokták ezért hívni Andrást, ha valamilyen problémájuk van, ügyet kell intézni, kocsit akarnak venni, vagy éppen csak elverték a pénzüket a kocsmában.

A kölcsönzés ugyan drágább a cégeknek, de jobban megéri, mert rugalmasan tervezhetnek a munkaerővel: egy rövidebb projekt végén nem kell bíbelődni az elbocsátással és a papírmunkával. Ez a konstrukció a dolgozónak is jó. Ha az egyik cégnél már nincs rá szükség, a közvetítő cég minél hamarabb igyekszik másik munkahelyet keresni neki. Miután András cégének 200 kirendeltsége van az országban, az embereket általában 50 kilométeres körzetben helyezik el, így mindenki megtarthatja lakását, nem kell átköltöznie egy újabb munka miatt az ország másik végébe.

Beindul az adórendszer

Aki beválik egy munkahelyen, azt egy idő után átveszi az őt foglalkoztató cég. A német törvények eleve előírják, hogy egy dolgozó maximum 18 hónapig maradhat a munkaerő-közvetítő alkalmazásában. Egy fix munkahelyen aztán a fizetés is jobban emelkedik. Németországban erősek a szakszervezetek az iparban, előre meghatározott fizetési csoportok vannak végzettség és a munkában eltöltött idő alapján, ami garanciát jelent a bérek ütemes emelkedésére – ez is egyre jobban Németországhoz köti az ott dolgozó magyarokat.

Ezt szolgálja az adórendszer is. Kifejezetten megéri kivinni a házastársat és a gyerekeket. Egy házaspár két gyerekkel kapásból 400 euró pluszt kap, magyarázza András. Persze erre a pluszpénzre szükség is van, mert a német törvények szerint egy négyfős család már nem lakhat egy 30 négyzetméteres, egyszobás lakásban, nagyobb lakást viszont egyre nehezebb találni. Olyan adóosztály is van, amely a házaspárokat segíti: ez lehetővé teszi, hogy a többet kereső fél fizetéséből kevesebbet vonjanak le, és így több pénze maradjon a párnak.

Németországban a szakmunkáknál az átlagos órabér 16 euró körül van, vannak azonban olyan munkaerő-közvetítő cégek, amelyek a kint dolgozók fizetését megosztják. Alacsonyabb, 10-12 eurós órabért fizetnek, viszont ezt havonta kiküldetési pénz címén adómentes pénzbeli juttatással egészítik ki. Ez elsőre jól hangzik, de hosszabb távon problémákat okozhat, mondja András. Az ember alapfizetése ugyanis így alacsonyabb, ami később hátrányt jelenthet egy lakásbérlésnél, hitelfelvételnél vagy autóvásárlásnál, és kevesebb nyugdíja is lesz az embernek.

Tragédia, mennyire nem beszélnek németül

Zsolt úgy látja, a Németországban munkát vállaló magyarok gyakran irreális elképzelésekkel érkeznek. A legnagyobb gond, hogy sokan azt gondolják, német nyelvismeret nélkül is tudnak boldogulni. András szerint ez hosszú távon lehetetlen. „Tragédia, mennyire nem beszélnek németül, és sok, már régebb óta kint dolgozó ember sem veszi a fáradságot erre. Sokan hivatkoznak arra, hogy a fárasztó munka után már nincs idejük a nyelvtanfolyamra járni. Én meg azt mondom: igenis legyen meg az igény az emberben arra, hogy egy idegen országban meg tudjon szólalni, mert nem fog mindig magyarok között dolgozni."

Bármennyire is keresik és jól megfizetik az ápolónőket a német kórházakban, a jól fizető (bruttó 18-22 euró órabéres) munkákra ott is csak olyanokat vesznek fel, akik honosították itthoni egészségügyi végzettségüket, és legalább B2-es (középszintű) nyelvismerettel rendelkeznek. Enélkül a kórházban csak kisegítő feladatokat végezhetnek el, amiket szintén nem fizetnek meg jól.

András úgy látja: az általuk kiközvetített magyar szakemberek jól dolgoznak, és a cégek is elégedettek velük.

Sokan meg vannak ijedve, mert egyszer csak azt veszik észre, hogy itt nincs velük a család vagy a barátok, akik kisegíthetik őket, ha valamit elrontanak. Sok emberen látom: úgy dolgoznak, hogy ez az utolsó dobásuk az életben.