“2007-ben kerültem Angliába. Jöttem egy lány után, aki akkor már 8 éve Londonban dolgozott, és akivel otthon ismerkedtem meg. Azóta is együtt élünk. Lányunk, Abigél már itt született. Grafikusként dolgoztam Magyarországon egy kis vidéki nyomdában, ahol volt egy saját asztalom, számítógépem, kellemes, komfortos munkakörülmények. Használható nyelvtudás híján hordárként kezdtem itt abban a hotelben, ahol a kedvesem is dolgozott. Kezdetben nagyon kellemetlen volt, hogy nem értettem szinte semmit, ezért hetente többször is megfordult a fejemben, hogy visszamegyek Magyarországra. Nos, ennek már 11 éve"

Egy átlagos karriertörténet is lehetne, de egy londoni taxiban ülünk, magyarul beszélgetünk, és a belváros felé tartunk a reptérről.

A volánnál Papp Zsolt ül.

Már 10 autó fut London utcáin. Elsősorban a repülőterek és a város közötti transzfer fuvarokra specializálódtak.

Kizárólag magyar sofőrjei vannak, akik mindannyian több éves londoni vezetési gyakorlattal, hivatalos londoni taxis igazolvánnyal és utasbiztosítással rendelkeznek. Helyismerettel nem rendelkezők vagy idősebbek érkezése esetén a terminál épületébe kis táblára felírt névvel várják az utasokat.

Természetesen mindannyian jól beszélnek angolul, így akár szívesen segítenek a nyelvet kevésbé beszélő utasoknak apróbb dolgok elintézésében, például a bejelentkezésnél a szállodába.

Öt és hét személyes standard kategóriás autókkal dolgoznak, de felmerült az igény a magasabb kategóriás szolgáltatásra, ezért már van a flottában egy hófehér BMW is. Ezt leginkább az üzleti útra érkező magyar ügyfelek veszik igénybe, azonban nem ritka az sem, hogy valaki egy hölgyet szeretne meglepni, és ezért rendeli a repülőtérre a magasabb kategóriájú autót. A magasabb kategória miatt természetesen itt már kötelező az öltöny és a nyakkendő. 

Az ügyfélköre jelentős részben magyarokból áll.

Nem ritka, hogy már a tizedik mérföldnél a családi recepteket is kicserélik.

Zsolt nem a város szimbólumának számító “black cab”-et vezeti, hanem úgynevezett minicab-et. Az engedélyezéskor az autóknak és sofőröknek szigorú eljáráson kell átesni. A szélvédő szélére ragasztott kis matrica tanúskodik arról, hogy egy legális taxiban ülünk.

A hagyományos fekete taxit vezetőknek vannak előjogaik:

• le lehet őket inteni a város bármely pontján,
• használhatják a buszsávot,
• beállhatnak a taxidrosztra is.

Zsolt autóit ellenben minden esetben előre meg kell rendelni, nem lehet leinteni valamelyik utcasarkon.

A fekete taxikban ülőknek sokkal komolyabb vizsgát kell tenni, vágniuk kell az utcaneveket, nekik azért könnyebb az életük.

Honnan jött a taxizás?

Ezt a kihagyhatatlan kérdést akkor tettem fel, amikor már elértük a várost. Már a tanult szakmájában dolgozott Londonban, hat év szállodázás után egy kis grafikai stúdióban kapott munkát

Az akkori kis Hondájával mentek haza Magyarországra. Sok csomaggal, gyerekkel, kis motorral, nem túl magas átlagsebességgel vágtak át Franciaországon, Németországon, Ausztrián. Jobb és nagyobb autót szerettek volna, amivel kényelmesebb egy hosszú út, ezért Zsolt kitalálta, hogy a nagyobb autót akár taxizásra is használni lehetne, és akkor biztosan megéri a befektetés.

Ebből jött a feltételezés, hogy mások is biztosan hazautaznak egy évben többször is, vagy az itt élőkhöz érkeznek rokonok, barátok látogatóba.

Aki Londonban vagy a környéken dolgozik, annak nem kell feltétlen szabadnapot kivenni, hogy kimenjen a rokonáért a repülőtérre - négy órát spórolhat meg -, és az érkezőknek is jó, kivált, ha nem beszélnek angolul.

„Nem mondom, hogy tudatosan céloztam meg ezt a piaci rést, de azt azért láttam, hogy ezzel feketén foglalkoznak néhányan. Magyarok is, más nemzetek is. Az illegális utat mindenképpen el akartam kerülni.”

Mivel volt előképzettsége, készített egy honlapot, és pár nap múlva jött is az első megrendelés. Akkor még természetesen egyszemélyes vállalkozás volt. Azóta kinőtte magát a cég.

A vállalkozás megalapítása nem volt nehéz, nem kellett átvergődni a bürokrácián. Amikor bejelentette szándékát a hivatalban, azt mondták neki, kezdje el. Aztán majd jut, amire jut. 

Élettársa, aki a jelenlegi diszpécser, veszi fel a fuvarokat, ő irányítja a sofőröket, készíti a beosztást. Amikor munkaügyi ellenőrzést kaptak, pontosan és precízen megmutatták, hogyan fejlődtek. Az sem gond, hogy mivel nagyon kicsi a cég, bérelt lakásuk nappalijának egyik kis sarkában van az iroda.

„Idén már áprilisig annyi fuvarunk volt, mint tavaly egész évben.

Az üzlet fejlődik. Előfordul, hogy a taxizás miatt is éjszakázni kell, mint valaha a hotelben. "A napokban volt egy fuvarom, amikor két és fél órát késett egy gép, és csak hajnali fél háromkor tudtam felvenni az utast. Négy körül kerültem ágyba, de nem panaszkodom, ez a munkám, szeretem.”

Bármelyik reptérről tömegközlekedéssel bejutni a belvárosba sokféleképpen lehet, azonban egy három, négy fős társaság vagy család esetében gyerekekkel, már kényelmesebb taxit foglalni, hiszen ajtótól ajtóig mennek, nem kell átszállni, csomagokkal vesződni és tekintve a londoni  árakat, náluk előre taxit foglalni talán még olcsóbb is.

A következő célpont, hogy a helyiek felé nyissanak. Kedvező áraik és a szolgáltatás minősége miatt felfigyeltek rájuk a londoni lakosok is, akikből már visszatérő utasaik is vannak.

A honvágy nem gyötörte az elmúlt években Zsoltot, és úgy gondolja, amióta naponta több mint 10 repülőjárat van London és Budapest között, sokkal gyakrabban lehet hazamenni, mint egykor. A kommunikáció is lényegesen egyszerűbb és olcsóbb, mint jó 10 éve, amikor az új életét kezdte. A nyarakból többnyire két hetet rendszeresen Magyarországon töltenek, a kilenc éves kislánya szereti Eger környékét, ahogy a család is, még ha nekik már London is az otthonuk.

„Amikor a Vidi jött a Chelsea ellen futballozni, szinte az összes autónkban magyar drukkerek ültek. Megbíznak bennünk, talán tudunk pár olyan infót adni, ami nincs a neten, vagy még nem tudnak róla. Azt sajnálom csak, hogy a migráns szó nagyon gyakran előkerül. Akkor látom, hogy a hazai propaganda célba ért.

Rendszeresen elhangzik a kérdés az autóban: és mi a helyzet itt a migránsokkal? Ilyenkor mosolyogva csak annyit válaszolok, köszönöm szépen, jól vagyunk.”