Anita és Dániel 11 évvel ezelőtt költöztek ki Svédországba, bár nem volt határozott céljuk pont odaköltözni.  Egyszerűen csak ki akarták próbálni magukat egy másik országban is. Nem tervezték meg előre, hogy meddig akarnak ott élni. Eleinte minden nagyon idilli volt, de az évek alatt sokat változott a hangulatuk.

A svédek bár sok szempontból befogadóak, nagyon felszínesek és megközelíthetetlenek maradtak számukra. Ez is közrejátszott abban, hogy most hazajönnek, de a magánéleti és személyiségi változásaik voltak a döntőek a költözésben. Néhány dologért azért fájni fog a szívük.

„Nem volt különösebb mehetnékem, nem menekülni akartam Magyarországról, csak sajnáltam, hogy kimaradt egyetemistaként a külföldi élet, azt gondoltam, ezt kéne bepótolni” – mondta Dániel.

Nem keresett állásokat, hogy majd például pincérkedik valahol, de a cég, ahol dolgozott, több részlegét összevonta, így lehetőséget kapott arra, hogy külföldön folytassa munkáját. Párizs, a finn Espoo és Stockholm közül választhatott. Utóbbi mellett döntött, mert skandinavisztika szakosként volt kötődése, ismerte a nyelvet, vonzónak tartotta a svéd fővárost.

 „Semmit nem tudtunk a svéd életről, hogy például mennyi az átlagkereset, mennyibe kerül egy albérlet, nem végeztünk felderítést, csak három bőrönddel kimentünk. Tudatosan nem szabtunk magunknak határidőket, mert akkor visszaszámlálásról szólt volna az élet. Eldöntöttük, addig maradunk, amíg jól érezzük magunkat. Azt azért nem gondoltuk, hogy tizenegy év külföldi lét lesz a kiruccanásunkból. Anyagi céljaink nem voltak, nem egy autó vagy egy ház árát akartuk összespórolni. Ugyanúgy éltünk, mintha otthon lettünk volna, a kihívás, a kultúraváltás volt fontos” – mondta Dániel.

„Az otthoni létet nem is számoltuk fel teljesen, mintha tudtuk volna, hogy valamikor hazamegyünk” – tette hozzá Anita. Itthoni lakásukat bérbe adták, és évente többször is hazatértek, nem szakadtak el teljesen Magyarországtól.

Dániel egyből egy multinál kezdett dolgozni, míg Anita svédül kezdett tanulni az állam által szervezett tanfolyamon, majd egyetemre is járt a munkája mellett.

„A svéd nyelv bevándorlóknak nevű kurzust látogattam, bár EU-s állampolgárként egyből svéd személyi számot is kaptunk. Szerettem odajárni, erős kapcsolatokat hozott létre. A multikulti egyből megérintett, sokféle ember volt ott, akikkel amúgy nem találkoztam volna. Sokat nőtt a toleranciaszintem is. Otthon nincs ilyen tömény sokszínűség. A tanfolyamon nem azt éreztem, hogy svéddé akarnak tenni, csak meg akarták mutatni, hogy milyen értékek mentén élnek.”

A kurzus adott egy alapszintű nyelvtudást neki, de csak a munkahelyi környezetben tanult meg jól beszélni.

Svéd életük elejét nagyon élvezték, izgalmas volt nekik az új életstílust és kultúrát elsajátítani. Elsőre is szembeötlő volt nekik az iszonyú gazdagság, ami az orvosi rendelőben, a buszon vagy az iskolákban is megmutatkozott. Olyan érzésük volt, hogy semmi sem lehet eléggé modern, mert például tökéletes állapotban lévő házakat is folyamatosan felújítottak.

A közlekedési kultúra is fejlett, alapjában lassabb a tempó, mint Budapesten. A zebráknál előzékenyek az autósok, nagy ívben kerülik a bicikliseket is. A tömegközlekedési eszközök alacsony padlósak, a babakocsiknak, kerekesszékeknek mindenhol van rámpa, lift. A svédek általában is sokkal nagyobb tisztelettel és megértéssel vannak egymás iránt, az élet tempója is lassabb, kevésbé stresszes, amit a tágasabb élettér is segít.

Stockholm folyók, tavak és tenger által meghatározott város, ez is formálhatta a természetközeli szemléletet, de bármerre megy az ember, vizet és zöldterületet talál. Egy csomó sportág, futás, gyaloglás, síelés, korcsolyázás kötődik ezekhez is, a mozgás a mindennapok része.

Meglepő volt számukra, hogy a svédek az élet minden területére rá tudnak húzni egy megoldási eljárást, semmi nem éri őket váratlanul. Legyen az akár egy iskolai probléma, tömegközlekedés panasz vagy munkaügyi kérdés. Utána mennek és gyorsan meg is oldják az ügyeket, amit rengeteg statisztika is segít. Felidézték, hogy külföldi származásúként is rengetegszer bekerültek közvélemény-kutatásokba, így hihetőbbnek is érzik a svéd statisztikákat, mint a magyarokat. Az általános bizalom és szabálykövetés is könnyebbé teszi az életüket.

„A vitakultúrát mindenképpen magammal hoznám. Itt egymás sértegetése nélkül képesek tárgyalni az emberek, nem egymás gyengeségeit keresik. Itt csak az a fontos, hogy a tárgyról beszélj, legyél professzionális és diplomatikus. Ez az elvárás, és kész” – mondta Anita.

Míg itthon szinte elkerülhetetlen, akár családi asztalról, akár baráti társaságról van szó, a politizálás, Svédországban csak érintőlegesen találkoztak ezzel, nem állandó téma a politika, pedig a menekülthelyzet vagy a kormányválság miatt ott is kritizálják a svéd politikai elitet.

„A politikának semmi befolyása nincs a hétköznapokra. Közhely, de itt lehet anélkül élni, hogy jártas legyél a politikában. Otthon mindenki azt hiszi, hogy az az egyetlen megfellebbezhetetlen igazság, amit ő gondol a világról, és ez független attól, hogy milyen érzelmű az illető. Itt ez a hozzáállás inkább nevetségesnek hat."

Az ügyintézés is nagyon egyszerű. Szinte minden működik online, legyen az banki hiteligénylés, anyakönyvezés vagy adóbevallás. Lakásvásárlásnál is elég volt egyszer bemenniük a bankba. A bankolás ráadásul ingyenes, nincs tranzakciós díj, nem kell a pénzkivételért sem fizetni.

A fizetésükből jól éltek, de szerintük ez a nagy átlagra jellemző Svédországban. A munkával kapcsolatban rugalmasságot tapasztaltak. „Gond nélkül lehet csökkenteni a munkaidőt, ha úgy adódik. Előbb hazamehetsz, home office-ban maradhatsz, otthon lehetsz, ha beteg a gyerek. Elfogadják és megértik, hogy nem könnyű kisgyerekes szülőnek lenni. A munkát persze el kell végezni, de a hogyan és a mikor rajtad múlik” - mondta Anita.

A családi életből az apák is jobban kivehetik a részüket. Két hónapnyi olyan gyes van, amit csak az apa vehet ki. Dániel is hat hónapot otthon tölt fiával, így közöttük is erősebb kötődés alakulhat ki. Anita meg nem aggódik egyszerre a bölcsődei beszoktatás és a munkába visszarázódás miatt.

A praktikus életvitel mellett egy idő után azért kiütköztek a nehézségek is. „Nem igazán tudtunk beilleszkedni és gyökeret ereszteni, nem igazán érezzük magunkat a svéd társadalom részének, hiába érintkezünk velük. Próbáltunk barátkozni is, de nem megy. Nem hibáztatjuk őket ezért, de eléggé korlátozottak a témák, amikről egy svéddel tudunk beszélgetni. Unalmasak és felületesek, mintha az életemnek egy jó része nem létezne, amikor beszélgetünk velük. Nem is értik, hogy mit hiányolok, a magánéletről vagy a kultúráról nem lehet beszélni, a humorunkkal sem tudnak mit kezdeni. A rugalmatlanságuk, a spontaneitás hiánya is fura. Itt esély sincs csak úgy munka után beülni valakivel egy kávéra, ha nem írta be hónapokkal korábban ezt a naptárjába” – mondta Anita.

Felidézte, hogy láttak olyan határidőnaplót, ami öt évet ölelt fel, aztán egy ismerősük feleségéről az derült ki, hogy a három év múlva következő nyaralást is megtervezte, még a szállást is előre kinézte.

Amikor kikerültek Svédországba, akkor elhatározták, hogy direkt nem keresik a magyar kapcsolatokat. De ezt később feladták, éppen az elzárkózás miatt: svédek közül csak azokat mondanák a barátaiknak, akiknek külföldi a párjuk.

„Visszatekintve három részre tudnám osztani az ittlétünket. Az első három év a mézeshetek voltak, mindenre rácsodálkoztunk, csak a napos oldalt láttuk, hogy minden mennyire klappol. A második részben már túl voltunk mindenen, megszokottá váltak a dolgok. Elfogadtuk, hogy nem vevők a dolgainkra, nincs reakció, ha nem a megszokott témákat hozod elő, amelyek az edzés, kaja, utazások és vitorlázások köré csoportosíthatóak. Ez egy idő után irritálóvá vált. Az utolsó időszak meg a frusztrációé, a miről maradok le otthon érzése lett egyre erősebb az évek során, még 30-40 év ebből nem hiányzik. Egyre jobban hiányzott a családi és baráti közeg” – mondta Dániel.

„Viszonylag friss szülők is vagyunk. A gyermekünk miatt is hazamegyünk, szeretnénk megosztani az általa okozott örömet másokkal is, és azt akarjuk, hogy olyan emberek között nőjön fel, akik szeretik. Szeretnénk, hogy intenzív kapcsolata legyen többek között a nagyszüleivel, unokatestvéreivel és a barátainkkal. Minden egyes hazalátogatás után azt éreztük, hogy jobban fejlődött otthon, mint Stockholmban. Ezt a nagy társaságnak, családnak, az új impulzusoknak tudtuk be. Én meg hitelesebbnek érzem magam, ha a Süss fel napot énekelem” – mondta Anita.

„Lehet, hogy kicsit fel is nagyítjuk a problémákat, és amolyan életközepi válságban vagyunk – majdnem 11 évünk volt itt, itt lettünk mindketten felnőttek – , de most a hazaköltözés tűnik okos döntésnek, a sok jó ellenére választjuk inkább a magyarországi létet. Akárkivel beszéltünk a hazaköltözésről Magyarországon, mindenki őrültségnek gondolta, persze viszonylag kevesen töltöttek huzamosabb időt külföldön.” – mondta Dániel.

„A kiszámíthatóság, a sok zöld, az hogy, ötpercnyire vagyunk a tengertől, hiányozni fog. És paradoxon, de az az unalmas, nyugodt élet is, ami miatt most elvágyódunk innen. A külföldi beilleszkedés nem mindenkinek sikerül, és nem is mindenki akar beilleszkedni. Van aki leél egy teljes életet a magyarbolt-magyarház-magyar nyaralás szentháromságában. Hogy fenntarthatóan boldog tudsz-e lenni külföldön, nagyban függ a közegtől, de sokkal inkább az ember önmagával szemben támasztott elvárásaitól. Mi a svéd társadalom részévé szerettünk volna válni, de úgy érezzük, hogy ez nem sikerült. Olyan közegre vágyunk, ahol nem a kívülállóság a legfőbb létállapot számunkra" – mondta Anita.

Stockholmba stressz- és bonyodalommentesen költöztek ki, Dániel egy már meglévő munkahelyen kész pozíciót töltött be, az emigrációjuk is jó hangulatú volt, nem politikai vagy anyagi nyomásgyakorlás motiválta őket. Most azt remélik, a hazatérésük is hasonlóan szerencsés lesz. A bizonytalanba jönnek majd a nyár végén. Állást egyikük sem kezdett még el keresni, ősszel fognak nekiállni. Azt remélik, tíz év külföldi munkaviszonnyal és tapasztalattal nem lesz nehéz munkát találniuk. Ha nagyon nem jönne be nekik az itthoni élet, még azt sem zárják ki, hogy néhány év múlva újra visszatérnek Svédországba.