Mindannyian arra vágyunk, hogy a tanult idegen nyelven folyékonyan és felszabadultan kommunikáljunk, miközben sokszor a nyelvtanulási szokásainkkal pont akadályt gördítünk magunk elé.
Nézzük először, hogy mi az, ami biztosan nem segít:
A legkülönfélébb számok és statisztikák keringenek arról, hány magyar dolgozik külföldön, és a kinti életet választók száma csökken-e vagy emelkedik. Abban viszont megegyeznek a statisztikák, hogy a legtöbb magyar Németországban dolgozik. Nem csak Magyarországon van kevés munkaerő bizonyos területeken: a német gazdaság, azon belül is az ipar állandó szakemberhiánnyal küzd. A magyarok külföldi munkavállalását ezért több német és magyar munkaerő-közvetítő cég segíti. A kinti munkalehetőségekkel kapcsolatban elsősorban a magas fizetésekről szóló legendák terjedtek el. András (keresztnevét kérésére megváltoztattuk) egy német munkaerő-közvetítő cég alkalmazottjaként arról beszélt a Szevasztok blognak, hogy milyen egyéb ösztönzők vannak, amelyek a munkát vállaló magyarokat igyekeznek minél hosszabb ideig Németországhoz kötni.
Lenyűgöző a japán válogatott a világbajnokságon. Nem elég, hogy makulátlan tisztaságot hagynak maguk után az öltözőben is, de még egy orosz nyelvű köszönő cédulát is elhelyeznek. Példamutató, figyelmes és nagyon szimpatikus. A mai posztot ők inspirálták, mert megköszönni jó.
Ha már unod, hogy mindig csak a Thank you, a Thank you very much és a Thanks van, akkor íme néhány további kifejezés, amit használhatsz helyettük:
"Magyarországon jó munkám és jó fizetésem volt. 2014-ben, az utolsó - nem teljes - magyarországi adóévemben 30 millió forint felett volt a jövedelmem. Saját házam volt Pest megyében, volt saját autóm és céges kocsim, mindez hitelek nélkül.
Nem menekültem otthonról, nem gondoltam rossznak a helyzetem, nem éreztem élhetetlennek és nyomasztónak. Magyarország jó hely.
A feleségem már egy éve dolgozott Németországban, hétvégenként találkoztunk. A munkám miatt én is szinte hetente jártam külföldre. Aztán a feleségem jelezte, hogy többet akar látni. Két választási lehetőség volt: ő jön haza (kint nálam jobban keresett és jól érezte magát), vagy én megyek ki.
Végül én mondtam fel itthon, de köteleztek, hogy dolgozzam le a 140 nap felmondást. Közben lelkesen jelentkezgettem a feleségem környékén levő cégekhez, de három hónap alatt semmi használható ajánlat nem érkezett. Kissé elkeseredtem. Az üzleti partnereknek is szóltam, hogy még 30 napig vagyok, és utána külföldre költözöm. Az egyik rákérdezett, érdekel-e bajorországi munka? Három kör után felvettek. Gondoltam átmenetinek jó lesz. Azóta is ott dolgozom.
"Mi nem az euró halmozásáért indultunk útnak. Friss hazásokként Magyarországon is biztos és jó jövedelemmel rendelkeztünk, de élhetőbb, biztosabb jövőt szerettünk volna. 2016-ban nászajándékba kaptunk egy utazást egy barátunktól Németországba. Magával ragadott minket az ottani levegő, az hogy mennyire más ott az élet, az emberek mentalitása, a nyitottság, a tisztaság, a rendezettség, a tervezhetőség. Pár nap után döntöttünk. Otthon mindent felszámoltunk, és két táskával, valamint egyetlen tulajdonunkkal, a magyar rendszámos autónkkal nekivágtunk."
Az első fél év nem volt könnyű Eszternek és Istvánnak. Ördögi kör, hogy amíg nincs munka, nincs lakás, amíg nincs lakás, nincs munka. De megoldották ezt is. Hat hónapon belül háromszor költöztek. "Ezalatt 23-34 négyzetméteres lakásokban laktunk. Az egyik helyen kaptunk egy kis ajándékot is, ahol életünkben először találkoztunk a mai napig is felejthetetlen ágyi poloskákkal."
„Hát, a nyelvtan, meg a der, die, das, hú! De az angol, az OK.” „Nem szerettem a németet, mert annyira olyan …, tudod, olyan kemény nyelv.”
Őszinte leszek. Engem sem tudnának egy romantikus estén pusztán a német nyelv dallamával elvarázsolni, bármily sejtelmesen búgó hangon szólna is az. De ez a nyelv nagyon szerethető. Rögtön az első alkalommal megtanulhatod a különleges betűket és betűkapcsolatokat, és innentől kezdve már szabadon ki tudsz ejteni szinte bármilyen szót vagy kifejezést. Ha visszagondolok arra, hogy is volt ez az angolnál, akkor a bjutiful mindent vitt.
Amikor leszálltunk a reptéri buszról Haarlem belvárosában, térkép nélkül tudtuk merre kell elindulni, és valahogy első perctől otthon éreztük magunkat ezen a vadidegen helyen. Eltelt jó pár hónap, mire igazán belaktuk a várost, lett lakásunk, munkánk, kedvenc közértünk és kávézónk is.
Lewis Carroll az Aliz Csodaországban zabolátlan képzeletű írója használta a francia portmanteau szót először (eredeti jelentése: két egyenlő részre nyíló bőrönd) olyan szóösszetétel leírására, ami két szó összeolvasztásából egy harmadikat eredményez, így egyesítve mindkét eredeti szó jelentését.
Hogy értsük pontosan, mi is ez a nyelvi lelemény, lássunk egy példát! Talán a legismertebb portmanteau szó az internet, az international és a network szavakból. Más hasonlóan ismert összetételek:
A Londonban élő magyarok gyerekei vagy már ott kezdték az iskolát vagy ott folytatták. Az átállás nem mindig könnyű, de ők a nyelvet nem szavanként, hanem a szituációk alapján tanulják meg. Akinek Magyarországon és Angliában is voltak tapasztalatai az iskolával, az jól látja a különbséget: Angliában az első a gyerekek önbizalmának építése, a tanár nem hatalmi személy, hanem partner, aki segít a tanulásban. A szülők szerint főként a gyerekeik fantáziálnak arról, hogy majd Magyarországon fognak élni, mert ők otthon csak jót látnak, hiszen oda járnak nyaralni.
A londoni magyarokról szóló sorozatunk befejező része:
Miért döntöttetek úgy, hogy külföldre költöztök?
Ennek több előzménye volt, de az volt az utolsó csepp, amikor meghallottam 2014-ben a miniszterelnök tusnádfürdői beszédét. Megkértem a férjem, hogy keressen munkát külföldön, mert nekünk itt nincs maradásunk, és ő is hasonlóképpen vélekedett. Én abban az időszakban csak tengődtem, különböző munkahelyek között vándoroltam, túl magasak voltak az elvárásaim, miközben sok helyen túlképzettnek számítottam. A férjem a vendéglátóiparban dolgozott, szinte alig találkoztunk. Minimálbérre bejelentve dolgozott heti 7 napot, napi 14-15 órát, mert nem találtak neki váltótársat. Az egyik gyermekem oviba járt, a másik akkor már iskolás volt, őt éppen próbálta betörni a rendszer. Stresszes, nyomasztó, megterhelő volt az iskola neki, nyaranta hasfájással, ha az iskola közelben sétáltunk. Én azt hittem, ez normális, hiszen nekem is pont így telt a gyermekkorom - most látjuk csak igazán, hogy ez mennyire nem az.
De miért pont Izlandra mentetek?
Elsősorban azért, mert itt kapott a férjem munkát. De mindenképpen olyan országba szerettünk volna menni, ahol magas az életszínvonal, aktív a szakszervezet és nem kérdés az esélyegyenlőség. A férjem azonnal, én két hét után kaptam munkát a vendéglátásban. Szerencsések vagyunk, mert az izlandiak ugyan eléggé zárkózott népek, mégis nagyon segítőkészek azokkal szemben, akik munkavállalóként hozzájárulnak a gazdasági növekedésükhöz. Ja, és borzasztó szerencsések vagyunk, mert imádják a gyerekeket!
Munkalehetőség Németországban nyelvtudás nélkül. Kínai éttermekbe keresünk konyhai kisegítőt, mosogatót, pultost, pincért. Kezdő fizetés 900€, második hónap 1000€, harmadik hónap 1100-1200€. Heti 6 munkanap, 1 szabad. Akár párok, akár barátok jelentkezését várjuk. Kiutazás költsége az első fizetésből levonódik. Ingyenes szállás és étkeztetés garantált. A szállón ingyenes WiFi. Árukiszállítót is keresünk B vagy C kategóriás jogsival.
Csütörtök esti indulással keresek a volt főnökömékhez, egy München melletti 80 fős, nem büfés étterembe egy PÁRT, pultos és mosogató munkára. Egy kis angol vagy német tudás jó ha van, de nem feltétel. A szállás nagyon jó, az étterem felett van, külön fürdővel. A főnökség nagyon korrekt és rendes. Kezdő fizu 800-900 euro + szállás + étkezés.
sziasztok kérek mindenkit segicsenek 3napja nem ert hazs valamijen gergo es reka ki dobtak a kocsibol dortmunk falujaba !!!
Keres a főnököm egy párt, mosogató és bárpultos pozícióba. Ha valaki hosszútávú munkát keres, írjon.
A magyar nyelvű Facebook egyik legizgalmasabb oldala a bő tízezer taggal rendelkező Magyarok, akik kínai étteremben dolgoznak nevű csoport. Körülbelül fél éve olvasgatom, és eközben rá kellett döbbenjek, mennyire szürke és unalmas életet élek.
A csoportban felbukkanó arcokkal összehasonlítva nyilvánvaló, hogy náluk szókimondóbb, őszinte, olykor hazug, sőt pokoli, de egyben összetartóbb társaság még nem nagyon volt a Facebook történetében. A Magyarok, akik kínai étteremben dolgoznak egy történelmi csoport, amit most ön még nem nagyon érthet, de lejjebb, reményeim szerint, kor- és társadalomkép fog kirajzolódni az ön számára is.
A kivándorlás fontos választás az életben, és az ismeretlennek megvan az az illúziója, hogy ott minden könnyebb - mondja Győrfi Anna, a Londonban élő magyarokkal foglalkozó pszichológus. Sok kitartás kell ezért ahhoz, hogy az ember be tudjon illeszkedni egy idegen országba. A nyelvet ugyan meg lehet tanulni, de az akcentus örökre megmarad kulturális értelemben is. A hosszabb ideje kint élők köztes helyzetben vannak: még nem tekintik otthonuknak az új országot, de elhagyott hazájukban is egyre furcsábban érzik magukat. Azt veszik észre, hogy igazán jól a többi kivándorlóval értik meg magukat. A kivándorlóknak viszont eközben kialakul egy fontos képességük: megtapasztalják, hogy igenis tudnak változtatni a sorsukon.
Győrfi Anna pszichológus hat éve él Londonban, ahol sok ott élő magyar páciense van. Megfigyelései szerint a legtöbben valamilyen praktikus ok miatt indulnak el, sok ember azonban egyéb terheket is cipel. A kivándorlás igazi mélyvíz: az új helyzet, az új körülmények kikényszerítik, hogy az ember rájöjjön, ki ő és mit akar. Sok ember magányosan érkezik, és ott is magányos marad, a párkapcsolatoknak pedig komoly kihívásokkal kell megküzdeniük.
Nem minden arany, ami fénylik, ahogy nem mindenki barát, aki annak látszik. Éles helyzetekben, azonban mindig kiderül, ki kire számíthat, és kire nem. Ha például egy buliban azt mondjuk valakinek, aki tetszik nekünk, hogy You're very sympathetic, ne lepődjünk meg, ha kicsit értetlenkedik.
Az angol sympathetic és a magyar szimpatikus szavak ugyanis „hamisbarátok” (false friends). Bár nagyon hasonlítanak egymásra, a sympathetic szó nagyon ritkán fordul elő szimpatikus jelentésben, jellemzően úgy fordítjuk: együttérző, megértő. (Olyan angol szó egyébként nincs is, hogy sympathic, úgyhogy ezzel sem érdemes próbálkozni.)
A világ minden tájáról Londonban landolnak az emberek, ahol egyfajta természetes kiválasztódás zajlik: sok neves és ambiciózus szakember van itt, akikkel így könnyebb kapcsolatba kerülni, de csak az tud ott maradni, aki bírja ezt az életet, a magas kiadásokat és városon belüli 1-2 órás utazgatást. Cserébe toleráns emberek, sok park, szűk lépcsőházak és irtózatosan drága lakások várják itt az embert. Magyarok Londonban, 3. rész.
Jose Roca a Prezi cég miatt költözött a magyar fővárosba több mint öt évvel ezelőtt, és gyakorlatilag pillanatok alatt beleszeretett a városba. Amikor állásinterjúra hívták a Prezihez, eltöltött valamennyi időt Budapesten, hogy megalapozott döntést hozhasson arról, ideköltözik-e vagy sem. „A munkalehetőség mellett nagyon tetszett a hangulata, és hamar egy csomó izgalmas embert ismertem meg itt, akik a tech-világban meghatározóak. Ez a két dolog hamar eldöntötte: maradok” - mondja.
„Azt hittem, utálni fogom Bécset. Egyébként is, Oxfordhoz képest, ahol diplomáztam, visszalépésnek tűnt, hogy ide jöttem PhD-zni. Az egyetemen kérdezték is, miért őket választottam, és én is azt gondoltam, nem ez lesz az igazi. Amúgy anyagi oka volt. Angliában fizetős helyem lett volna, Bécsben viszont ösztöndíjjal tanulhattam” – mondja Gábor (a nevet kérésére megváltoztattuk), aki gyógyszerészként a világ legjobb egyetemén tanulhatott, 2016-ban azonban átköltözött Bécsbe.
Németül nem is nagyon tanult meg, tanulmányait az osztrák fővárosban is angolul folytatta, ismeretségi körében is ez a közös nyelv. Sok a külföldi, de miért is kéne ennek másképp lennie egy európai nagyvárosban?
"Már 10 éve élek Németországban, és jó okom van azt írni, hogy sehol nincs kolbászból a kerítés. Miután Magyarországon megszereztem az állattenyésztő szakmát, otthon csak 50 kilométerre találtam munkát. Imádtam ezzel foglalkozni, de egyedül a fizetésemből albérletben mindenféle támogatás nélkül eléggé keserves volt megélni. Pedig az albérletem csak egy szoba volt közös vécével és tusolóval.
Idekint Németországban is dolgoztam a szakmámban, de nem sok köszönet volt benne. Húsz évesen örültem, ha munkát kaptam nulla német nyelvtudással, mondjuk az állattartáshoz amúgy sem kellett nagy nyelvtudás.
Dolgoztam akár heti 50-60 órát, dolgoztam hétvégén és karácsonykor.
„Mindig is tudtam, hogy messze fogok élni, nagyjából az első, kisiskolás angol nyelvóra óta” – Anasztaszija tartotta a szavát, végül 4600 kilométerre jutott el, ami már Oroszországból is elég ahhoz, hogy Ázsiából Közép-Európába jusson az ember.
Az egyetem utáni lehetőségek és az egyetem alatti munkatapasztalatok sem erősítették benne, hogy Dél-Szibériában akarna maradni. „Ha nincs 2-3 év gyakorlatod, akkor csak alulfizetett állásra számíthatsz, akkor is, ha a szükséges nyelvtudásod megvan. Alternatíva lehetett volna a tanári állás, de az sem túl vonzó: kezdőként egy kisebb városban kaphatsz 15 ezer rubelt (kb. 61 ezer forint), ebből 10 ezer el is megy a lakásra.”
- Anyuka: Gyere ide azonnal!
- Gyerek: Mi?
- Anyuka (nevel): Nem „Mi?”, hanem „Mi van?”
Mint a fenti (nem kitalált!) párbeszéd is mutatja, még az anyanyelvünkön is előfordul, hogy nem értünk valamit, és vissza kell kérdeznünk. Sőt, azt is meg kell tanulnunk , hogyan illik ezt megtennünk. Még inkább így van ez idegen nyelven, egyrészt mert valószínűleg többször előfordul, hogy nem vagyunk benne biztosak, mit is mondott a másik, másrészt mert kevésbé vagyunk érzékenyek a nyelvi finomságokra.
A What? használata pl. funkciójában helytáll, kifejezi, hogy nem értünk valamit, de hasonlóan a magyarhoz, nem hangzik túl elegánsan.
Már Magyarországon is mozdonyvezető voltam tíz éve, mikor 2010-ben több külső hatás eredményeképp elkezdtem a német nyelvvel foglalkozni. Nem az anyagi indíttatás volt a legkomolyabb, de természetesen az sem volt mellékes. 2013 környékén értem el azt a nyelvtudásszintet, amikor azt gondoltam, ideje próbát tenni az osztrák vasúti munkaerőpiacon.
Egy hete indult el a külföldön szerencsét próbáló magyarokkal foglalkozóblogunk. Nézzük, kikről és kiknek írunk, hány magyar választotta új lakhelyéül valamelyik európai országot, hogy ott dolgozzon és ott folytassa életét. Erről évek óta a legkülönfélébb számok röpködnek, pontos adatot szinte lehetetlen mondani. A hazai és az uniós statisztikákból ugyanis nagyon nehéz kiolvasni a külföldön tartósan munkát vállalók, és a velük együtt kiköltözött családtagok számát.
Megnéztem a vonatkozó statisztikákat, és a legjobbnak a Portfolio.hu tavaly nyáron készített összeállítását találtam. A gazdasági lap kemény munkát fektetett abba, hogy az adatokat tisztítsa, korrigálja. Az ő becsléseik alapján készítettük ezt a térképet. Sok országról sajnos nincs adat, de az eloszlás így is jól látszik.
A brit statiszták mindennapjairól Ricky Gervais már forgatott egy nyomasztó tévésorozatot Extras címmel, amiben megtudhattuk, hogy a háttérben feltűnő színészek életénél már csak az lehetne lehangolóbb, ha fel sem tűnnének. De valahogy nem így telik az élete Londonban a pápai születésű Nemes Zoénak, aki nem sokkal azután, hogy magyarországi modellmunkák után kiköltözött Angliába, már Az utolsó Jedik kaszinójelenetében szerepelt, és Daniel Day Lewis mellett lehetett varrónő a többször is Oscarra jelölt Fantomszálban. A telefonos interjúval is kicsit sakkozni kellett, mert egyik nap a hányatott sorsú Bohemian Rhapsody című filmet forgatta (“Csak egy jelenetben vagyok, semmi érdekes.”), másik nap pedig egy erőnléti tesztre ment.
Emlékszem, az indulás előtti estén néztem a túrákhoz való vázas hátizsákom. Belefért mindenem. A késeim, a szakácskönyveim, a ruháim, a pálinka az ismerős és ismeretlen barátoknak, szóval minden, vagyis, hogy ennyi. Harminchat évesen, házasságban, két gyerekkel, szaktudással, belefért az életem abba a táskába, amivel mások kirándulnak. Ez végképp meggyőzött, hogy jól döntöttem, megyek. Magyarországon ennyit értem el, és akkoriban az a hír járta, hogy akkor ennyit is érek.
A tehetséges fiatal futballisták családjai nem bíznak a hazai rendszerben, ezért keresik a lehetőséget, még ha áldozatot is kell vállalniuk, hogy gyerekeik külföldön legyenek sikeresek. Szerető Krisztofer 16 évesen ment el Stoke-ba. Mindennap azért dolgozik, hogy ő lehessen Gera Zoltán után a PL következő magyar mezőnyjátékosa.
Szevasztok. Ezt az egyszerű nevet választottunk új blogunknak, ami a Nyugat-Európában élő és dolgozó több százezer magyarról és magyarnak szó. Szevasztok – ez a szó egyszerre fejezi ki az ő elköszönésüket innen és a mi köszöntésünket nekik. Ebben a blogban a kivándorlást, a külföldön vállalt munkát nem menekülésnek fogjuk fel, hanem vállalkozó szellemű emberek bátor kezdeményezésének. Mert igenis nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki fogja magát, itt hagyja otthonát, családját, barátait, ismerős környezetét, és egy másik országban, idegen nyelven nyisson új lapot az életében.
Ostorházi Bernadett 2014-ben végzett a Színművészeti Egyetemen, és a szakma rögtön a pajzsára is emelte, amikor eljátszotta az Irtás című előadás főszerepét. De az egyre nagyobb sikerek helyett egy idő után hirtelen Londonba költözött. Mindenki azt mondta neki, hogy így el fogják felejteni a nevét is, mégis, egyszer csak csörgött a telefonja, és elhívták a Pappa Pia című új magyar zenés film főszerepének castingjára – meg is kapta a szerepet. De miért döntött a távozás mellett? Zavarja-e, ha színészkedés helyett asztalokat szed le egy japán étteremben? Interjú.
„Azért az nekem valahol elégtétel, hogy melós proliként idáig jutottam. Tudod, hányan fújnak rám az értelmiségiek közül azért, mert alulképzett árokásó létemre színdarabot készítettek az életemből? Sokaknak nem veszi ezt be a gyomra, de már azt sem, hogy egyáltalán tudok írni” – mondja büszkén a negyvenhét évesen Londonba költözött markológép-kezelő, Horváth János, vagy ahogy többen ismerik, a Diggerdrájver. Aki egyszer a Határátkelő blogon megírta a saját történetét, a nagy siker miatt pedig azt javasolták neki, indítson saját blogot. Aztán eltelt pár év, és rátalált pár tízezer olvasó mellett az Örkény Színház rendezője, Bagossy László is, aki színpadra írta a blogot. A Diggerdrájver című, a csak Horváth János saját szavaiból álló előadást két éve játssza a színház telt ház előtt. Jegyet szerezni nem egyszerű rá, és most Londonba is meghívták az előadást – minderről ebben a cikkünkben írtunk részletesen.