Nehéz eldönteni, hogy az Orbán–Kövér-féle Kínához-, vagy a Szőcs Géza-féle Kazahsztánhoz való közeledés része lehet Sárkány József pécsi muzeológus megdöbbentő nyilatkozata. A Janus Pannonius Múzeum Képzőművészeti Osztályának vezetője ugyanis azt mondta az Új Dunántúli Naplónak, hogy Nyugaton a kutyát nem érdekli Csontváry Kosztka Tivadar festészete, keleten viszont be lehetne futtani a speciális magyar géniuszt.
"Nyugat-Európa nem érdeklődik a Magyarországon rendkívül sokra tartott Csontváry Kosztka Tivadar művészete iránt, ezért képeit keleti országokkal szeretnék megismertetni" - közölte a szakember.
Sárkány egyelőre nem árulta el az izgalmasan hangzó keleti nyitás igazi okát. Az az indoklás, amit adott, ugyanis nemhogy egy hozzá hasonló szakembert, de egy átlagos képzőművészet-fogyasztót is megmosolyogtatna.
Sárkány József szerint ugyanis a nyugati szakma Csontváryt "a XX. század tízes éveihez képest idejétmúltnak tartja, akkor ugyanis már Cézanne és a szimbolisták jelentették a modern irányzatot, és lejárt az a naivra hajló stílus, melyet a magyar festő képviselt."
Ha van nyugati festő, akit naivnak lehet nevezni, befutott, és Csontváryval párhuzamba állítható, akkor az a dzsungelképeiről híres francia Henri Rousseau. Az egykori adószedő a magyar művészhez hasonlóan előbb teljesen prózai foglalkozást űzött, utána kezdett, felnőtt fejjel, festeni. A két művész nagyjából egy időben élt, ugyanakkor váltottak karriert, 1880-90 táján, és fő műveiket is teljesen egyidőben, a XX. század első évtizedében alkották.
A Magányos cédrus 1907-es,
a Rousseau-féle Az oroszlán éhes és felfalja az antilopot 1905-ös.
Mindkét alkotó 1909-1910-ben festette utolsó befejezett művét, Rousseau az Álmot,
Csontváry a Sétalovaglás a tengerpartont.
Szóval Sárkány csak terelt, hiszen mindez nyilván a kisujjában van, de akkor mi állhat a háttérben?
A nyilatkozat közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a közönség és a török szakma állítólag lelkesen fogadta az isztanbuli Pera múzeumban rendezett nagy Csontváry-kiállítást és felmerült, hogy az anyagot elviszik Izraelbe is.
De mi nem állunk meg a gáncsoskodásnál, hanem, a Nemzeti Együttműködés szellemében, keletnek fordulunk, és potenciális Csontváry-rajongó országokat keresünk a hagyaték pécsi gondozóinak. Szavazzon, hová exportáljuk Tivadart!
Ebben a gazdasági lassulással küszködő, de azért még mindig igen fizetőképes országban a férfiak szakálla nehezen nő meg, így a Marokkói tanító pokémoni népszerűséget érhetne el.
Nézze meg a Panaszfal bejárata Jeruzsálemben című mesterművet! Nyilvánvaló, hogy a zsidók jelentős része a nagy meleg ellenére olcsó, élénk színű nejlonruhát visel. Kína pedig köztudottan nejlonszövet-nagyhatalom. Csak a helyi ruhaipari dolgozók fizetőképes részére alapozva felfuthatna a Csontváry-franchise-piac.
Bhután nagyrészt hegyes-völgyes, erdőkkel borított királyság, kiköpött Selmecbánya 1902-ből, amikor Csontváry híres látképét megfestette. Garantált sikerpiac. Bár szegény ország, a királyi család önmagában megoldhatja az úgynevezett piszkos anyagiakat.
Az ásványkincseikből lassan csak megtollasodó, de öröklötten karikalábú mongolok kobalt- és cirkónium-koncessziókkal fizetnének a Taorminai görög színház legendásan egyenes oszlopaiért. Micsoda kitörési lehetőség lenne a magyar nagy- és középvállalkozásoknak!
Oroszországba!
Azt mondom faipar, bárki rávágja: Oroszország. Talán nem is kell tovább magyaráznom, isten adja, hogy jövő ilyenkor a Putyin-klán köreiben sikk legyen a Swarowsky-krisztályokból kirakott cédrus.
Tessék szavazni, esetleg voksolni, az eredményeket elküldjük Szőcs Gézának!