A magyar Mátrixot alkották meg egy óriási fokhagymában magyar művészek, hogy a világ legkülönösebb fesztiválján, a Burning Manen kiállítsák. Annyi kiderült, hogy az ember egy alkotó bioalkotmány, kérdés, hogy működik csoportban.
A világ egyik legkülönösebb, forró, kiüresedett, minden érzelemtől mentes helyén, a nevadai sivatagban huszontötödik alkalommal rendezik meg a Burning Man fesztivált, ahol most először lesz magyar alkotócsapat, miután 319 pályázó közül bekerültek a legjobb 44 közé. A ReOnion projekttel nyert ösztöndíjat az ötfős művészcsapat, akik egy különleges installációval készülnek erre az alkalomra. Európai csapat is ritkán jut el a legendás sivatagi fesztiválra, nemhogy magyar.
Az installációjuk egy hatalmas, 6x6 méteres fokhagyma lesz, aminek anyaméhre emlékeztető formája ötvözi a Mátrix keltetőjét és egy vibráló technobulit. Az installáció körül három vetítőállvány lesz elhelyezve, az egész építmény egy harminc méter átmérőjű körben fér el (a Facebookon lehet követni az építést). Az óriási fokhagymát ráadásul állítólag az ember teste irányítja, annak minden rezdülésével, így szívverésével, testhőmérsékletével.
A csapat:Feles Dani, Sztojanovics Andrea, Debreczeni Péter, Ádám Zsolt és Laczkó Juli, akik erre a projektre álltak össze: építész, médiadizájner és illegális partiszervező is van köztük. Csoportvezető nincs, a bázisdemokráciában hisznek, és most elsősorban pénzt gyűjtenek a projekt megvalósítására.
Ha nagyon egyszerűen szeretnénk leírni a projektet, akkor a következőt állíthatjuk: a ReOnion egy hat gerezdre osztott, hat méter magas fokhagymaforma, amely valójában kabinokat rejt magában, és kizárólag újrahasznosított anyagból készül.
Alaphelyzetben egy szék lesz a gerezd közepén, mellette beépítve egy karfába két fémrúd. Ha leül a látogató a székbe, akkor azt a csapat már érzékelni fogja és elkezdődik a fények és minták vetítése. A fémrúd megfogásától kezdve kapnak adatokat a látogató érzelmi állapotáról, amit vagy befolyásolnak majd a képekkel és hangokkal, vagy nem, ezt még nem döntötték el.
A fokhagyma egy nem tudatos népi motívum, ahogy Feles Dani mondta, bár mindenképpen végre ízlésesen jelenik meg a magyar öntudat. Sztojanovics Andrea összetettebb képről mesél: "Egyedüllét a közösségben. Az egyéni tudat rétegződésének kollektív kivetülése és ezen összharmóniák transzcendens egysége". Ennél egyszerűbben úgy képzelhetjük el, hogy az egyes emberek beülnek a gerezdbe, ahol folyamatosan követik a testük rezdüléseit, amik egyben meghatározzák a fokhagyma gerezd belsejére és külsejére kivetülő képeket. A kísérletet még izgalmasabbá teszi, hogy vajon a hat különböző gerezdben ülő ember képes-e közösen létrehozni valamit pusztán a testük rezonanciáival.
A szívritmust és a testhőmérsékletet biztosan szenzorokkal figyelik majd. "Két fém csőbe lesznek beépítve, amiket ha a látogató megfog, EKG-ként fognak üzemelni" - mondta Feles, aki még soha nem készített olyan installációt, ami az ember output-jait haszálja paraméterekként. Korábban azonban hasonló elgondolással használta a víz felületét, amit a látogató az érintésével tudott befolyásolni.
"A szív- lélegzet- és hőmérséklet az emberi fizikum láthatatlan, kiterjesztett tere, rezonálása" - mondta Sztojanovics Andrea. "Ezeket a testi rezonanciákat nagyítjuk fel vetítés és hang formájában".
A ReOnion projekt több installáció alapgondolatának különleges keveréke, így merített a techno sztupából, a sonovizorból, amik egyszemélyes partytérként működnek. "Mindkettő hasonló érzetekről szól, az egyszemélyes partytér, mely a technokultúrális közeg, a városi kultúra nomád, ősi taktikus lenyomata. A terek hang- és kép, a befogadás nyitottságán alapuló percepciós folyamatokat az érzékelés, érzékelhetőség révén keletkező reális és virtuális terek által határolt szubsztanciális folyamatok adják" - mondta Sztojanovics Andrea.
Az emberre koncentrálnak tehát a magyarok ebben a fogyasztói társadalom kritikájaként létrehozott, az emberek és a művészet kivonulásával tüntető fesztiválon.
"Az összes trendszetter vezető a Google-tól az Apple-ig eljön ide" - mondja mégis valamiért Debreczeni Péter, az egyik alkotó.
A Burning Man egy különös művészeti fesztivál, aminek minden évben valami érdekes témát választanak: volt szó a zöld emberről, volt téma a félelem és reszketés a jövőtől, az amerikai álom, idénpedig az átmeneti rítusok címell vártak a világ minden pontjáról pályázatokat. A számukra legizgalmasabbakat azután kiválasztják, támogatják, hogy a fesztiválon bemutassák. Az installációra szinte minden pénzt megkapnak a nyertesek, de előtte pár héttel már ki kell utaznia a csapatnak összeszedni a kellékeket, össze is kell rakni az építményt, aludni is kell valahol, meg enni is, éppen ezért a Kickstarteren és emailen várják a felajánlásokat. A csapat beleugrik, az biztos, 2011. augusztus 29. és szeptember 5. között ott lesznek, valószínűleg megint 50 ezer emberrel együtt, miután a jegyárusítás első napján elkelt 27 ezer jegy (egy jegy 210-320 dollár között van).
"Nincs ivóvíz, nincs áram, kint van a semmi közepén, óriási kihívás ez" - mondja Laczkó Juli.
A tömegeket vonzó sivatagi fesztiválon furcsa figurák gyűlnek össze, és utolsó nap mindent elégetnek, főleg egy fura figurát. Ez a Burning Man. Nincsenek célok, egyszerűen csak mindenki nagyon szabadnak szeretné érezni magát.