Ha tervezi, hogy megnézi Mundruczó Kornél sci-fi alapokon nyugvó szexrabszolgás darabját, akkor már csak azt kell eldöntenie: felzaklatja, ha megalázott, véres nőket lát meztelenül vonaglani a színpadon? Ha nem, akkor hagyja abba az olvasást, mert a színdarab erejét cikkünk némileg csökkenti, ami nem jó, a Hollandiában és Németországban sikerrel játszott előadást ugyanis érdemes végigizgulni. Ha viszont nem bírja a primer brutalitást, akkor nyugodtan fussa át cikkünket, amiben érzékeny olvasóink miatt azt sem írjuk le, hogy megkorbácsolt nő.
Nincs ködösítés
Nem meglepő egyébként, hogy a darab jó. Mundruczó egyik sajátossága, hogy filmjei túllihegetten artisztikusak, amit a rendező még külön hangsúlyoz is, ha valaki véleten nem venné észre: a színészek a modern operák smirglizős dallamán énekelnek, vagy az egész olyan, mintha Tarr Béla forgatta volna. Érdekes módon ez a modorosság nem jelenik meg színházi rendezéseiben. (Szerettük a Niebelung lakóparkot, és a Jég című darabot is.) A témánkat alkotó Nehéz istennek lenni is friss és sodró lendületű munka.
A néző úgy üli végig az előadást, mintha izgalmas filmet látna. Nincs egy pillanat üresjárat, Mundruczó nem ad teret a rosszul értelmezett művészkedésnek. Egyetlen felvonásban, nagy erővel kapjuk nyakunkba a sztorit.
Kurvák a szerelőcsarnokban
A téma, mint a rendező minden munkájánál, felzaklató. Nem egy plüssmackó-szaküzlet mindennapjaiba, hanem szexipari kisvállalkozás hátborzongató világába pillantunk be. Bár a tőrbe csalós történetben feltűnnek Kárpátaljáról csempészett prostik, gonosz madame, őrült politikusgyerek, sőt, egy űrlény is, a darab mégsem a sztoritól erős. A nézőt a színházi eszköztár bátor és kreatív alkalmazása bilincseli le. Nem kell megijedni, nem belterjes színházi kereszthivatkozásokra gondolunk. Mundruczó, ha színházról van szó, közvetlen, érthető és hatásos.
Már a helyszín tökéletes választás: a nézőknek egy külvárosi szerelőcsarnokba kell elzarándokolniuk, ahol két kamionkonténer szolgál színpadul. Az egyikben laknak a lányok, a másik pedig egy utazó szadomazo-barlang, ahonnan a netre töltik fel a filmeket a szofisztikált ízlésű pornórajongóknak.
Remek ötlet, hogy az utóbbi helyszínt nem direktben látjuk. A szexmészáros mellett működő kamera képét a kamion félig elhúzott, és az akciót kitakaró ponyvájára vetítik. A módszer duplacsavar: a vetítés egyrészt elidegeníti a sokkolóan véres jeleneteket. Miközben ugyanaz mégis nagyobb méretben, részleteiben tárul a szemünk elé. Jelentése van annak is, hogy a durvaságot képen nézzük, miközben tudjuk, hogy a ponyva mögött a valóságban is megtörténik mindez.
Something`s Gotten Hold Of My Heart
Arról, hogy a Krétakör színészei jól játszanak, nem is írunk, közhely. Az űrlényt alakító Nagy Zsolt annyira naiv, a kerítőnőt alakító Láng Annamária pedig olyan gátlástalan és közönséges, hogy az szívfájdító. Tóth Orsolya, mint a rendező minden filmjében és darabjában, szintén rosszul jár.
Zseniálisak a darabot időnként megszakító zenei betétek, amelyeknél váratlan gyorsasággal áll össze egyetlen karba az arab kínzómester, a halott lány és az orvos, hogy elénekeljék a Something`s Gotten Hold Of My Heart című számot, vagy valami hasonló, negédes slágert. Mindez nem csak a szürrealitást fokozza, de a túlélés szempontjából is fontos: a könnyed jelenetek nélkül a néző valószínűleg a felénél öngyilkosságot követne el.
Mégis, a gond éppen a nyomasztással van. Az persze rendjén való, hogy a szexrabszolgaság intézményét elrettentő, hervasztó és undorító közegként ábrázolják. Ha mindez tart valahová, van értelme a nyomor aprólékos és gyomorforgató feltárásának. A lányok szívfacsaró története azonban nagyjából annyit mond el, amennyit azok a valós interjúk és önvallomások, amelyekből a sztorit írták. A darab ugyan kísérletet tesz arra, hogy a leginkább csak a címében megjelenő sci-fiből, Sztrugackij könyvéből átemelt idegen lény szemszögéből mutassa be az embertelen és kiüresedett világot. De az orvosként beépülő alien tanulsága csak annyi: lehetetlen fellépni az emberben lakozó téboly ellen.
A darab érthetően ütött nagyobbat Hollandiában vagy Németországban, ahol plusz jelentése van a plasztikusan megrajzolt környezetnek: a susogós melegítőben pózoló csajoknak, a szívtelen és számító kerítőnőnek, a klottgatyában és papucsban slattyogó kamionosnak, a lehangolóan primitív párbeszédeknek. De mivel ezt nálunk bárki megkapja, aki lefárad egy tetszőlegesen kiválasztott aluljáróba, a magyar közönség a letaglózó jelenetek után legfeljebb azzal a tanulsággal távozhat: ne legyetek szexrabszolgák, mert az nem vezet jóra. Ha tehát a kedves olvasó éppen azt fontolgatja, hogy áruba bocsátja testét, csak azt tanácsolhatjuk: Ne tegye, menjen inkább színházba.