Ismét elhalasztották a 2000 éves Selyemút hivatalos beterjesztését az UNESCO világörökség listájára. Mivel az 5 éve tartó előkészületekkel még mindig nem végeztek, 2012-ig nem is lehet újból jelentkezést beadni. Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán vezetői még 2006-ban határozták el, hogy együtt kérik, minősítsék hivatalosan is a világörökség részének a Selyemutat. 2007-ben Párizsban egy dokumentumot is aláírtak, amelyben elfogadták, hogy elsőként a Selyemút menti történelmi helyszínek listára vételét javasolják.

Csing Feng, az UNESCO Világörökség Központjának térségi vezetője viszont rámutatott arra, hogy egyes érintett közép-ázsiai országokban a bizonytalan a politikai helyzet hátráltatja a jelentkezést, és a világörökségi listába vételhez szükséges feladatok teljesítését. Tang Vej, a kínai kulturális örökségvédelem hivatalának szakigazgatója hozzátette: Kínának még elég kevés gyakorlata van a kulturális örökségvédelemben.

A Selyemút az ősi Csanganból (a mai Hszianból) indult, Nyugaton a Földközi-tenger térségét, délen az indiai szubkontinenst érintve több, mint 10 ezer kilométeren át húzódott, így a leghosszabb és világra legnagyobb befolyást gyakorló kereskedelmi útként fontos szerepe volt Kelet és Nyugat összekötésében. A Selyemút kínai szakasza 4 ezer kilométeres, az ország hat tartományában, illetve autonóm területén 48 történelmi emlékhely van a Selyemút mentén. A kínai központi kormány 80 millió jüant (2,3 milliárd forintot) költ évente csak az északnyugat-kínai Hszincsiang-ujgur autonóm területen lévő, Selyemút menti műemlékek védelmére. Hszian kormányzata pedig szintén milliárdokat költött a Taming palota rekonstrukciójára, mivel az is a megjelölt emlékhelyek között szerepel.

Az UNESCO világörökségi listájára jelentkezést viszont nehezíti, hogy Dél-Korea, Nepál, Afganisztán, Japán, India és Irán is csatlakozott a Selyemút-projekthez, az utóbbi három ráadásul szeretne vezető szerephez jutni. Csing Feng azonban úgy véli: annak ellenére, hogy már tizenkettőre nőtt a jelölési folyamatban részt vevő országok száma, a kemény magot továbbra is Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán jelenti. Aggasztónak nevezte ugyanakkor, hogy ha az eredeti indítványozók ismét csúsznak a határidővel, a többiek megelőzhetik őket.