A Menedék Egyesület európai uniós támogatással tavaly ősszel kezdett bele abba a nagyszabású projektbe, ami a hazánkban élő bevándorlókat hozná közelebb a magyarokhoz. És hogy másképp, mint a hasán keresztül, hiszen az evés és a főzés szeretete olyan univerzália, amit ilyen esetben vétek lenne nem kihasználni. A projekt keretében elkészült öt rövidfilm és egy szakácskönyv, amit a sajtó képviselőinek csütörtökön délben, a széles publikumnak este 6-kor mutatnak be a Kazinczy utcai Mika Tivadarban.

A Vasárnapi Ebéd címet viselő multikulturális gasztronómiai projektben öt bevándorló és öt magyar családot hoztak össze egy-egy főzésre, főzés közbeni beszélgetésre, evésre, ivásra. Az addig nagyrészt egymást nem ismerő emberek, ahogy az már ilyen helyzetekben lenni szokott, megbarátkoztak egymással és nyitottabbak lettek egymás kultúrája felé.

Az öt film szereplői, afgánok, mongolok, szerbek, nigériaiak és kínaiak, na meg magyarok, akik hol ismerték már a másik fél kultúráját (Afganisztánban szolgáló magyar katona, afrikai kultúrát kutató antropológus), hol pedig bizonytalanul mozogtak ebben a világban (mongol motívumokat használó divattervező).

Az öt film öt különböző kultúráról szól, öt találkozásról, és öt filmrendezőről is, akik közül szinte mind másképp nyúlt a témához. Volt, aki könnyedebb (Kézzel finomabb - afgán, Vizsga - szerb), és volt, aki szárazabb dokumentumfilmet (Szabadnap - kínai), volt, aki bulis, kajálós, táncos performance-t (Ayanbele - nigériai), és volt, aki kísérleti kisjátékfilmet készített, melyben csak díszlet a téma (Botz - mongol).

Az öt film egy valamiben közös csak, abban, hogy pozitív képet fest a köztünk élő bevándorlókról. Ez persze nyilván uniós elvárás volt, mégha meglehetősen elmaradott nézet is 2012-ben csak arról beszélni, hogy az idegen szép, jó és szeretni kell. Konfliktusokra, megrázó történetekre, beilleszkedési nehézségekre, bevándorlási hivatalos kekeckedésre így ne nagyon számítsunk, de ha félretesszük ezt az igényünket, akkor a Vasárnapi ebéd cím alatt futó félig fikciós, félig dokumentumfilmek tulajdonképpen beteljesítik feladatukat.

Illetve, csak beteljesítenék, hiszen egyelőre a ma esti az egyetlen alkalom, ahol a közönség megnézheti őket. Mintahogy Török Ferenc, a filmeket készítő végzős diákok szakmai vezetője fogalmazott a sajtótájékoztatón, "ha ez egy normális ország lenne, akkor ezek a filmek lemennének a köztévében". Ez azonban nem egy normális ország, így a kisfilmeket egyelőre csak filmfesztiválokon vetítik, illetve videotékákban (pl. Odeon) és könyvtárakban lehet majd kikölcsönözni őket (később talán felkerülnek majd a youtube-ra is).

Sajnos ugyanez a sorsa Mautner Zsófia (Chili&Vanilia) szakácskönyvének is, amiben 15 köztünk élő bevándorlóval főzött közösen, és legjobb receptjeiket magyar alapanyagokra lefordítva adta közre az így főzünk mi című kötetben. A receptekhez természetesen rövid élettörténetek is tartoznak, így megtudhatjuk, hogy mit keres nálunk egy hatvanas perui asszony, egy középkorú libanoni fűszeres vagy egy vietnami diáklány. Mautner Zsófia összesen 45 receptjéből a sajtó megkóstolhatott már hármat, de akik elmennek este a Mikába, 15 egzotikus ételt ízlelhetnek meg, ami az előjelek alapján kihagyhatatlan ajánlat.

(Az Ayanbele című kisfilmet, videós kollégánk, Szabó Péter készítette.)